2002.04.16 13:37
Szerző: Anonymous
Szociális biztonsag MSZP programja
A Magyar Szocialista Párt programja a jóléti rendszerváltás programja. Programunk az esélyteremtõ állam létrehozását szolgálja, mely az emberi képesség fejlesztése és a lehetõségek újraelosztása révén csökkenti az egyenlõtlenségeket.
A szocialisták olyan társadalmat akarnak, amelyben mindenki megtalálja a maga helyét. Célunk, hogy a gazdasági fejlõdés eredményeit a társadalom minél szélesebb rétegei élvezhessék. A foglalkoztatás kiszélesítése, biztonságának javítása, a bérek emelése szükséges, de nem elégséges feltétele e célok teljesítésének. Szociális fordulatra van szükség, a szociális biztonság feltételeinek kialakítására, amelynek eredményeként mérséklõdnek a riasztó jövedelmi és kulturális, oktatási egyenlõtlenségek, visszaszorul a szegénység.
Olyan Magyarországot akarunk, ahol az állam és a közösség segíti a rászorulókat, és egyúttal megteremti az esélyegyenlõség feltételeit, megadja a szegénységbõl való kitörés lehetõségeit.
Olyan Magyarországot akarunk, ahol az állampolgárok felelõsséget vállalnak sorsukért, ahol a sokszínûség dominál, ahol mindenkinek lehetõsége nyílik az értékteremtésre, erkölcsi és kulturális hagyományai megõrzésére.
Olyan Magyarországot akarunk, ahol minden állampolgár biztonságban élhet, ahol meg lehet élni a keresetekbõl, ahol gyereket nevelni nem teher, ahol az idõs kor nem jelenti a feleslegesség érzetét, hiszen MAGYARORSZÁG MINDANNYIUNKÉ!
A JELENLEGI HELYZET
A rendszerváltás szabadságot, demokráciát, versenyképes gazdaságot és jólétet ígért. A szabadságot szavatoló demokratikus intézményrendszer már a 90-es évek elejére kiépült. Az emberek áldozatvállalásnak és az elõzõ szocialista-liberális kormányzat gazdaságpolitikájának köszönhetõen a magyar gazdaság 1997 óta nemzetközileg is elismert teljesítményt nyújt. Ennek ellenére a családok többsége még mindig nem érzi a rendszerváltás elõnyeit: a társadalom több mint kétharmada még mindig létbizonytalanságban él.
Ø Az emberek hatoda átlag alatti jövedelembõl él.
Ø Negyedmillió embernek nincs esélye arra, hogy tartósan munkához jusson. Az aktív korban lévõ férfiak majd ötödének nincs munkája. Különösen nagy a probléma Kelet- és Dél-Magyarországon, a kistelepüléseken élõknél, a 40 éven felüliek és szakképzetlenek körében.
Ø A gyermekszegénység kétszerese az egész lakosságénak.
Ø Az egyébként is nagy jövedelmi egyenlõtlenségek az elmúlt két évben tovább nõttek.
Ø Az idõs emberek százezrei élnek a létminimum alatt.
Ø A felmérések szerint a családok negyede kénytelen olyan lakásban élni, amely nem megfelelõ színvonalú.
Ø A regionális különbségek – infrastrukturális, jövedelmi, iskolázottsági, foglalkozási - életesély-különbségeket okoznak. Az ország középsõ és nyugati részét mintegy karéjként veszi körül a gyermekek szegénysége, a munkanélküliség, a lakosság hátrányos társadalmi helyzete.
Az oktatásra, egészségügyre, nyugdíjra, családtámogatásra, munkanélküli és szociális ellátásra fordított támogatások, egyszóval a jóléti kiadások növekedési üteme elmaradt a gazdaság teljesítményét kifejezõ hazai össztermék növekedési ütemétõl. 1998 óta a hazai össztermék évente átlagosan 4-5 százalékkal bõvült, eközben a jóléti kiadások mindvégig zsugorodtak. A veszteség évente átlagosan 2,7 százalék volt.
A jelenlegi kormányzati ciklus ideje alatt a munkavállalók helyzete sem javult az elvárható mértékben. A keresetek növekedése jóval elmaradt a gazdaságilag teljesíthetõ, az életszínvonal és a munkatermelékenység szempontjából indokolt mértéktõl. Ráadásul ez az emelkedés is egyenlõtlenül oszlott meg. Amíg a szocialista-liberális kormányzat idején (1994-1998) a verseny-, illetve közszférában dolgozók keresete nagyjából azonos mértékben emelkedett, addig 2000-tõl a különbség számottevõvé vált. A gyerekek utáni adókedvezmény 1999-ben a reálkeresetek értékét – országos átlagban – kettõ százalékkal, 2000-ben mindössze 0,5 százalékkal növelte.
Azoknak az adóterhei, akiknek még nincs gyermekük, vagy már felnevelték õket, érezhetõen emelkedtek, súlyosbodtak.
Hiába javult tehát 1997-tõl fokozatosan a gazdaság teljesítménye, bõvültek az elosztható források.
Hiába nõttek a bérek, hiába a jelentõsnek mondott minimálbéremelés. Ezen növekedés valódi, vásárló értékét az évente alultervezett (2001-ben 50 százalékkal) és 1998 óta nem csökkenõ infláció lecsökkentette.
