Az én előző munkahelyemről való eljövetelem is elég vicces volt ilyen szempontból.
Beadtam a felmondásomat a nagyfőnöknek (aki csak néha volt ott), a kisfőnöknek (aki valójában nem is volt főnök, csak azt képzelte magáról...) meg szóban mondtam, h mi a helyzet. Egyikük sem vette komolyan. Közben telt-múlt az idő. Én beleírtam az 1 hónap felmondási időt. Senki nem reagált rá semmit. Utolsó 7en a nagyfőnök felhívott és mondta, h majd a köv. 7en beszélgetünk a dologról (mármint a felmondásomról). Mondtam neki, h OK, beszélgethetünk, de akkor én már nem leszek ott.
De sztem akkor sem vett még komolyan. A kisgenya meg végig azt hitte, h csak fenyegetőzök (a kolléganő akkor már kb. 1/2 éve állandóan ezzel fenyegetőzött - végül megvárta, míg kirúgták
). Aztán utsó nap (amit végigbőgtem
), amikor összedobozoltam az addigi életemet, akkor mindkettő idiótának leesett, h ez tényleg komoly... De addigra már itt aláírt szerződésem volt... Még most is összeszorul a szívem...
Szerettem ott!
Kata