Cas!
köszi a tippet, hol vettétek?
először befűtünk, aztán próbálom még öltöztetni, takargatni
mennyivel könnyebb egy nyári gyerekkel
szóval a sztory
délelőtt még bent voltam CTG-n, amnión, aztán hazamentem, megebédeltem, tettem-vettem. Egyszercsak jött egy fájás, de nem vettem komolyan. Vasaltam, mostam, hogy rend legyen, ha esetleg másnap
szülnék. Közben jött megint néhány fájás, de azt hittem ezek is csak jósolgatnak.
Így utólag gyanús, de akkor nem figyeltem fel rá, hogy Lucus nem akart játszani velem, csak odabújt, le sem ült, nem engedett futkározni. Ekkor már nekem is feltűnk, hogy több már a fájás, mint eddig. Felhívtam a szülésznőmet, hogy szerinte ez mit jelenthet, lehet-e a délelőtti vizsgálatok utóhatása. Mondta, hogy 5-ig bent van, menjek be, megnézzük. Fogtam apósom és bevitetem magam, párom egyenesen odajött.
A CTG már jelezte, hogy itt bizony ma nem megyek haza. Megvizsgált az ügyeletes, burkotrepesztett, telefon a dokinak. Panni előkészített, de utána már szinte csak kapaszkodva tudtam menni. a szülőszobába menet meg kellett kapaszkodnom a pultban. Még egy kis vajúdás a labdán, de amennyire jó volt itthon rajta lazítani, ott már nem segített. Szinte szünet nélkül jöttek a fájások, megvallom, teljesen megbénítottak, beszélni sem esett jól, dőlt rólam a víz. Folyamatosan kérdezgettek, gondolom, hogy eltereljék a gondololataim, de én csak rángattam párom kezét, hogy feleljen ő, mert én nem tudok. Semmi nem esett jól, ha hozzámértek, az, ha nem volt akit szorongathattam, az.
Aztán jött a parancs, ágyra fel, még egy kis vajúdás oldalt fekve, mert féloldalasan tágultam, aztán egyszercsak azon kaptam magam, hogy háton fekszem és mondják, hogy nyomjak, lazítsak, toljam . . .
És egyszercsak kint is volt a kisasszony, percre pontosan, mint a nővére.
Akkor nagyon megszenvedtem, de így visszagondolva (már amire emlékszem) jobb volt ez így gyorsan, mint fájdalomcsillapítóval az előző, de hosszan.
Nagy köszönet Panninak és doktorúrnak a támogatásért és munkáért.
Érdekes, hogy kicserélték a szülőágyat. Emlékeztem, hogy tudtam annó kapaszkodni valamilyen markolható dologban, most viszont hiába kerestem. Megnéztük itthon a fényképeket és tényleg nem az az ágy van ott. sajnos.
Na kielégítettem a kíváncsiságotokat?
puszi
Szilvi