Connie,
köszi szépen, jól vagyunk. Voltunk alvásvizsgálaton a Heim Pálban, hát valami rettenet volt. Ha tudom előre, el sem megyünk. Tulajdonképpen, nem is tudom miért csinálták, de úgy vettem észre, hogy aki ott megfordul bármilyen okból, azt visszarendelik egy ilyenre. Éjszakára telerakják a babák testét olyan tappancsokkal, mint az ekg-n, az orrukon ledugnak gyomorszondát és a kiságyba tesznek egy fekvőlapot, arra kell fektetni a gyereket, mert azon is érzékelők vannak. Nem tudom mi tartott 40 percig, de annyi idő alatt "szerelték fel" Líviát, úgy sírt, hogy meg sem ismertem a hangját a folyosón állva, a szemei duplájára dagadtak a sok bőgéstől, szóval teljesen kivolt szegényke. A látvány meg hát... Állától a homlokáig teleragasztószalagozva az arca, az a szonda meg az orrában. Ritka szar érzés. A doktornő kiadta utasításba, hogy nyugtassam meg, mert aludnia kell, és arról a lapról nem vehetem le, csak etetéskor, pedig előtte azt mondták, hogy ugyanúgy lehet mindent csinálni a gyerekkel, csak leszenek rajta mindenféle ketyerék... Szóval, nyugtassam meg. Aha, mert az csak úgy van, hogy nyugodjál meg és megnyugszik. Este nyolctól éjjel 1-ig tartott, mire elaludt, szegény belefáradt a bőgésbe. De 5 percenként felriadt és ráncigálta a szondát, persze nem direkt, csak mindig beleakadt a kis keze, ahogy hadonászott. Úgyhogy folyamatosan őrködtem, és húztam el a kezeit az arcától. Reggel 4-kor szedték le róla a bigyókat. Én addig álltam az ágya mellett. Lehet, hogy más nem parázott volna ennyire, de én egy pillanatra sem mertem elmozdulni mellőle. Az erdemény persze jó lett, és a második nap délutánjáig csak "nyaraltunk" a kórházban, amíg haza nem mehettünk. Lívia csak evett és aludt (volt mit kipihenni), én meg a többi anyukával együtt - sok kisbabás anyuka volt - sétálgattam és dumáltam az udvaron. Persze mindenkin ott lógott a babája, tök jól nézhettünk ki.
Amúgy már tök sokat nevetgél meg gőgicsél a kis boszi, sokat fejlődött (már két hónapos).
Jó hosszú lett a levél, sorrrrrry.
Üdv. nektek!
G.