2002.04.17 20:25
Szerző: Anonymous
Ajánlom figyelmetekbe Malgot István baloldali filmrendezõ írását: [url=http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=6660" TARGET="_top]http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=6660[/url]
Nyílt levél baloldali érzelmû polgártársaimnak!
Baloldali vagyok. Kívülálló.
A szembenálló szekértáborok egyikébe se kéredzkedtem be soha. Kívül kell
állnom. A mai Magyarországon vannak baloldaliak. Baloldal nem létezik.
Születésemtõl Magyarországon élek. Hatvan éve. Ez a hazám.
Szeretem fájdalommal, szeretem büszkeséggel. Földjébõl lettem azzá, aki
lettem. Magyar vagyok. Ezért nem lehetek kívülálló.
Döbbenten figyeltem a választások elsõ fordulóját. A végeredmény
megyõzõ.
Bárkit meggyõzhet arról, hogy politikai szemfényvesztés áldozatai
lettünk.
Ezt a végeredményt a fortélyos félelem szülte. Gyõztek a félelemkeltés
apostolai.
Kimûvelt, tekintélyes tudorok riogatták a polgárokat hónapokon át a
fasizálódó Magyarország rémképével. Külföldi és hazai médiákban
harsogtak a
mindent elárasztó rasszizmusról, antiszemitizmusról, Dunába lövésrõl,
cigányüldözésrõl.
A félelemkeltés középpontjába a MIÉP-et állították. Mérhetetlenül
felnagyították ennek a radikális nemzeti pártnak a magyar társadalmi
életben
betöltött szerepét, felhasználták a párt otromba retorikáját a
rasszizmus
bizonyítására, a MIÉP hatalomátvételérõl beszéltek, mindent elkövettek,
hogy
a Fideszt összemossák a MIÉP-pel, Orbán Viktort és a Fidesz vezetõit a
MIÉP
cinkosainak nevezték, a gyûlöletbeszéd szószólóinak.
Maga a MIÉP is kavarta a ködöt, kormányzati szerepre készült, a harmadik
legerõsebb pártként.
Sokan valóban elhitték mindezt. És elbizonytalanodtak.
Magyarország polgárai nem fasiszták, nem rasszisták, nem gyûlölködõek.
Nem
is akarnak annak látszani. Élni szeretnének, magyarként, Európában.
Az MSZP-SZDSZ páros kampánymûvészei százezrekkel hitették el azt a
hazugságot, hogyha a választók nem õrájuk szavaznak, az a magyar
demokrácia
végét jelenti. Érvelésük szerint a Fidesz mindenképpen szövetkezik a
rendkívül megerõsödõ MIÉP- pel. Egy Európából kiebrudalt, fasizálódó
ország
vízióját vetítették a választópolgárok elé.
Százezrek hittek nekik. Nem annyira rájuk szavaztak, mint inkább a sötét
víziók ellen.
A szemfényvesztõk hazugságait maguk a választási eredmények leplezték
le. A
MIÉP nem jutott be a magyar parlamentbe! Az MSZP-SZDSZ páros választási
eredményeikkel természetesen learatta a félelemkampány szavazatait. A
választási matematika szerint ma biztos gyõzteseknek látszanak.
A MIÉP nem jutott be a magyar parlamentbe. Egyetlen egyéni
képviselõjelöltjük sem áll nyerésre. Ez a tény nem az MSZP-SZDSZ páros
sikere. A MIÉP tábora mindössze kétszázezer ember. A jelenlegi
részvételi
arányok miatt ez a parlamenti küszöb elérésére is kevésnek bizonyult. A
MIÉP
részérõl bizonyosan nem fenyeget a jobboldali hatalomátvétel.
Nem a MIÉP részérõl fenyeget.
A politikai szemfényvesztés talán legfontosabb része, hogy a polgárokkal
elhitetnek egy másik hazugságot is. Azt ugyanis, hogy az MSZP és az
SZDSZ
baloldali párt. Ennek a választásnak a fényében a magyar baloldalnak fel
kell tenni egy egyszerû, ám alapvetõ kérdést, aminek megválaszolása
sokmindent tisztázhat.
Mitõl baloldali ez a két párt? Baloldali ez a két párt?
A politológusok rendre elhárítják a válaszokat. Magam úgy vélem, hogy a
jobb
és a baloldal fogalma a politikában csak a középhez, a centrumhoz
viszonyítva értelmezhetõ. Mindhárom fogalom politikai tartalma az
érdekek és
értékek képviseletében ragadható meg. A politikai centrum a társadalom
lehetõ legszélesebb rétegeinek érdekeit képviseli és az
összeegyeztethetõség
mértékéig vallja ezen, egymással esetleg konfliktusban is álló rétegek
értékeit. A centrum tehát jobboldali és baloldali értékeket egyaránt
képvisel, bizonyos határokon belül. A centrum által már nem képviselhetõ
érdekek és értékek - amiknek felvállalása szétrobbanthatná a centrumot -
helyezkednek el e politikai skála jobb és bal oldalán.