Ezekbõl a tényekbõl arra következtethetünk, hogy a magyar társadalom tagjainak nagyon különbözõek az esélyei arra, hogy hozzájuthatnak-e az élet minõségét meghatározó javakhoz. Ennek mérséklése csak tudatos és a szociáldemokrácia értékeihez igazodó társadalmi beavatkozással lehetséges.
LEHETÕSÉGEINK
Furcsa világban élünk, hiszen a szabadság elnyerésének (személyes szabadságjogok, politika jogok és szociális jogok) közös élménye mellé árnyékként megjelent a szociális biztonság elvesztésének veszélye. A jövõ egyik nagy kérdése tehát az lesz, hogy a szabadság megtartása mellett hogyan lehet növelni a létbiztonságot.
Ezért a szociális rendszernek biztonságot, stabilitást, kiszámítható jogokat kell nyújtania, a tényleges társadalmi szükségleteknek megfelelõen mérsékelve a társadalmi egyenlõtlenségeket. A jelenlegi kormány számtalan társadalmi feszültség enyhítésére - mint a gyerekszegénység, a mezõgazdaságból élõk rossz szociális helyzete, a munkanélküliség - kísérletet sem tett. Mindezeket a gondokat megoldani, a területi egyenlõtlenségeket csökkenteni csak gazdasági, piaci eszközökkel nem lehet. A gazdaság növekedése önmagában nem elég ahhoz, hogy a társadalom minden rétege, hogy minden család jó anyagi körülmények között, szociális biztonságban éljen. Ehhez olyan “segítõ csatornarendszer” (társadalompolitika) kell, amely oda is “elviszi” a gazdaság eredményeit, ahová egyébként önmagától nem jutna el.
Szükség van a változásra, az új irányra! A jövõnk nem eleve elrendelt: mi át tudjuk hidalni azt a szakadékot, amely a jelenlegi helyzet és a valódi esélyegyenlõséget adó társadalom között van.
A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT SZOCIÁLPOLITIKAI PROGRAMJÁNAK KIEMELT FELADATAI
CÉLJAINK
A Magyar Szocialista Párt távlati programjában hosszú távú célként a következõket fogalmazta meg: “Az esélyegyenlõség és igazságosság elvei alapján olyan világot akarunk, amelyben a gazdasági fejlõdés minél szélesebb rétegeket ér el, ad biztos megélhetést, megakadályozza lecsúszásukat, helyzetük továbbörökítését, segíti társadalmi beilleszkedésüket, s így hozzájárul az egyenlõtlenségek csökkentéséhez. Szociálpolitikánkban számítunk a társadalom többségének támogatására, szolidaritására”.
Ennek megfelelõen középtávon, egy választási cikluson belül a következõ céloknak kell megvalósulniuk:
· A társadalmi biztonság - a gazdaság fejlettségének megfelelõ - alapszintjének garantálása.
· Az életesélyek javítása, a társadalmi integráció, a családi, közösségi összetartozás erõsítése.
· Az egyenlõtlenségek csökkentése.
· A gyermeknevelés feltételeinek javítása.
· A szegénység enyhítése.
Mindez az indokolatlan jövedelemkülönbségek mérséklését, az egyéni élethelyzet változásakor a megszokott életszínvonal (hirtelen és drasztikus) zuhanásának megelõzését (jövedelempótlás, illetve kiegészítés), valamint a szociális védelem minimum szintjének kiépítését feltételezi.
Céljaink elérésére feladataink
Az általános jólét terén:
· A szociális és lakhatási jogok alkotmányos szintû erõsítése.
· Különbözõ társadalmi csoportok számára hatékony és a munkavégzést elõsegítõ támogatási formák kialakítása a munkaerõ-piaci és más kockázatok hatásainak kivédésére.
· A társadalmi kohézió, a közösségi, lakóhelyi kapcsolatok valamint a szolidaritási csatornák kiépítésének támogatása, a helyi közösségekre, civil szférára alapozott jóléti rendszer megteremtése. Ez a feltétele annak, hogy minél több ember vállaljon a jóléti gondoskodásban önként feladatot és felelõsséget.
· A kedvezõtlen demográfiai helyzet befolyásolására hosszú távú népesedéspolitikai koncepció megvalósítására van szükség.
A lakhatási feltételek terén:
· Évente 5 ezer, négy év alatt 20 ezer önkormányzati bérlakás építése, ezzel a ciklus végére a jelenlegi bérlakás-igénylõk otthonhoz juthatnak. Hosszútávon el kell érni, hogy a lakásállomány 20-25 százaléka bérlakás legyen.
· Állami, önkormányzati részvétellel átfogó országos otthonteremtési és rekonstrukciós vállalkozások indítása. Ilyenek például: garzonlakások építése, lakótelepi tömblakások rehabilitációja, szociálpolitikai támogatás jelentõs emelése stb.
· A lakhatás terheinek csökkentése – energiatakarékos fûtési rendszerek támogatása, lakhatási támogatások újraszabályozása, közüzemi díjak, lakbérek tartozásainak egyszeri, szociális rászorultság alapján történõ konszolidációja.
A munkaerõpiacon:
· A munkához való hozzájutás lehetõségének javítása a hátrányos régiókban, településeken, a 40 év feletti korosztály, a pályakezdõ fiatalok, a megváltozott munkaképességûek és a romák számára. A közszféra bérnövekedése programjának részeként a szociális szektorban dolgozók kereseteinek egyszeri jelentõs, mintegy 50 százalékos emelése, majd a GDP növekedésével arányos évenkénti emelése.
