Sziasztok!
Kiszedték a varratokat Dóri hasából,már csak kedden kell visszamenni,hogy rákukkantsanak.Utána mehet a pancsi is!
Az ideális évekkel kapcsolatban:mivel nekem 5 év van a kicsik közt,így csak a saját példámat tudom említeni,ha másképp alakult volna,arra nem tudok mit írni
Nekem 2 hugom van.A nagyobbik 3 évvel fiatalabb nálam,a kisebbik 5 évvel.Érdekes,hogy a nagyobbikat rángattam be a zsalugáteres erkélyünk mögé,és pofoztam föl.Emlékszem erre a szitura,de arra nem hogy mennyi idős lehettem.Csak azt tudom,5 év alatt voltam,mert akkor költöztünk el onnan.A kisebbik hugommal nem volt ilyen féltékenységi gondom.Én állítólag nagyon vártam őket,a nevüket is én találtam ki,és sokat segítettem anyunak a gondozásukban.Anyu szerint,meg az emlékeim szerint is,mi nagyon jó tesók voltunk.A hajbakapás megvolt,az mindenhol magvan.De a legjobb barátnőim lettek,és ez hosszú évek óta így van,kölcsönösen.Csak közben Anyukám is belépett a klubba
Szóval szerintem nem az adott évek számítanak,hanem az,ahogyan az a gyermek megéli,amilyen környezetbe belecsöppen,ahogyan a szülők és a környezet azt előkészítik.Nekünk jó nagy változás volt Domi életében az az időszak,mikor Dorina született.Addig Anyukáméknál éltünk,mióta csak megszületett.Aztán 5 éves lett,és elköltöztünk az új lakásba.Nagyszülők nélkül..Ez nagy trauma volt neki,mert születésétől Anyu segített nekem mindenben,mivel írtam már,hogy egy darabig egyedül voltam
És jött az új környezet,egy saját szoba,ahol egyedül kell aludnia,ami azelőtt sosem volt még.És addig minden éjjel többször is felkelt.A régi ovit otthagytuk,vele a kis barátokat is,és jött egy új ovi,csupa ismeretlen gyermekkel,óvónénikkel.A játszótéren senki ismerős,nincsenek barátok...És akkor még születendőben a kishugi.Én azt hittem,a gyerekem ebbe bele fog roppanni.Ehelyett:ahogy lehetett,átmenetet biztosítottunk a nagyszülők miatt.Eleinte többet aludhatott náluk,vagy Anyukám jött ide,így nem egyik napról a másikra történt az elválás.Nagyon hamar megszokta,mert rájött,láthatja őket,amikor csak akarja.A régi oviba visszajártunk,és a mellette lévő játszótérre is,láthatta őket is.Az új oviban és a játszón is lett hamar kisbarátja,nagy szülinapi bulikkal,szerelmekkel,ahogy azt kell
A lakást imádja,velünk együtt szépítgeti,a saját szobájában az ízlése szerint pakolgat.Belakta a lakást,a kis szobáját,és ezt olyan jó látni.Igyekeztünk neki megkönnyíteni,ezért már kaptam a fejemre egy anyukától,mert más véleményen voltunk.Szóval Dominak előtte nem volt saját gyermekszobája,csak Anyuék szobájában(nappali)egy sarok leválasztva játszósaroknak,és velem aludt az én szobámban.Nehezen lehetett megoldani,de szerencsére nagyon jól sikerült ez az átmeneti állapot.Igyekeztem minél többmindent megadni neki,ne kelljen nélkülöznie.Érezze jól magát az új kis szobájában,ez legyen csak az ő birodalma.Mivel egy fillérünk sem volt,az egész lakás hitelre ment.Még nyugdíjas koromban is fizetni fogom,jelenleg több a részlet,mint a GYED-em,pedig abból a maximumot kapom.Úyg voltunk vele,olyan mindegy már,hogy 2-3ezerrel több a havi részlet,kicsit legyen nagyobb a hitel,hisz be is kellett valamiből rendezni azt a nagy lakást.Mivel sokat jártunk az Ikeába játszóházba,tudtuk,Domi milyen jól érzi magát abban a környezetben,nagyon bújt a manóbútoros gyerekszobába.Az első,amiket megvettünk,ahogy megjött a pénz,ezek a bútorok voltak.Emlékszem,hatalmas pocakkal szereltük össze éjjel a bútorait,amíg ő anyunál aludt,apuékkal tapétáztuk a szobáját.Képes voltam egy vagyonért megvenni neki egy sötétkék tapétát,amin világítanak éjjel a csillagok.Nem az ára volt a fontos,meg nem az,hogy minél több dolgot vegyek,neki,gondolom értitek.Mert csupán ezzel egy gyermek szeretetét vagy lelki nyugalmát nem lehet megvásárolni.De szerettem volna,ha nem muszájból megy aludni a kis szobájába,stb.