Sajtine,
köszönöm!
Jucus,
a reflux nem egy komoly betegség, viszont iszonyú sok kényelmetlenségel jár. Meg a babának kínlódással.
Már a szülészeten feltűnt, hogy sokat bukik, dehát az első napokban ki gondol betegségre! Gondoltam, majd elmúlik, végülis meg kell tanulnia a belügyminisztériumnak, hogy a gazdája eszik, emészt stb. Szóval vártam, hogy majd elmúlik pár nap alatt. De nem múlt, két szopi között mást sem csinált a törpike, csak adta vissza a tejcsit. 3 hetes korában történt az, hogy egyik vasárnap átlátszó folyadékot bukott fel tejfölszerű darabkákkal. Később már tudtam, hogy az is tej, csak már emésztett. Felhívtam az ügyeletet, de csak kérdezni akartam, hogy ez mi lehet, erre ők kiküldtek egy orvost, aki a Heim Pálba utalt minket. Ott aztán volt ultrahang, röntgen, nyeletéses röntgen, ott mutatták ki, hogy a nyelőcsövében állandóan fel-le jár a kaja, a gyomorszája nem zár. Ez persze minden babánál így van, de a refluxosoknál még annyira sem zár. Elláttak mindenféle jótanáccsal, "bíztattak", hogy lehet, hogy 4 hónapos korára kinövi, de lehet, hogy 1 évesen. Elég sok macera van, az állandó átöltöztetés nem egy nagy cucc, de:
- evés után 1 órával lehet csak lefektetni, addig vagy karban függőlegesben, vagy autósülésben csücsülve kell lennie (utálja szegénykém),
- vízszintesben nem fekhet, az ágyát meg kellett emelni a feje oldalán,
- mire végre felköpi a felköpnivalóját, folyik róla a víz az öklendezéstől,
- ha 2-3 napig nem csinálja, beleéljük magunkat, hogy lehet, hogy vége, aztán amikor újra elkezdődik, marad a szomorkodás,
- az anyatejet meg a tápszert is sűríteni kell, erre van egy szer, de a vizet vagy teát ugye nem lehet, viszont a folyékony, teljesen híg dolgok nem maradnak meg benne, úgyhogy NO tea, NO víz. Néha próbálkozom, adok neki, de hamar kiadja,
- sokat köhécsel, csuklik, sokszor az orrán jön ki a kaja nem a száján, meg sokszor nehezen kap levegőt a nóziján, amikor megáll ott a trutymák.
- a rokonoknak, ismerősöknek hiába mondtuk el ezerszer, hogy mi a helyzet, mégis állandóan a hasát nyomkodják, dobálgatják a levegőbe, aztán meg csodálkoznak, hogy miért hányt!
- nem akkor megyünk sétálni, amikor kedvünk tartja, hanem szigorúan 1, 1 1/2 órával evés után.
Állandóan szemmel kell tartani. Jó, tudom, minden gyereket, de ezeknek a tudatában az ember még pisilni is nehezen megy el, ha egyedül van otthon vele. Úgyhogy nappal az ágyában alszik, mert nappal én ébren vagyok és figyelem, de éjjel velem.
Nagyon tud nyűglődni, amikor az istennek se tudja kihányni és csak öklendezik, mi meg csak sajnáljuk szegényt.
Remélem, nem minden baba viseli ilyen nehezen, nálunk ez a helyzet. De azért, hogy jót is írjak, mindezek mellett nagyon sokat nevetgél és dumálgat, képzelem, milyen bulikat nyomna le, ha ezek a csúnyaságok nem lennének!
Visszaolvasva elég rázósnak tűnik, hogy egyszuszra rádzúdítottam a dolgokat, de szerintem így legalább megspóroltunk néhány levélváltást.
Nagyon érdekelne, hogy nálatok hogy állnak a dolgok. Ha van kedved, írj!