Sziasztok!
Julcsi,
Ne aggódj, én is hasonlóan érzek. Pedig alapjaiban egész normális az 'anyósom'. Legalábbis 'apósomhoz' képest...
És mi együtt lakunk velük!!! ... De mostanában engem is roppantmód bosszant 'anyósom'. Õ kissé félrenevelte a gyerekeit (lassan ő is rájön...) és azt gondolja, h én ugyanolyan vagyok, mint az ő gyerekei (pl. mindent százszor kell elmondani, mire megcsinálják). Engem viszont 'irányítani' sem kell! Hiszen egyedül éltem 8 évig, külön a szüleimtől, főztem, mostam, takarítottam magamra! ... Csak tudom már, h mit kell tenni! De pl. megpróbál beleszólni, h hány fokon mosom és mennyire centrifugázom ki a SAJÁT ruháimat! Persze nem hagyom!
Csak szar helyzet, mert nem szólhatok be (nagyon
), hiszen náluk lakunk...
Néha nekem is van lelkifurkám, amikor panaszkodom rájuk (hiszen vannak ennél rosszabb családok is...) és tudom, h az én szüleim sem tökéletesek, de nekem sokkal jobban tetszik az, ahogyan bennünket neveltek és ahogyan a szüleim hozzáállnak bizonyos dolgokhoz.
És cseppet sem vagyok elfogult!
És engem is bánt pl. hogy egész évben velük kell lennem, a szüleim meg 200 km-nyire vannak.
Nnna, de nem is panaszkodni akartam, csak megnyugtatni Julcsit, h teljesen normális, amit érez!
Mindjárt frissítem a táblát, aztán feldobom.
Pusz:
Kata