Na sziasztok,
Hát akkor leírom röviden - bár ezt röviden nem nagyon lehet - hogy mi volt, hogy másnak is legyen belőle tanúsága, felkészültsége.
Éjjel fél 3h-kor mentünk be, ekkor egy újjnyi voltam, és 5 perces fájásaim voltak már két órája. Egész jól bírtam. Fél öt magasságában megjött Bea, és aztán vártunk, óránként megvizsgált, a ctg is rendben volt, fél hatkor hagytam el a nyákdugót. Aztán Bea mondta, hogy 8h-kor van a váltás az aneszteziológián, nekem meg már 2-3 perces erős fájásaim voltak, de még mindig csak 4-5 cm voltam, szóval, hogy váltás előtt adjanak EDA-t, és akkor jobban járok, mert később ki tudja mikor kaphatom meg. Nekem már megváltásnak tűnt, kezdtem egy kicsit fáradni, (nem nagyon, de azért éreztem rendesen a dolgokat
), viszont csak harmadszorra sikerült az anesztes dokinak beadni a cuccot. Mondtam neki, nem baj, három a magyar igazság!
)
És akkor volt nyugiban másfél óránk. Király volt. fél 8h után jött megint az anesztes, és Beával azon tanakodtak, hogy legyen-e mégegy adag EDA, mert már 8 cm voltam, és Marci feje is beállt a szülőcsatornába. Mert ugye a 8h-órás váltás miatt... Hát, beadták, pedig nem kellett annyira már, csak ezt akkor még senki nem tudhatta... beadták, nem telt el 8 perc (3-4 fájás), és nyitva volt az út. Csak épp én nem tudtam tolni, mert az EDA hatott. Akkor vártunk. Eltelt fél óra. És ekkor kezdődött Marci elfáradása. A szívhangja úgy lecsökkent, hogy azt hittem meg fog állni. Akkor beadtak infúzióba neki valamit, amitől újra begyorsult, és akkor döntött a doki úgy, hogy nem várhatunk, mert valami latin betűs szónak a veszélye áll fenn. Azóta sem tudom mi volt. Csak azt láttam, hogy bejött még két orvos, 3 nővér, kiszíjjaztak, jött a vákum, amit a dokim tartott, a másik doki felülről nyomta a hasamat, és 3 fájásra kint volt Marci. Soha nem éreztem olyan boldogságot mint amikor megláttam!
Akkor még nem sírt fel, és teljesen kétségbeestem. Kivitték, kapott oxigént, és akkor már hallottam az ordítást, és megnyugodtam. Asszem el is sírtam magam örömömben, meg kimerültségemben. Behozták, még úgy szutykosan, pucéran a mellkasomra tették, és ott nyöszörgött még egy kicsit, amíg meg nem nyugodott. Kaptunk legalább 5-10 percet. Soha életemben nem éreztem olyat mint akkor. Soha. Ti is tudjátok, átéltétek.Aztán elvitték, fürdött, és elvitték a melegedőre. Amikor lementünk az osztályra, legalább el telt 5-6 óra, akkor kaptuk vissza. Miközben Marcit ellátták, még jött a méhlepény, de az sem jött ki egészben, úgyhogy kaptam egy un. "méhűri betapintást." Hát ez nem volt valami nagy élmény. Kifejezetten rossz volt. És végül a varrás. Az is eltartott egy darabig, és bizony, fájt. Akkor már nem volt ott Marci, így nem tudtam vele törődni, és ezért arra figyeltem, mit csinál a dokim, meg a szülésznőm. Akkor már csak ők voltak bent.(akkor vágtak, amikor Marcira rátette a doki a vákumot)De amikor vége volt, nagyon jó volt. Szegény férjem, akinek a kezét állítása szerint majdnem eltörtem
, totális sokkot kapott az egésztől, halál sápadt volt amikor megláttam a végén az arcát, És szegény azt sem tudta, hogy mi történik egész idő alatt, csak az én aggódásomat, meg a dokik nyüzsgését fogta fel. Szegény, akkor kijelentette, hogy ezt nem csináljuk végig mégegyszer. Õ nem bírja ezt ki.
Hát ennyi. Később még egyszer elájultam amikor felkeltem a szülőágyról (újabb sokk a férjemnek
), de másnap már sokkal jobb volt.
Nem volt könnyű, de én milliószor végigcsinálnám ugyenezt egy ilyen gyönyörűségért!!!!
És ebben nagyon nagy része van a szülésznőmnek, és az orvosomnak, akiket szívből ajánlok bárkinek, aki az István kórházban szeretne szülni, mert az egész hosszúsága, és nehézsége ellenére, ők állandóan tartották bennem a lelket, és nagyon gyorsak, és ügyesek voltak a lehetőségekhez képest.
(És az is igaz, hogy mindenen bőgök. Én sem nagyon tudom, hogy miért, de jönnek a könnyek.)
De most már jól van Apa is, ajnározza Marcit, és igazi pasiként rettentő félve fogja még meg. A fürdés majd szerintem egy két hét múlva lesz apa reszzortja, amikor már biztonsággal érzi, hogy hogy fogja.
Csütörtökön jöttünk haza, akkor éjjel indult el a tejci. Azóta Marci hízott több mint 20 dkg-t!
Nem hiszitek el, most este 90-et szopott a mérleg szerint!
Tegnap 60 volt a csúcs. Anya meg repes a boldogságtól!!!.
Na jó, akkor most ennyit, jó éjt Mindenkinek, majd még jelentkezünk. Mostanság ez ritkábban lesz, de azért majd írok nektek mi a helyzet.
Egy jó éjt fotó. Még egy kicsit karmolom magamat, meg a tejci is kijött egy kcisit: