Sziasztok!
Nálunk is elmúlt a karácsony, Ákosom tegnap nagyon nyűgös volt, szegénykémnek elege lehetett az állandó nyüzsiből és hangzavarból (vagy front volt?). Tegnap egész nap nem aludt, este is 10 óra volt mire végre elaludt, reggel 8-ig bírta. Nekem szerencsém van az éjszakai alvásával, eddig minden (!) éjszakát végigaludt mióta hazahoztuk a kórházból. Még mindig hihetetlen számomra (Virág után :-)). Első két éjjel felébresztettem, mert Virágnál megszoktam, hogy éjjel is szopi, de azt mondták, hagyjam, nagy baba, ha éhes lesz sír. Hát nem sírt. A nappali alvással van gondom, 1-1 órákat alszik napközben. Remélem ez változni fog (az éjszakai ne változzon!).
Szóval a fejés és szopi. Én nagyon megszenvedtem a szopiztatással. Az első három hónapom maga volt a pokol. 4 mellgyulladásom volt 38 fok fölötti lázzal, ágyban fekvéssel, antibiotikummal, tejcsökkenéssel. Az orvosaim tök ki voltak akadva, h miért van ez. Mind a két mellbimbóm sebes volt, szoptatás közben volt, hogy sírtam, annyira fájt. Amikor meg a mellgyulladás volt, leapadt a tejem, úgyhogy pótolni kellett. Első naptól minden szopi után fejtem, így volt lefagyasztott tejem, azt adtam Ákosnak cumisüvegből (bérelek elektromos mellszívót, nagy segítség). Szerencsére mind a 4-szer sikerült visszahoznom a tejmennyiséget sűrű szoptatással (volt hogy 3 hós gyereket 2 óránként szoptattam...), fejéssel. 5 féle kenőcsöt kaptam a sebekre, de egyiktől sem lett jobb. De most végre rájöttem a hibákra. Már 1 hónapja nem voltam beteg és begyógyultak a sebek. Rájöttem, hogy fekve kell szoptatnom, nem ülve. Ülve vhogy rosszul kapta be és attól lett sebes. Úgyhogy én minden alkalommal fekve szoptatok (csak olyan helyre megyünk, ahol le lehet feküdni). Szegeden a csípőellenőrzéskor kértem ágyat, h szoptatni tudjak. Krémet nem szabad használnom, csak anyatejjel bekenem és éjszaka szabadon hagyom a cicijeimet (min 6 órára)levegőztetni. Így gyógyultak be. Este 9-kor szopizza az utolsót Ákos, után lefekvésem előtt 11 felé mindkét mellemet lefejem és lefagyasztom a tejet, hátha megint bajom lesz, legyen. Ezért próbáltam meg a hozzátáplálást is, hogy ha lecsökken a tejmennyiség, legyen valami, amit elfogad. De nem akarja, úgyhogy most szünet, majd jövőre újra megpróbálom.
Szóval 1 hónapja, h kezd beállani a szopizás, bár még így is sokszor fáj, de ez már semmi ahhoz képest, amilyen volt. Arról nem is beszélve, h a mellbimbó-érzékenység miatt 4 hónapja nem bújtam oda rendesen a férjemhez, nem lehet hozzámérni, megszorongatni...
Mondjuk az is sokat nyomott a latban, h Ákosom imád szopizni, nem cumizik, az üveget is nagy öklendezések árán fogadta csak el, amikor már nagyon éhes volt. Nyilván ezért sem adtam fel. Megvan ám ennek is a hátránya. Nem nagyon tudok kimozdulni, mert ugye csak én tudok neki enni adni :-), elalváshoz, nyugtatáshoz is a cicit használja, szóval állandó készenlét. Még jó hogy éjjel alszik :-) Kíváncsi leszek rá, ha már nem szopizik hogy fog elaludni?
Egyébként azt mondják, h az a gyerek amelyik szopizik, nem lesz olyan sűrűn beteg. Nekem van ismerősöm, aki mindkét lányát hónapokig (évekig) szopiztatta mégis állandóan betegek voltak, más meg tápszeres picur alig beteg. Úgyhogy ezek nem szentírások, csak gondolom a nagy átlagot tükrözik. Virágom csak 3 hónapig szopizott (ő inkább a cumisüveget szerette meg a cumit), mégsem beteges, szerencsére.
Na megyek, felébredt Ákos az 1 óra délelőtti alvásból. Sziasztok! Írjatok!