A szociális ellátások terén:
· A pénzbeli ellátásokat célzottabbá, egyszerûbbé és áttekinthetõvé tétele.
· A szociális szolgáltatások rendszerének átláthatóvá tétele, a hozzáférés biztosítása minden rászorult számára. A szakmai követelmények, elõírások - hozzáférés, finanszírozás, szakmai standardok, minõségbiztosítás – általánosan alkalmazhatóvá tétele.
· A források bõvítése elsõsorban az átlagosnál alacsonyabb jövedelmû családokat kedvezményezze.
· Olyan átfogó jövedelempótló és szolgáltató rendszer kialakítása, amely minimálisan elfogadható szociális színvonalat garantál.
Miért kell népesedéspolitikai koncepció?
Hazánk népességének fogyása és elöregedése elodázhatatlanná teszi az átfogó népesedéspolitikai koncepció kidolgozását és megvalósítását. A legfontosabb demográfiai folyamatok kedvezõ irányba fordítására vagy legalábbis negatív hatásainak mérséklésre csak össznemzeti egyetértés kialakításával van esély.
A demográfiai elõrejelzések szerint a népesség száma fokozatosan csökken, s változik a korstruktúrája is. A fiatalok össznépességen belüli részaránya a jelenlegi szintrõl (28 százalék) 2010-re 21 százalékra esik vissza, majd az évezred közepéig további 2 százalékpontos csökkenést prognosztizálnak. A 60 éveseknél idõsebbek aránya 2010-re várhatóan több mint 20 százalék lesz. Magyarország gazdasági fejlettségi szintje és a negatív népesedési folyamatok között nincs összhang. A gyermekszám alacsonyabb, a halandóság a középkorú lakosságnál magasabb, a népesség korösszetétele idõsebb, mint a hasonló gazdasági fejlettségû országokban. A születések számának kis mértékû növekedése még nem jelent tendenciát.
A negatív demográfiai folyamatok egy-egy elemének önkényes kiragadásával nem, csak valamennyi elem együttes javításával nyílik esély a legpesszimistább elõrejelzések elkerülésére. A szociálpolitika eszközei hozzájárulhatnak ugyan a kívánt cél eléréséhez, de kizárólag ettõl nem lehet várni a megoldást. Növelni és erõsíteni szükséges a gyermekvállalási hajlandóságot, ugyanakkor az egészségügyi ellátás minõségét is jelentõsen javítani kell.
A népességpolitikai koncepció kidolgozásánál, és a társadalmi konszenzuson alapuló gyermektámogatási rendszer kialakításánál arra törekszünk, hogy a gyerekeket (az egyet és a többet is) a családok tudatosan vállalják, hogy legyen társadalmi elismertsége a több gyermeket nevelõ családoknak.
A CSALÁDOK TÁMOGATÁSA
A Magyar Szocialista Párt számára minden család, minden gyermek egyformán fontos. A gyermeket vállaló családok életkörülményein javítani akarunk. Családtámogatási rendszerünk hozzájárul a gyermeket nevelõk anyagi terheinek csökkentéséhez.
A szociális biztonság az elszegényedés megelõzést is jelenti, ezért a munkahelyteremtés, az európai bérekhez közelítõ keresetek, a gyermekek utáni kedvezmények, a gyermekeket ellátó intézmények együtt jelentik a prevenciót. A differenciált szociális igényekre a segítség változatos intézményi, finanszírozási, támogatási formáit kínáljuk.
A gyermekes családok többségének helyzete már a rendszerváltás elõtt is rosszabb volt, mint a gyermekteleneké. Ez a különbség a rendszerváltás után tovább nõtt, fõként a három-, és többgyermekesek, valamint azok körében, akik egyedül nevelik gyermeküket. A KSH adatai szerint a hátrány 1998-ban és 1999-ben valamelyest csökkent, de ez a közeledés 2000-ben – a háromgyermekes családok kivételével – lényegében nem folytatódott. A gyermekes családok mintegy kétharmadnál az egy fõre jutó jövedelem továbbra sem éri el a létminimum összegét. Azaz a gyermekszegénység továbbra is jelentõs társadalmi gond, a gyermekek szegénységének esélye az átlag kétszerese.
A polgári kormányzat – ígéretét megszegve – a valamivel több mint 2 millió gyermeket elérõ családi pótlék összegét nem emelte fel. Így ennek értéke ma az 1998 évinek mintegy harmada. Családpolitikájának lényege, hogy a gyermeknevelés költségeihez inkább az adófizetõk, azon belül is a jobb jövedelmi helyzetû családok esetében járul hozzá.
Az adókedvezmény bevezetése önmagában nem tudja feloldani azt a méltánytalanságot, hogy az adórendszeren keresztül juttatott társadalmi támogatások után járó kedvezmények csak az adót fizetõ állampolgárokra vonatkoznak, és azokra nem, akik jövedelmi viszonyai miatt nem kerülnek be az adórendszerbe. Azok a háztartások is vesztesek, amelyek rendelkeznek adóköteles jövedelemmel, de ennek mértéke olyan kevés, hogy az adókedvezmény maximális összegét nem tudják igénybe venni. A szülõk jövedelmének összevonására – és így az adókedvezmény teljes mértékû kihasználására – adott ugyan a lehetõség, de csak akkor, ha házastársak. Ez újabb különbségtevés a családok és a gyermekek között. Ellentmond a családi pótlék szabályozásának is, amely az együtt élõ szülõket nem tekinti egyedülállónak.
