Eli, nálunk is volt hasonló probléma, bár az én férjem nem a tévébe, hanem a számítógépes játékába "gyógyult bele". Nem tagadom, én is játszom, de ő gyakorlatilag semmi mást nem csinált. Aztán egyik alkalommal kiborultam, sírtam egy sort, és elmondtam neki, hogy ez mennyire ijesztő nekem. Nem akarom megváltoztatni, de félek, hogy ha 2 éves házasság után már ennyire nincs igénye, hogy velem foglalkozzon, akkor mi lesz később. Kicsit megszeppent, megkérdezte, hogy tényleg ilyennek látom-e. Aztán hagytam neki pár napot, és azóta egy tündér.
Kedves, figyelmes, segít a házimunkában (időnként magától is megcsinál dolgokat
). (de persze nem játszik sokkal kevesebbet
)
De sokatt jelentett, hogy tudom, hogy nagyon szeret.