A mai politológiai szóhasználat a társadalmi erõket jobb és bal oldalra
osztja. Ebbõl a fogalmi zûrzavarból kiemelve a Fidesz a mai magyar
politikai
élet centruma. Nem jobboldali párt, hanem centrumpárt. Képviseli a
nemzeti
értékeket (vallás, család, a nemzeti múlt, társadalmi és kulturális
hagyományok) és a baloldali értékek egy részét (a tanuláshoz való alanyi
jog, az esélyegyenlõség biztosítása, állami beavatkozások a kíméletlen
piaci
mechanizmusokba, a minimális szociális védõháló biztosítása.)
A Fidesz centrumpárt. Nem baloldali párt, ezért a társadalom
legszegényebb,
a piaci viszonyoknak legkiszolgáltatottabb rétegeit csak a társadalmi
szerkezet egészébe helyezve képviseli, prioritást adva a társadalmi
centrumot képezõ polgári rétegek érdekeinek.
És mit képvisel a magát baloldali szerepben illegetõ SZDSZ?
A nemzetközi tõkét.
A szabaddemokraták a szavak demokratái. A szabadságot hirdetik, a
verseny
szabadságát, a piaci viszonyok mindenhatóságát az élet minden területén.
A globális kapitalizmus korában élünk. Nincs már szabadverseny. Nem a
jobbik
gyõz, hanem az erõsebb. A nemzetközi tõke maga alá gyûri az egyes
országok
gazdaságát. Erõsebb és így hatékonyabb a nemzetek létét biztosító
gazdaságoknál.
A nemzetközi tõke a világra mint letarolandó természeti erõforrásra, a
népekre mint profitot termelõ olcsó munkerõre, az egyes országokra pedig
mint felvevõpiacra, mint az általa diktált feltételek szerint fogyasztó
tömegre tekint.
Szabadverseny?
A világ leghatékonyabb hadseregei avatkoznak be, amint a globalizmus
érdekeit sérelem éri. Mindezt kimûvelt elmék igazolják ékesnél-ékesebb
mondatfüzérekkel. A nemzetközi tõke nemzetközi propagandaosztálya az
írott
és elektronikus sajtóorgánumok tömegén át próbálja elhitetni velünk,
hogy a
globalizmus a fejlõdés egyetlen útja. Hogy a nemzeti értékek, éppúgy,
mint a
nemzeti gazdaságok idejétmúltak, korszerûtlenek, vagy éppen fasiszták.
A nemzetközi tõkének szüksége van tehetséges, meggyõzõ tollnokokra. És
élni
is kell valamibõl.
Értem én ezt, de kedves szabaddemokrata polgártársaim, akik között
jónéhány
hajdani baloldali is bújócskázik, meg tudnák mondani, hogy ugyan mitõl
lett
a nemzetközi tõke baloldali?
Amennyiben a társadalmi lét legszegényebb, bérbõl és munkából élõ, vagy
a
szociális hálón kívülrekedõ rétegek érdekeinek képviselete, a valódi
esélyegyenlõség, a tanuláshoz, munkához, lakáshoz, emberhez méltó
környezethez, fenntartható, emberi léptékû fejlõdéshez való jog
baloldali
érték, akkor, bármily furcsán is hangzik ez, kijelenthetjük, hogy az
SZDSZ
az újkori globalizáció jobboldali elitpártja, mivel mindezekbõl semmit
sem
képvisel.
Az MSZP-rõl nem mondható el ugyanez. Nem elitpárt. Nem is baloldali. A
kacsintó kádárizmus utódpártja. Az állami vagyon felosztásának legfõbb
haszonélvezõje, ideológiamentes klientúrán, több évtizedes
kapcsolatrendszeren keresztül, az egy akolhoz tartozás módján
összetartott
párt. Az önmagát átmentett politikai elit, a privatizációt saját
hasznára
fordító pártburzsoázia, a mezõgazdaságot kifosztó zöldbárók, a
technokrata-bürokrata állami hivatalnokok összetartó érdekszövetsége.
Kipróbált, régi elvtársak. Körülöttük a klientúra. Ez a párt valóban és
hosszú távon jutalmazza a klienseit. Tábora állandó.
Az MSZP a centrumpárt szerepére tör. Képes egymástól eltérõ értékek
képviseletére.