Szakítunk azzal a jelenlegi politikával, amely a gyerek és gyerek között a szülõ(k) jövedelme szerint tesz különbséget. A szocialisták családpolitikájának bázisa, a gyermekek támogatásának fõ formája az alanyi jogon – és jelentõs mértékben megemelt - családi pótlék lesz. E támogatást kombináljuk a gyerekek utáni adókedvezménnyel, ennek “szerzett jogait” nem kívánjuk csökkenteni.
Erõsíteni kívánjuk az oktatási intézmények szociális funkcióit, valamint növeljük a szülõi támogatást (gyes, gyed, gyet) kapó szülõk visszajutásának az esélyeit a munkaerõpiacra.
Programunk
1. A családi pótlék értékvesztését megállítjuk, értékét 20 százalékkal, 27-30 milliárddal növeljük.
Helyreállítjuk a családi pótlék egységét, azaz az iskolás gyermekek után is ezt az ellátást folyósítjuk.
2. A családi adókedvezmény intézményét továbbra is fenntartjuk, azzal kiegészítve, hogy azok a családok is megkapják az adókedvezmény maximális összegét, amelyek – eddig – elégtelen jövedelmük miatt nem tudták igénybe venni. Ezzel az alacsony jövedelmû családok mellett fõként a nem házasságban együtt élõk és az egyedülálló szülõk helyzetén kívánunk javítani. Bevezetjük a “kiemelt összegû családi pótlékot” azon családok számára, amelyek nem rendelkeznek munkajövedelemmel.
3. A gyermekgondozási segély (gyes) összegének az emelése is halaszthatatlan. A gyes összegét kétszer (2003-ban és 2006-ban) havi ötezer forinttal növeljük, hogy a gyes és a gyed között lévõ szakadékot csökkentjük. 2006-tól az éves emelés mértékét a minimálbér változásához kötjük. Így megteremtjük a feltételét annak, hogy a gyes ne veszítse az értékét, változzon az a mai méltatlan helyzet, amely a szülõk munkaerõ-piaci helyzete alapján tesz különbséget gyerek és gyerek között.
4. A gyermekek támogatásának el kell érnie azt a mértéket, hogy a gyermeknevelést választó szülõk számára ez ne jelentsen elszegényedést. Ennek érdekében a következõket tervezzük:
A három és több gyermeket nevelõ szülõk, illetve az egyedülálló szülõk esetében két gyermeket (vagy fogyatékos és tartósan beteg gyermeket) eltartók részére a gyermekek 3 és 14 éves kor közötti idõszakára bevezetjük a fõállású szülõ intézményét, a mindenkori minimálbérnek megfelelõ összegû támogatással és nyugdíj-jogosultsággal.
A várandósági pótlékot minden szülés elõtt álló kismama számára hozzáférhetõvé tesszük, s ezzel párhuzamosan az egyösszegû anyasági támogatás mértékét is növeljük.
Lehetõvé tesszük, hogy az unoka nevelését vállaló nagyszülõ nyugdíj mellett is igénybe vehesse a gyest (illetve a fogyatékos gyermek neveléséhez kapcsolódó lehetõségeket).
5. Már a támogatás ideje alatt segítjük a gyermeknevelésbõl (gyes, gyed, gyet) a munka világába visszatérõ anyákat, apákat, a munkaügyi ellátórendszer által szervezett felnõttoktatással, szakképzéssel.
6. A gyermekszegénység megelõzésének, mérséklésének érdekében - a pénzbeli és természetbeni ellátások, valamint a gyermekjóléti szolgáltatások mellett – erõsíteni kívánjuk a nevelési intézmények szociális funkcióját. Ezért megteremtjük annak feltételeit, hogy a gyermeknek legyen étele, tankönyve, s ha szükséges, akkor napközi valamint kollégiumi ellátása.
7. Az állam és az önkormányzat közös tehervállalásával az iskoláskorú gyermekeknél a szükségleteket figyelembe vevõ beiskolázási támogatást nyújtunk.
8. Az esélyegyenlõség érdekében minden gyerek megkapja a lehetõséget, hogy a középiskolai oktatás keretében megszerezzen egy középfokú nyelvvizsgát, a jogosítványt és elsajátítsa a számítógép használatának ismeretét.
9. Minden gyermek 7 éves koráig (az iskolakezdésig) a tömegközlekedési eszközökön ingyenesen utazhat, a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekek és egy felnõtt kísérõ részére ingyenessé tesszük - a gyógykezeléssel összefüggõ - utazás lehetõségét a gyermek 14 éves koráig.
10. A család életében nagyon fontos, hogy a szabadságot együtt töltsék. Ugyanakkor a belföldi turizmus fejlesztés alapfeltétele az idegenforgalom fejlõdésének. Ezért a családi üdültetés támogatására a jelenlegi állami támogatást 200 százalékkal kívánjuk növelni.
