Sziasztok!!!
Köszi mindenkinek a tanácsokat ... de Csenge fütyül mindenre (majdnem szó szerint ... elõbb fog majd fütyülni, mint beszélni
Már most elõrébb tart a fügyülés megtanuéásában, mint én 7 éves koromban
)
A szombat éjjelemet nem kívánom senkinek. Manovics egy órát aludt, én annyit sem, mert féltem, hogy leesik a hasamról (újabban ott is fészkelõdik, tolat = fél percre nem marad nyugton) Mindezt egy olyan nap után, amikor 2x10 percet aludt nap közben ... na nem azért, mert nem hagyjuk.. egyszerûen ennyi idõ után kipattannak a szemei, vigyorog - mintha a fél napot végig aludta volna. Éhes nem nagyon lehetett, mert rendszeresen bent hagyta a ciciben a tejet, nem gyõztem utána fejni, hogy nehogy úgy gondolja, nem kell többet termelnie. Most már séta közben sem nagyon alszik el a babakocsiban... A sétálgatás nem jó, mert nem nagyon bírom cipelgetni (pedig nem is egy óriásbébi), "aja-aja" (=kisujjam - ha nagyon behergeli magát, csak attól nyugszik meg) sem megoldás, mert akkor sosem szakadok el tõle. Nade azért 5-10 percet szoktunk aja-ajázni, el is alszik, de ahogy megpróbálom letenni a kiságyba, felpattannak a szemei (valószínû, hogy a sajtkukacok mellé vízszintmérõt is raktak a fenekébe)... Amennyire lehet, csend van, félhomály (bár ez néha nehezen kivitelezhetõ, mert csak egy szobánk van).
Az egy dolog, hogy már az eljén megmondta a dokink, hogy sosem lesz nyugodt gyerek .. nade ennyire??? nem számít a fürdés, a szertartások, a csend, a félhomály ... Õakaratossága nem hagyja magát befolyásolni ...
..
De azért imádnivaló ..
Tegnap éjjel pl. hangosan kacagott álmában, de olyan hangosan, hogy felébredtem rá. Elõször meg is ijedtem, mert nem jöttem rá rögtön, hogy csak fergeteges jókedve van álmában
Felkapcsoltam a kisvillanyt, és azt láttam, hogy teli szájjal hahotázik
Ez mondjuk azért kárpótol (némileg) az átalvatlan éjszakákért
Tiduj szia :-))
Járok tornázni, amikor el tudok odáig vánszorogni. A holnapi torna is veszélybe kerülhet, ha éjjel megint nem tudok legalább egy kicsit aludni ...
... :-)
visszatérve a krumpli/nem krumpli témára
A doki néninkben teljesen megbízom. Szakmailag persze nem tudom 100%-ig megítélni, de régóta ismerjük, anno még nekem is dokim volt. A krumpli akkor került szóba, amikor egyszer meséltem neki, hogy Anya egyszer a hátam mögött adott Manovicsnak krumplit (kb. 3 és fél - 4 hónapos volt), de nem aratott nagy sikert, kiköpte az egészet. Akkor mondta, hogy jobb lenne nem is próbálkozni vele, mert csináltak egy biopsziát, amibõl kiderült, hogy nem igazán tudnak még mit kezdeni vele a manócskák, bár tény, hogy minket még úgy etettek, hogy kruplival kezdtünk, majd a fõzelékeket is azzal sûrítették. Helyette sûrítésre a rizslisztet, vagy a nagyon szétfõzött rizst ajánlotta. A dokink 25 éve biztos gyerekorvos, felnevelt 4 gyereket, nem is tudom, már menyi unokája van - és mer és tud változtatni a saját ajánlásain is. És homeopata orvos is. Szóval megbízom benne, bár természetesen szakmailag nem értek a dolgokhoz.
Nálunk mondjuk az a gáz, hogy nem hozzá tartozom, tehát a védõnõnk nem az õ "párja", úgyhogy a védõnõtõl a régi, hagyományos tanácsokat kapom, ha találkozunk... Mosolygok, hogy igen-igen, aztán inkább úgy csinálom a dolgokat, ahogy a doki mondja
... na eldugulok, mert ebbõl kisregény lett ...
de ki tudja, mikor lesz megint egy kis idõm, hogy leüljek a géphez ...
pussssz
Rebi (aki néha úgy érzi, hogy már ezer éve nem aludt egy igazit)