Sziasztok!
Úgy terveztem, hogy nem is jövök ide többé, de mégis...idehozott a részvét
Drága Edina, Mandula és Kata!
Nagyon-nagyon sajnálom a tragédiát , ami sajnos Veletek (is) megesett
most látom, hogy vannak, akiknek még nagyobb bánat jutott, hisz Nektek már idősebb volt a babátok, mint az enyém (12.hét) hisz hétről-hétre egyre jobban kötődünk a kis Picurokhoz...
én is sokat foglalkoztam Vele, vártam a "kritikusnak" tartott első trimeszter végét ( eddig nem hittem ebben, mert az előző három babánál minden oly könnyű és természetes volt...
vetélést, magzatelhalást csak hírből ismertem és azt hittem ilyen csak másokkal eshet meg...hát jó nagyot TÉVEDTEM
de azért mindent egybevetve azt hiszem: igen-igen szerencsésnek tarthatom magam...
Lányok, tiszta szívből kívánom Nektek, hogy idővel fel tudjátok dolgozni ezt a megmagyarázhatatlan, kegyetlen szörnyűséget és nemsokára büszkén és boldogan mutathassuk egymásnak a leendő Tündérek fotóit...ezért imádkozom minden nap...
egyébként az én "fekete napom " is majdnem akkor volt( okt. 7.)
akkor volt a műszeres befejezés...
azóta minden nap sírtam eddig, most kezdek kicsit talán jobban lenni ( Mandula, köszönöm kérdésedet,
jól esett, hogy a bánatod mellett másokkal is törődsz )
már beletörődtem, hogy mégsem születik áprilisban kisbabám, de nagyon várom, hogy leteljen az orvos által javasolt 2-3 hónap, és újra próbálkozhassunk...nagyon vigyázok magamra, jobban mint eddig bármikor, és még soha ennyire nem vágytam kisbabára, mint most...
már el tudom hinni, hogy legközelebb nem lesz baj...
a testem már nekem is újra a régi, a melleim jó pár napig nagyok és fájdalmasak voltak a műtét után, és már volt pocakom is ( lévén 4. terhesség) és olyan büszke voltam rá
én már szinte mindenkinek mondtam, hogy mi történt, aki tudott róla, velem többnyire együttérzőek voltak az emberek, nem úgy, mint a saját anyám, aki múlt szerdán ( mikor még nagyon friss volt a lelki sérülés ) közölte velem, hogy:
"most már túl kéne magam tenni ezen", mintha csak egy influenzán estem volna át
azóta nem beszéltünk, még ő van megsértődve azért, hogy gyászolni merészeltem az elvesztett, hőn áhított Babánkat...no comment.
Viszont azt megfogadtam, ha újra sikerül teherbe esni, a férjemen és két barátnőmön kívül SENKINEK nem fogom elmondani,majd úgyis észreveszik rajtam, remélem minél később...
Drága Paga!
Úgy bánt, hogy Te sem várhatod felhőtlenül a Manódat, kívánom, hogy mielőbb nyugodtabb időszak köszöntsön be Hozzátok, nagyon megérdemelnéd...
Mindenkinek jobb napokat, lelki békét kívánok!!
Sheila