11. Minden ellátási formánál a ciklus elején elfogadjuk, és következetesen alkalmazzuk a GDP növekedéséhez, vagy az elõzõ év inflációjához kapcsolódó indexálási rendszert, mellyel a gyermekneveléshez kapcsolódó támogatások kiszámíthatóak és értékállóak lesznek.
Pénzbeli családtámogatási rendszer
SZABÓ CSALÁD, ahol a férfi köztisztviselõ, a feleség gyesen van a legkisebb gyerekükkel. Ezen kívül van egy 6 éves lányuk és egy 8 éves fiúk.
A férfi éves keresete évi bruttó 2 212 008 Ft.
Jelenlegi rendszer
A család éves nettó jövedelme meghaladja a 2 millió Ft-ot, így a 3 gyerek után járó adókedvezményt (360 ezer Ft/év) teljes egészében érvényesíteni tudják. A családi pótlék (212 400 Ft/év) és a gyes (206 537 Ft/év) hozzáadásával a családtámogatás teljes összege egy év alatt 739 120 Ft.
Az APEH adatai szerint a 3 és több gyereket nevelõ családok 60 százaléka tud élni a kedvezmény maximális összegével.
A szocialisták javaslata
A család ugyanúgy megkapná ugyanezt a mértékû támogatást.
* * *
KERTÉSZ CSALÁD szintén 3 gyereket nevel, ahol a legkisebb 2,5 éves, míg a legnagyobb 11 éves. Immáron 15 éve élnek együtt. A férj és a feleség is tanárként dolgozik egy középiskolában (916 368 Ft/év a bruttó keresete). A család éves jövedelme, 1 millió Ft felett van.
Jelenlegi rendszer
A családtámogatás évi 591 520 Ft. A két jövedelmet – mert nem házasok – nem tudják összevonni, így csak a férj keresete utáni adókedvezményt tudják igénybe venni. Ez 172 583 Ft. Gyerekenként havi 10 000 Ft helyett csupán 4 794.
A szocialisták javaslata
“Dolgozó Családok Adókedvezménye” rendszerén keresztül azon családok is részesülnek a kedvezménybõl, amelyek jövedelme egyébként nem tenné lehetõvé. Így ezek a családok is igényelhetnék, akár havonta, akár az évi adóbevalláskor a családi adókedvezményt. Az adókedvezménynél és a családi pótléknál az együtt élõ, nem házas családokat azonos elvek szerint bírálnánk el.
Ez a változás közel 350-400 ezer gyermekes családot érint kedvezõen.
* * *
VARGA CSALÁD esetében az apa rokkant, így a családot jelentõs jövedelemveszteség érte. Az anya gyesen van, míg a két nagyobbik lányuk (15 és 17 évesek) középiskolába jár.
Jelenlegi rendszer
A családtámogatás évi 562 937 Ft, ez a családi pótlékból, gyesbõl és kiegészítõ családi pótlékból áll össze. Adókedvezményt nem tudnak igénybe venni. Összességben tehát a gyerekek után kapott támogatás 170 ezer forinttal kevesebb, mint a jóval jobb anyagi helyzetben lévõ Szabó családnál.
A statisztika szerint a gyereket nevelõ családok mintegy 17 százaléka él hasonló vagy rosszabb jövedelmi körülmények között.
A szocialisták javaslata
Azoknál a családoknál, amelyek csak a szociális jövedelmekbõl élnek, s ezért nem tudnak adókedvezményt igénybe venni az adókedvezmény helyett “emelt összegû családi pótlékot” folyósítunk.
Ez a változás mintegy 200 ezer gyermekes család számára nyújt többletforrást.
LAKÁSGAZDÁLKODÁS, LAKÁSPOLITIKA
Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint az Alkotmányból nem vezethetõ le a lakhatás, mint állampolgári jog. Baloldali értékeket valló pártként mi természetesen arra törekszünk, hogy minden magyar állampolgár lakáshoz, szobához, fedélhez jusson .
Fõbb törekvéseink, céljaink
I. A lakhatás feltételeinek javítása
a) A lakáshoz jutás területén
· Bérlakásokkal kívánjuk segíteni a fiatalok életkezdését, a nagycsaládosok lakáshoz juttatását.
· A nem állami bérlakásépítésnél javasoljuk az önkormányzatoknak, hogy éljenek a hosszú távú bérlakás szerzõdéssel, valamint a bérleti díjhoz való hozzájárulás lehetõségeivel. A szociális, illetve önkormányzati tulajdonú bérlakásokban a lakbért nem a lakáshoz, hanem a benne lakók szociális helyzetéhez fogjuk igazítani, ugyanakkor megköveteljük a lakás állagának megõrzését, és ezt rendszeresen ellenõrizzük.
· Piaci eszközökkel segítjük a saját lakást építõket.
· A jelenlegi lakáshitel konstrukció mellett kiszélesítjük a lakás- takarékrendszer feltételeit, hogy minél többen hozzájuthassanak a - jelenleg elérhetetlen - hitel lehetõséghez.
b) A lakást érintõ szociális indíttatású támogatások
· Segítjük a lakhatási költségek csökkentését szolgáló beruházásokat.
· Új rendszerû lakhatási támogatást hozunk létre (lásd keretes írás).
II. Az önkormányzatok részvételével az alábbi területeken átfogó országos programot indítunk
· Évente 5 ezer bérlakást építünk, melyhez az önkormányzatoknak 50-80 százalék közötti támogatást biztosítunk alanyi jogon a céltámogatási rendszerben.