Amíg a Fideszt döntõen a nemzeti értékek képviselete tartja össze, a
nemzeti
érdekeket próbálja összeegyeztetni az európai és a tengerentúli
elvárásokkal, addig az MSZP-sek a nemzetközi tõke elvárásait teszik
eladhatóvá a választók tömegeihez szóló, a Fideszre balról licitáló
ígérgetéseikkel.
A demagóg ígéretek a választások megnyerésére szolgáló
propagandafogások. A
valóság ezúttal is más.
Harmincszázalékos infláció kísérte uralmukat, a forint állandó
gyengülése,
az állami vagyon széthordása, tömeges munkanélküliség, fontos iparágak
külföldi kézbe adása, a közszolgáltatások árainak nagymértékû
növekedése, az
állami lakásépítések megszûnése, a nyugdíjak értékének állandó
csökkenése,
megfizethetetlen autópályák, a társadalmi mobilitást gúzsba kötõ
Bokros-csomag. És a következõ kormányon számonkért ígérgetéseik.
Mit adtak az országnak uralmuk alatt? Semmit. A klientúra gazdagodott.
Az MSZP-t szövetségesük, a szabaddemokraták szalonlépessé tették
külföldön.
A nemzetközi tõke bizalmát élvezhették.
A tömegek kormányozhatósága érdekében a nemzetközi tõkének is szüksége
van
egy centrumpártra. A szabaddemokratákkal szövetséges MSZP éppen
megfelelt.
Ez ma is így van. A nemzetközi tõke az MSZP választási gyõzelmében
érdekelt.
Ezt nyíltan meg is mondták sajtóorgánumaikban.
A választás elsõ fordulóját követõ napon a tõzsde nagymértékben
erõsödött. A
forint gyengült.
Mikor támogatott a nemzetközi nagytõke baloldali pártokat?
Rágalmak özöne egyrészt, ígérgetések másrészt, a választók tudatos
félrevezetése, ez volt a szövetségesek stratégiája.
A derûs mosolyok alól idõnként farkasfogak is villantak. Horn Gyula
szorgalmazta a piaci viszonyok alkalmazását, kilátásba helyezve a
lakossági
gázárak drasztikus emelését. Rettenetes durvasága nem lepett meg. Õ
ilyen.
A múlt másik vezéregyénisége is megszólalt. Bokros Lajos a mai
Magyarországon nem engedné a fiatalok tömeges felsõfokú képzését. Nics
rájuk
piaci igény. Megoldásnak az emeltszintû tandíjakat tartja. Hogy így csak
az
elit gyermekei tanulhatnának? Mosoly a válasz a bajusz alatt.
Szemlélete csak tükrözi a szabaddemokraták elitista nézeteit.
Õk ketten õszinte emberek. A nyilvánosan vitatkozó MSZP-s pártelnök és
miniszterelnök más taktikát követett. Nem voltak érveik. Ezért hát
ígérgettek. És mosolyogtak. Szimpatikusan.
A megkérdezettek többsége szerint Orbán Viktornak a vitában mindig igaza
volt. Medgyessy valójában nem is vitázott. Mindig egy kicsit többet
ígért.
Ez szimpatikus.
A választás éjszakájának gyõzelemgõzös mámorában Kovács László már
odapöccintett néhány mondatot Orbán kavicsbányájáról. A nemzeti vagyon
elherdálásáról. És az eljövendõ számonkérésekrõl. Már nem kellett
taktikázni.
A támadások fõcsapása eddig is és ezután is Orbán Viktor ellen irányult
és
irányul.
Ez érthetõ. Orbán Viktor a mai Magyarország legkiemelkedõbb politikai
tehetsége, ragyogó intellektusú, európai mércével is nagyformátumú
államférfi.
Vezetésével vált a Fidesz kormányzó centrumpárttá. Vezetésével haladt
Magyarország a nemzeti értékeket megõrzõ, a nemzeti érdekeket képviselõ
fejlõdés útján. A trianoni gerincroppantó döntések után magyar
politikusként
a legtöbbet tette azért, hogy a szétszakított magyarság szellemi
egyesülése
megvalósuljon. Tette ezt úgy, hogy szomszédainkkal a normális viszony
megmaradt.
Orbán Viktor sokaknak útjában áll. A globalizmus apostolainak
mindenképpen.
Hazugság, hogy gyûlöletet keltett. Haladhattunk felemelt fõvel. Nem
kellett
bûnösként osonnunk.
Éppen a választások eredménye bizonyítja, hogy Magyarországon nem váltak
uralkodóvá szélsõséges nézetek.
A bizonyíték ára az MSZP-SZDSZ páros elõretörése.
Orbán Viktornak nincs alternatívája. Ellensége sok lehet, de ellenfele
csak
egy. Önmaga.