És sikerült.Mikor megmutattuk neki a kész szobáját,láttam,szinte elsírta magát.Nem is akarta elhinni,hogy ez mind csak az övé.Hogy amiről addig csak álmodott,az most ott van neki,és az a kis birodalma.Folyamatosan szépítgeti magának,nagyon megbecsüli,szép rendet tart,dicsekszik vele a kis barátainak,szeret ott tévézni,és azóta minden éjjel nyugodtan alszik,nincsenek hirtelen hisztis ébredések.Nagyon kiegyensúlyozott lett,mert úgy érzem megfelelően kezeltük,felkészítettük mindenre,nem érte őt váratlanul semmi.Az nagy talány volt neki,hogy a baba hogyan érkezik majd,de sokat magammal vittem,hogy jobban bennelegyen a babavárásban is.Hallgatta a szívhangját,fogta a hasam,mikor Dóri rugdosott,segített fölállni,ha már nem bírtam,masszírozott,mindent,amit el lehet képzelni.Készítgetett mindent,hogy majd mimindent ad Dórinak,ha megszületik.Mikor megszületett,ő is bejött természetesen a kórházba,és nem úgy kezeltem,mint a nagyobbat,hanem mint gyermekemet,mint testvért.Akire ezután is szükség van,és nemcsak ugyanúgy,hanem mégjobban.Egyetlenegyszer mondta,hogy nem lehetne-e visszavinni Dorinát,de hagytam,hogy maga gondolkodjon el,és jött is oda hamar,hogy hát ezt ő nem úgy gondolta
Mindenben kértem a segítségét,hogy érezze,milyen fontos ő,de nem erőltettem,csak amihez kedve volt.Õszintén elmagyaráztam neki,hogy mit tilos csinálni a babával.Nemcsak neki,hanem mindenkinek.És azt is,hogy mi baj lehet belőle.A mai napig rettentően figyelmes,hogy Dóri pl. semmit ne vegyen a szájába.És nem úgy,hogy figyelgeti,hanem mert már természetessé vált számára is,hogy ő a nagyobb,és Dóri a kisebb.Mindent engedtem neki,születésétől segített popsit krémezni,szivaccsal fürdetni,kiskanállal etetni,és borzasztó büszke volt magára,hogy ő ilyen nagy fiú,hogy anya ennyire megbízik benne.És egyszer sem akarta kivenni a kiságyból,sosem bántotta.Én nagyon féltem előtte,mert tudtam,milyen érzékeny lelke van.De bármi bántotta,a jelekből észrevettük,és megbeszéltük.Meglepő,milyen értelmes tud lenni egy 5-6 éves gyerek.Sokszor úgy voltam vele,elmagyarázom,hogy értse,de magamban azt gondoltam,nem felnőttel beszélgetek,ennek semmi eredménye nem lesz...És amiket visszakérdezett,ahogy felfogta,ahogy gondolatban már tovább is lépett nálam,az megdöbbentett.Hogy ennyire egyszerű bizonyos dolgokat megértetni velük,én meg itt görcsölök,hogy a gyerek hogyan dolgozza majd fel...Úgy érzem,minden szülő a legjobbat szeretné,és meg is tesz mindent ennek érdekében.Van,akinek sikerül problémamentesen megoldani,van akinek nem.Elég lett volan nálunk is,ha nem megoldható a nagyszülőkkel a fokozatosság,mert messzebbre költözünk,vagy nem éelm bele magam annyira Domi helyzetébe,vagy csak nem talál magának új barátokat az oviban.Mindenki csodálkozik,milyen jól átvészelte,és magunk mögött tudhatjuk,mert egyre kiegyensúlyozottabb.De tényleg nagy szerencsénk volt,mert ehhez az is kell,nem is kevés!!!Ha pl.most játszódna ez az egész,miközben tavasz óta szarakodunk a fogaimmal,szerintem nulla türelmem lett volna.Ezért is csatlakozom azokhoz,akik a munkára írták:én is eljöttem,betegácsiba,mert a főnöknőm egy szemétnek tartott,amiért vállaltam egy második csöppséget is.Nekem ugyan nem kellett az a munkahelyi feszkó,az utolsó pár hónapot nyugiban töltöttem,ő meg dühöngjön azóta is!!!
De persze a szerencse lehet,hogy önmagában nem lett volna elég,nekem nagyon sokat segített az előző munkám,és amit évekig tanultam erről,amiért a tisztelt anyuka Manókámmal együtt engem is lehurrogott,hogy mi csak rosszak lehetünk...Pedig én nagyon sokmindent fölhasználtam a munkámból és a tanultakból.A hugom,akinek semmi türelme a gyerekekhez,és aki semmit nem ért a gyermekneveléshez,ő is ugyanezen a véleményen lett.Neki kellett egy diploma,azért tartott velem a sulin,de utána és közben vette csak észre,mennyi dolgot másképp csinálna már Domival.Mikor Anyuéknál laktunk,a hugom is ott lakott,és láttam,nehezen kezeli Domit.Imádja,csak semmi érzéke nem volt hozzá.Bevallotta később,mennyi dolgot,viselkedést értett meg Domiból azáltal,hogy tudományosan is "megnézhette" a hátteret.Na,azóta másképp kezeli mindkét gyermekemet,és olyan jó látni,hogy szelektálva ennyi hasznos dolgot levetít a gyerekekre a tanultakból.
Na,jó hosszúra meg érzelgősre sikeredtem,lesz mit olvasni!!!