· Támogatjuk a fiatalok önálló életkezdését. A pályakezdõk részére ilyen megoldást jelent a garzonlakás konstrukció, 5+5 évi elõtakarékossággal, amely megteremti az átjárás feltételeit az önálló lakásépítés-, vásárlás, szociális és non-profit bérlakás-rendszerbe.
· Kialakítjuk azt a közgazdasági, jogi és infrastrukturális környezetet, amely ösztönzi, hogy a gazdasági társaságok saját dolgozóiknak, a vállalkozók befektetésként, a non-profit szervezetek pedig az önkormányzatokkal együttmûködve bekapcsolódjanak a bérlakás-építési programba, ehhez a lakásépítõknek adókedvezményt vagy/és állami támogatást biztosítunk. Az önkormányzatoknak a lakásfenntartáshoz normatív támogatást adunk.
· A nehéz helyzetben élõ társadalmi csoportokat (nagycsaládosok, egyedülállók, munka nélkül lévõk, romák) a szolidaritás jegyében az esélyteremtés eszközeivel képessé kell tenni a felzárkózásra. Ezért hosszú távú programot dolgozunk ki a nehéz helyzetben lévõ családok lakhatásának megsegítésére.
· A fogyatékos és tartósan egészségkárosodott emberek önálló életvitelének megalapozása érdekében támogatjuk a speciális építészeti megoldásokat igénylõ és a személyes szolgáltatások igénybevételének lehetõségét megadó otthonok kialakítását.
· A panel-, és tömbházak felújítása, lebontása, a területek rehabilitációja a következõ ciklus kiemelkedõ feladata. Ezt a feladatot nem lehet kizárólag az önkormányzatokra bízni. Átfogó, a támogatási rendszert is tartalmazó országos programot készítünk ehhez, aminek része az állam által épített, felújított “referencia házak” konstrukciója is. A jelenlegi kormány által e célra fordított támogatás ötszörösével számolunk évente.
· Garanciát és segítséget szeretnénk nyújtani a lakáskölcsön visszafizetéséhez.
· Az állami gondozásból kikerülõ fiatalok részére kollégiumi ellátással, albérlõk házában való elhelyezéssel kívánunk az átmeneti nehéz idõszakban segítséget adni, hogy õk ne növeljék a hajléktalanok népes táborát. Kezeskedünk az életkezdési támogatás értékállóságáért.
· Krízis helyzetben lévõ, fedél nélkül maradt családok, egyedülálló emberek számára – állami és önkormányzati összefogással - létrehozzuk az albérlõk házát. E házakban komplex módon segítjük a család talpra állását, munkavállalását és a gyermekek tanulását.
· Szektor semlegesen támogatjuk az idõsek számára épített garzonlakás programot, elõnyben részesítve azokat a megoldásokat, amelyek lehetõvé teszik a teljes ellátás igénybevételét.
· Az önkormányzatokat ösztönözzük az idõskorúakkal való eltartási szerzõdések megkötésére, ezzel megalapozva az egyedülálló emberek méltó öregkorát és védelmét a lakás maffia ellen.
· A szakellátásból, kórházakból kikerülõ hajlék nélküli emberek részére átmeneti hajléktalan ápolóotthon létrehozását tervezzük.
· Támogatási, ösztönzési rendszert dolgozunk ki a lakásépítéshez és fenntartáshoz a szövetkezeti formák alkalmazására.
Lakhatási támogatás
A lakásszektor jelenlegi legnagyobb piaci kudarca, hogy a lakások fenntartását egyre többen mindennapi megélhetésük rovására tudják fizetni. A lakhatás költségeinek, a havi rezsikiadások jövedelemhez viszonyított magas és még tovább növekvõ aránya nagyon jelentõs terhet ró a háztartások többségére.
Az elõzetesen végzett, a forrásokat és a szükségleteket is figyelembe vevõ számítások alapján olyan rendszer képzelhetõ el, amely a társadalom alsó harmadában, mintegy 600 ezer háztartást tud elérni. A támogatás összegét a jogosultak természetbeni ellátásként kapják meg, azaz a közüzemi számlán a szolgáltató jóváírja a juttatás összegét. Ennek éves összköltsége (2000-es árakon) közel 11,9 milliárd Ft. Forrása a mintegy 167,9 milliárd Ft-os “lakásügyekre, települési és közösségi tevékenységek és szolgáltatások”-ra szánt központi költségvetésben szereplõ keret átcsoportosításából származna.
Ezzel a módszerrel több százezer család számára lehetne garantálni az egyik alapszükségletet, az emberi lakhatás feltételeit (víz, meleg, világítás).
Programunk
1. Négy év alatt legalább 160-180 ezer lakás építését tervezzük.
2. A bérlakás építését állami támogatással, az önkormányzatoknak juttatott céltámogatással, a befektetõknek, a magánszemélyeknek nyújtott adókedvezményekkel, kamattámogatással segítjük. Ezáltal a jelenleg lakásigényléssel rendelkezõk a ciklus végére otthonhoz juthatnak.
