Sziasztok!
na, hogy segget csináljak a számból mégiscsak írok. Nehogymár én érezzem szarul magam, mikor nem én vok bunkó. Azértse tojok tojást én se
Kata!
Neked nagy hirtelen csak ennyit:
Tegnap Ati azt mondta, hogy szerinte féltékeny a tesójára, azért ilyen. De már nem tudom mit higyjek. Olyan, mintha depis lenne, hangulatingadozásai vannak. Elmegyünk sétálni, majd felmegyünk a mamához, egészen addig semmi baja nincs, míg ki nem nyitjuk az ajtót, akkor elkezd hisztizni, hogy "anya vegyél föööööööl" (egyébként imádja a nagyszüleit, és szeret ott lenni, ez csak néhány perces műsor)Aztán ezt folytatja miután elindulunk haza. Tegnap is úgy jöttünk végig este az úton, hogy üvöltött, mint akit vernek, holott hozzá sem nyúltam soha egy ujjal sem. Baromi ciki egyébként, mindenki úgy néz rám, mintha én csesztem volna el valamit. Pedig úgy érzem legjobb tudásom szerint nevelem őket. Persze lehetnék jobb anya biztosan, hisz nehezebb kétfelé szakadva lenni, mintha lenne 8-10év korkülönbség, ahol azért már könnyebb a szitu. Biztosan elrontottam én is dolgokat, de akkor is úgy érzem, hogy amit tudtam megtettem, és ezentúl is megteszem, ami tőlem telik. Lehet, hogy tényleg elviszem psziho-hoz, talán mond valami okosat, hogyan viszonyuljak hozzá, vagy hogyan kezeljem ezeket az eseteket. Talán ha megérteném, hogy miért van ez, azaz mi váltja ki belőle, tudnék segíteni neki.
te mit kreatívkodtál?
Mutííí!
Szilvi!
Teszel egy képet a srácról? Persze csak ha van kedved, nem erőltetek én semmit;)
Sajnálom, hogy így alakult
. Akartam mondani, hogy az Enikőék lányának is voltak ilyen rohamai, talán vele tudnál erről beszélni, jobban meg tudna nyugtatni mint mások..
Sajna én nem értek ehhez a betegséghez, így sokmindent nem tudok hozzáfűzni, csak hogy nagyon remélem, Ancsi kinövi mielőbb.
A családotokban volt egyébként hasonló?
A babaneten egy topikot találtam erről (lehet, hogy van több is), talán itt találsz még infókat:
http://www.babanet.hu/cgi-bin/discus4/show.cgi?tpc=7485&post=26840#POST26840 Aztán amit még meg akartam veletek osztani:
Mire az Örökkévaló megteremtette a nőt, már hatodik napja túlórázott.
Megjelent nála egyik angyala, és azt kérdezte tőle:
- Miért fordítasz ennyi időt erre az egyre?
- Az Örökkévaló pedig így felelt neki:
- Láttad már a hozzá készített tervrajzaimat?
Tökéletesen moshatónak kell lennie, de nem lehet műanyagból, mozgatható,
egyenként cserélhető része kell hogy legyen, és fontos, hogy
"diet coke" -kal és ételmaradékokkal is üzemeltethető legyen.
Az ölében egyszerre négy gyermeknek kell elférnie, és fontos, hogy a csókja
felhorzsolt térdektől a megtört szívekig bármit képes legyen meggyógyítani.
És akkor még nem is említettem, hogy mindezt egyszerre, de csak két kézzel
kell majd elvégeznie.
Az angyal egészen elképedt e követelményeken:
- Mindössze két kézzel?! Az kizárt! Ráadásul ez csupán az alapmodell?
- Túl sok munka ez egyetlen napra. Szerintem elég, ha holnap fejezed be.
- Eszem ágába sincs várni! - tiltakozott az Örökkévaló.
- Hiszen már olyan közel állok ahhoz, hogy befejezzem ezt a teremtményemet,
amely amúgy is olyan közel áll a szívemhez.
- Már most képes meggyógyítani saját magát, amikor beteg, és napi 18 órát képes robotolni!
Az angyal erre közelebb lépett, és megérintette a nőt.
- De hát olyan puhára csináltad őt, Seregek Ura!
- Mi tagadás, tényleg puha - értett egyet az Örökkévaló -, de ugyanakkor nagyon szívós is ám.
- El sem tudod képzelni, mit képes elviselni vagy elvégezni!
- És tud majd gondolkozni? - kérdezte az angyal.
Mire az Örökkévaló:
- Nem csak hogy gondolkozni lesz képes, de érvelni és alkudozni is!
Az angyal ekkor észrevett valamit, és kezét kinyújtva megérintette a nő arcát.
- Hoppá! Úgy tűnik, szivárog ez a modell.
Mondtam neked, hogy túl sokat próbálsz belezsúfolni ebbe az egybe.
- Az nem szivárgás - pirongatta meg angyalát az Örökkévaló -, hanem egy könnycsepp!
- Hát az meg mire való? - tudakolta az angyal.
Az Örökkévaló nem késlekedett a válasszal:
- A könny arra való, hogy kifejezze vele örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát,
szeretetét, magányát, gyászát és büszkeségét.
Az angyal egészen odavolt. - Te egy lángész vagy, Uram!
Mindenre gondoltál! Tényleg bámulatos teremtmény a nő!
És valóban az! A nőkben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba
ejtik a férfiakat.
Elviselik a nehézségeket és viselik a terheket, de tudnak boldogok
lenni, szeretni és örülni is.
- Mosolyognak, amikor pedig sikoltani akarnának.
Dalolnak, amikor pedig legszívesebben sírnának.
Sírnak, amikor boldogok, és nevetnek, amikor idegesek.
Küzdenek azért, amiben hisznek.
Bátran szembeszállnak az igazságtalansággal.
Válasznak nem fogadnak el "nem"-et, amikor meg vannak róla győződve, hogy létezik jobb megoldás is.
Képesek lemondani bármiről, hogy a családjuknak ne kelljen nélkülözniük.
Megrettent barátnőjüket elkísérik az orvoshoz.
Feltétel nélkül szeretnek.
Amikor gyermekeik kitűnnek valamiben, elsírják magukat, és tapsolnak örömükben, amikor barátaik
díjakat nyernek.
Boldogok, amikor a fülükbe jut, hogy valahol egy kisbaba született, vagy hogy két fiatal összeházasodott, és a szívük szakad meg, amikor egy barátjuk meghal.
Meggyászolják egy családtag elvesztését, mégis erősek, ha azt látják, hogy a környezetükből minden erő elszállt.
Tudják, hogy egy ölelés, vagy egy csók a megtört szívek gyógyítója lehet.
Nők minden formában, méretben és színben kaphatók.
Autóba pattannak, repülőre ülnek, mennek, rohannak vagy egyszerűen csak
írnak egy e-mailt - s mindezt azért, hogy lásd, mennyire fontos vagy nekik.
A női szívek tartják mozgásban a világot.
Örömet, reményt és szeretetet hoznak.
Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak eszményeik.
Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak.
A nőknek lényeges mondandóik vannak, és semmit sem sajnálnak környezetüktől.
Mindazonáltal, ha van egy hibájuk, hát az, hogy elfeledkeznek arról, mennyit érnek.