A Fidesz rettenetesnek bizonyuló hibákat vétett, ezek nagymértékben
befolyásolták a választásokat.
Kommunikációképtelennek bizonyult a mai Magyarországon létezõ humán
értelmiséggel. Egy ország kultúrája, a kultúrát képviselõ értelmiség
léte
adottság.
A változások feltétele, hogy új tereket kell nyitni, ahol szellemi
mûhelyek
alakulhatnak, ahol kultúrharc nélkül jelenhetnek meg különbözõ
kulturális
értékek. A Fidesz nemcsak ellenfeleit nem kísérelte meg megnyerni,
potenciális értelmiségi szövetségesei iránt is közömbös maradt. A
napilapok,
folyóiratok, írott és elektronikus sajtó, a kulturális élet szintereit a
Fidesz átengedte az SZDSZ-nek. Nem jöttek létre új napilapok,
folyóiratok,
fórumok egy sokszínû kulturális lét bázisaként.
A magyar értelmiség nem ellensége Magyarországnak. Egyszerûen nincsenek
lehetõségei. Vagy beáll az SZDSZ szószólói közé, vagy a szobája sarkában
kuporog és éhezik. Ezen a tényen nem segít néhány látványos kulturális
akció, sem néhány vitatható alkotás elképesztõ költségeinek
finanszírozása.
Magyarországon ma nincs kulturális közélet. Ez a Fidesznek ártott.
Meglehetõsen szûk és szûken fideszcentrikus lehet a miniszterelnök
tanácsadói köre. Most minden mondat számított. Voltak rossz mondatok. Ez
Orbán Viktornak ártott.
Magam a magyarországi cigányság ügyének elkötelezettje vagyok. Hibának
tartom a Lungo Drommal való szövetséget. Kit képvisel a Lungo Drom? Ki
tudja? A tanácsadók? (A kérdés költõi, ismerem a Lungo Drom
problematikát.)
A Fidesznek ma nincs hangadó humán értelmiségi hátországa, pedig
lehetne. A
szellemi élet néhány nagysága támogatja õket. Meggyõzõdésbõl teszik. De
a
pálya az ellenfeleké.
Mindez elõsegítette az emberek félrevezetését.
Megfordítható-e az elsõ forduló eredménye?
Talán igen. Talán nem. Mindenképpen meg kell próbálni.
A választáson több múlik, mint eddig bármikor. Ez a választás nem a
hatalom
Fidesz vagy MSZP-s kezekbe kerülésérõl szól. A választás tétje az, hogy
Magyarország nemzeti értékeit, függetlenségét megõrizve halad-e az
európai
jövõ felé, vagy a nemzetközi nagytõke hazai szálláscsinálói segítségével
áldozatul esik-e a globalizmus iszonyatának.
Az eddigiek fényében nyilvánvaló, hogy milyen erõknek állt útjában Orbán
Viktor.
Elsõsorban a baloldali állampolgárokhoz kívánok szólni. A
szélsõjobboldali
veszély hazugságnak bizonyult. Baloldali létükre miért állnának a
nemzetközi
nagytõke, és a képviseletüket ellátó bankár, Medgyessy Péter oldalára?
Bizonyára nem kívánnak a globalizmus szekértolói lenni. Akkor?
Ebben a helyzetben Orbán Viktornak nincs alternatívája. Mellé kell
állni.
A baloldali gondolkodóknak, az emberi élet minõségéért, az emberi és
természeti környezet fennmaradásáért aggódóknak, a szülõhazájukért,
népükért
felelõsséget érzõknek dönteniük kell. Dönteni Magyarország mellett. El
kell
utasítanunk, hogy a globalizmus gyarmati sorba taszítson bennünket.
A Fidesznek kevés a tartaléka. Az egyik a kisgazda vezetésben csalódott,
demoralizált parasztság. Õket kell megszólítani. Mindenáron.
A másik tartalék a félrevezetett baloldali érzelmû polgárok tábora.
Próbálkozzunk meg az idegen hatalmak elleni nemzeti összefogással.
Egyszer
már sikerült. Ezerkilencszázötvenhatban.
Ma egyetlen jó döntés létezik. Egyetlen jó cselekedet.
És azután?
Bizonytalan vagyok. Talán a Fidesz megszabadul kétségtelen hatalmi
gõgjétõl,
megszabadul arrogáns mondataitól, talán képes lesz valódi párbeszédre,
talán
létrejöhet egy igazi, értékcentrikus szellemi élet... Talán.
Miért álljunk akkor a Fidesz mellé?
Mert a másik oldalon nincs ez a talán. Ott tõke van és fegyverek.
Malgot István
író, filmrendezõ