3. Célunk annak ösztönzése, hogy a bérbeadó szabályozott formában, szerzõdéssel adja ingatlanát bérbe. Ezzel a jelenleg albérletben lakó közel 20 ezer család valós élethelyzete alapján részesülhet lakásfenntartási támogatásban. A lakás célra kiadott bérlemények díjának csak fele számít bele a bérbeadó személyi jövedelemadójába, illetve ha az adózó nem számol el költségeket és lakását lakás célra adja, akkor a jelenlegi 20 százalékos adónak 50 százalékos mértékéig adózna.
4. A gyermekvállalás ösztönzésének alapfeltétele a lakás. Ezért a saját lakás építésénél - a kedvezményes hitellehetõségek meghagyása mellett - a szociálpolitikai támogatás összegét gyermekenként 800 ezer Ft-ban, felsõ összegét 4 millió Ft-ban határozzuk meg. A szociálpolitikai támogatás egy gyerekre egyszer vehetõ igénybe, új lakásépítésnél teljes egészében, használt lakás vásárlásánál, felújításnál, lakásbõvítésnél tetõtér beépítésnél 75 százalékos mértékben. Azon családok, akik nem lakásépítésre, illetve felújításra fordítják ezt az összeget, azok számára is lehetõséget teremtünk a juttatások felhasználására. Õk lakbér-kompenzációként vehetik igénye e támogatási formát.
5. Az új lakás építésénél a részleges áfa-visszatérítés mértékét, méltánytalanul kevésnek tarjuk, ezen összeg emelését az átlagos, a szükségleteknek megfelelõ mértékû lakásnagyság árához igazítjuk.
6. Ma az országban 35-40 milliárd forintra tehetõ a lakosság közüzemi díj és lakáskölcsön adósságállománya. Ennek konszolidációja szükséges és ugyanakkor kockázatos is. A tulajdonhoz kötõdõ konszolidációt, a lakáskölcsönök eltörlését nem tartjuk jó megoldásnak, az erre a célra rendelkezésre álló garanciaalapot az önkormányzatok tulajdonába kívánjuk adni. A hátralékok konszolidációját egyszerre, három éves teljesítési ütemben kívánjuk végrehajtani, annak érdekében, hogy azt követõen meg lehessen követelni a szolgáltatás ellenértékét. A jövõ érdekében célszerûnek látszik az adósság eltörlését ahhoz kötni, hogy a következõ idõszakban a család teljesíti-e fizetési kötelezettségeit.
Az adósságkonszolidáció elvei
A piacgazdaságra való áttérés során (az energia-, és közmû-szolgálatások árai drasztikus, az átlagos árindexet jóval meghaladó mértékû növekedése, s ezzel párhuzamosan a jövedelmek piacosítása csak részben és csak bizonyos társadalmi csoportok számára valósult meg), valamint az állami dotációk, fogyasztói ártámogatások (az energia szektorban ez mintegy 18-20 milliárd Ft-ot jelentett) leépítésének következtében a háztartások számottevõ hányada nem tudta a lakásfenntartással kapcsolatos kiadásait fedezni. Az adósok körét két csoportra lehet bontani, egyrészt az energiafogyasztáshoz kapcsolódó lakossági hátralék (a díjhátralék nagyságrendje a számlázott éves összege 5-8 százaléka), másrészt a hosszúlejáratú lakáshitellel összefüggõ adósságállomány (az összes hitelállomány közel negyede).
A támogatás célja, hogy képessé tegyük a háztartásokat a közüzemi díjak fizetésére.
a) A támogatási rendszer fõbb sarokpontjai:
· Az adósságok leépítésében a feladatok és az anyagi terhek - vállalható mértékben - megoszlanak a hátralékos háztartások, a lakosság, a szolgáltató vállalatok, a helyi önkormányzatok és a központi kormányzat között.
· A program által kínált kedvezményeket csak egyszer lehet igénybe venni.
· A finanszírozásban, a szabályozásban, valamint a követelmények tekintetében átlátható feltételrendszert alakítunk ki.
· A kormányzatnak a direkt támogatás, kölcsönnyújtás és kamatátvállalás, a források egy részének elõteremtése mellett koordináló valamint kezdeményezõ szerepet is fel kell vállalnia.
b) A kedvezmény nyújtásának lehetséges módozatai:
A feladat, a hátralékkal “rendelkezõ” családok számára a különbözõ programok közötti választási lehetõségek (opciók) megteremtése, illetve fenntartása. A különbözõ opciók:
· Az adósság halasztott idejû, illetve ütemezett visszafizetése (részletfizetési megállapodás).
· Az adósságállomány szétválasztása tõketartozásra és kamattartozásra. A tõketartozás visszafizetése esetén a kamattartozás mérséklése, elengedése.
· Jelzálog-hitelnyújtás konstrukció.
· A felhalmozott adósság egyösszegû visszafizetése esetén – miként történt ez az OTP lakáshitelek kamatemelésénél is – különbözõ visszafizetési kedvezmények adása.
· A jövõ érdekében célszerûnek látszik az adósság elengedését ahhoz kötni (pl. közüzemi díjaknál), hogy a következõ idõszakban a család teljesíti-e fizetési kötelezettségét. Ahol szükséges, ott mûszaki megoldásokkal kell biztosítani a szolgáltatás igénybevételénél az ellenérték kifizetését (pl. pénzbedobással mûködõ villanyórák, gázórák).
Annak érdekében, hogy az adósság újratermelõdését megakadályozzuk, az adósságkezelés ideje alatt a települési önkormányzat intézményein keresztül figyelemmel kíséri, életvezetési tanácsokkal segíti a családot.
A FOGYATÉKOS EMBEREK ÉLETMINÕSÉGÉNEK JAVÍTÁSA
Magyarországon több százezer, a társadalmi együttélésben jelentõs mértékben akadályozott, fogyatékos embertársunk él. Közöttük több tízezernek súlyos a veleszületett vagy szerzett fogyatékossága. A mindennapi életben kevesekkel találkozunk közülük, mert otthonukban, vagy intézetekben élnek. Az utcára - lehetõségek hiányában és egyedül - ki sem jutnak. Vakok és nem tudnak tájékozódni; értelmi fogyatékosok és a társadalom, nem fogadja be õket; mozgáskorlátozottak és kerekesszéket használnak, de azzal nem tudnak az utcákon, a boltokban közlekedni; siketek vagy súlyos beszédfogyatékosok, így nem tudnak kommunikálni; olyan egészségkárosodottak, akiknek állapota ma jelentõs mértékben korlátozza részvételüket a társadalomban. Az a tény, hogy jogaik nagy részével a fogyatékos emberek nem tudnak élni, nem csak õket érinti, hanem - hozzátartozóik, családjuk életlehetõségeit is messzemenõen korlátozza. Életminõségük javítása mások számára is könnyebbé teszi az életet, pl. az akadálymentes környezet kedvezõbb feltételeket teremt a gyermekes családoknak, idõs embereknek egyaránt.
Ezek az amúgy is rendkívüli nehézségekkel birkózó emberek a foglalkoztatás, a közlekedés, a tanulás, az egészségügyi szolgáltatások, a családi élet, a sport, a pihenés területén gyakran csak korlátozottan képesek jogaikat érvényesíteni. Egész életüket végigkíséri tehát a szegregáció és a függõség.
1998-ban az Országgyûlés elfogadta a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló törvényt, amely meghatározza a teendõket is. Létrejöttek a törvény által elõírt legfontosabb intézmények (pl. Országos Fogyatékosügyi Tanács, Országos Fogyatékosügyi Program), ám a polgári kormány a törvény “lényegét” nem értette meg, nem értette meg azt, hogy a fogyatékkal élõk önálló életvitelének támogatása jelentõsebb erõforrásokat, több empátiát igényel a hatalom részérõl.
Így ránk és a következõ négy évre marad a feladatok elvégzése. Ennek lényege, hogy a fogyatékos személy ne passzív alanya legyen az állam által nyújtott ellátásoknak, hanem aktív, önellátásra, társadalmi beilleszkedésre képes, minél teljesebb életet élõ tagja a társadalomnak.
Programunk
1. Az esélyegyenlõség megvalósulásához szükséges további feltételeket is törvénybe foglaljuk, és visszaállítjuk a fogyatékossági támogatás egységes rendszerét. Ennek összege a kialakítandó szociális minimum lesz.
2. Komplex rehabilitációs rendszert hozunk létre, megfelelõ intézményi-szervezeti és koordinációs hálózattal. Külön gondot fordítunk arra, hogy a fogyatékosság-megállapító bizottságok tagjai között legyen fogyatékossággal élõ szakember is.
3. Ahhoz, hogy a fogyatékos embertársaink a társadalom aktív tagjává válhassanak, az egyik legfontosabb eszköz az egészségi állapotuknak megfelelõ munkahelyek és lakások létrehozása.
4. Nem tûr halasztást a fogyatékkal élõk érdekképviseletei által követelt “fogyatékossági igazolvány” kiadása, és az ehhez kötõdõ kedvezményrendszer kidolgozása.
5. Az akadálymentesítéshez szükséges kiadásokat az állami költségvetés pályázati rendszerben támogatja az önkormányzatok és intézmények számára (liftek, feljárók, hangjelzésre szolgáló berendezések stb.)
6. Megteremtjük a sérült gyermekek szakképzõ intézményeinek biztonságos mûködési feltételeit.
7. Úgy szabályozzuk a sérült embereknek munkalehetõséget adó célvállalatok mûködését, és a távmunkát, hogy a sérült emberek munkájuk révén juthassanak jövedelemhez. Ennek érdekében az állami megrendeléseknél, a közbeszerzési eljárásoknál a fogyatékkal élõ munkavállalókat foglalkoztató célszervezeteket elõnyben kell részesíteni.
8. A mozgássérült emberek lakásépítését, lakásuk felújítását a lakásépítési programban kiemelten támogatjuk.
AZ ÚJ SZOCIÁLIS VÉDELMI RENDSZER ELVEI
A szocialisták felfogásában a szociális háló egyik fontos funkciója, hogy megvédje az alacsony jövedelmûeket a foglalkoztatás bizonytalanságából eredõ kockázatoktól, segítséget nyújtson a családi szükségletek kielégítésében.
A jelenlegi pénzbeli ellátórendszer több alapvetõ gondot vet fel: az igénylõk számára nem kiszámítható, az ellátások rendszere széttagolt, áttekinthetetlen, és nem garantálja kellõen a szociális biztonságot sem. A jelenlegi jövedelem-tesztelésen alapuló támogatások természetükbõl fakadóan a feketemunka vállalására ösztönöznek, igazságtalanok, elõállítják a szegénységi csapdát, stigmatizálnak, a bürokráciájuk drága. Az ilyen rendszer fenntartása amellett, hogy túls&