Sziasztok!
Nikk!
Dehogy vitatkozol!
Én ezt hallottam,de ahány doki meg védőnő,na meg könyv,annyi állítás.Az ember lánya meg döntse el,melyiket kell megfontolnia.Ezért van az,hogy annyian tanácstalanok vagyunk.Szerintem azért gondolhatják úgy,akiktől én hallottam,mert lehet,hogy az ő pici gyomruknak is pihenniük kell.Mert az lehet,hogy megemésztik,és kiürül,de ha kapják máris,akkor egyfolytában dolgozik az a pici poci,ami szintén megterhelő.Na de ez aztán már tényleg csak az én okfejtésem
A lényeg,hogy akár betartottam-akár nem az óraszámokat,ha láttam,hogy éhesek,nem tudtam őket kínozni,és nem is akartam.Ebben az életkorban szerintem ez a fő nekik,mert ételt-italt-biztonságot-nyugalmat ettől kapnak főleg,a cicitől.Az már más kérdés,hogy nekem a második gyerkőcnél szerencsém volt,mert türelmesebb kislány,mint amilyen mohó és türelmetlen,kis hasfájós volt a fiam.Igaz,hogy fárasztó volt ez Dominál,de nem érdekelt,mert csak egymásnak voltunk,és éjjel nappal magam mellett akartam tudni,még ha ennek az is volt az ára,hogy a cici folyton nála volt.Úgy gondolom,ez az a dolog,amit csak ilyenkor adhatunk meg nekik,sajnos később már nem,ezért használtam ki ahogy csak lehetett.
Dorina meg képzeljétek a gyógyszert nem kanálból akarja már,hanem rendes pohárból.Odaadtam neki Domi labdás bögréjét,és az egyik kezével a fülét fogja,a másikkal megmarkolja,ahogy azt kell,és úgy iszik,egy csepp sem megy mellé.Ha nem adom oda neki,akkor nem is tudom meg,hogy a lánykám már pohárból tud inni önállóan!
Ja,és a finnyás kis miss hölgyike nem eszi ám meg akárhogy a barackot,csak ha leszedem a héját,és fölkockázom.Akkor hajlandó villára szúrni a falatokat,és úgy megeszik akármennyit belőle.MIcsoda praktikákat kell bevetni,mi?Ha ezt is nem próbálom ki,nem jövök rá,hogy szereti ő,csak megfogni nem.Hetek óta próbáltam,és nem értettem,miért nem eszi a kezével,mikor pürében meg ízlett...
Csilla!
Olyan aranyos,amit írtál,én is úgy szeretem ezt Domcsinál.És már Dorina is csinálja ám!Nyújtja a kezeit,le kall hajolnom,köszön,hogy sziaszia,és puszilgat,ölelget.Most Domi minikonyhájával játszunk,ott főzöget nekem mindent.Sózza az ételeket,kavargatja,ahogy látja,mert az én tűzhelyem mellett van az övé is beállítva.Kóstoltatja mindenkivel,amit főz,és örül,vigyorog,ha ízlik nekünk.Még a hangokat is utánozza hozzá,úgy cuppog.Meg ha felöltöztetem,megy a tükör elé,és ott forog,nézegeti magát,milyen csinibaba.Nyakláncot tettem a nyakába az enyéim közül egyet,azt hittem,majd letépi,de nem.Mutattam,hogy anya nyakában is van,és büszkén,felemelt fejjel sétálgat,hogy az ő nyakában is van olyan.Megáll az eszem.És a fejére is kér valami díszt mindig.Meg ha jelmezbe öltöztetem,abban mászkál,nem vehetem le róla.Olyan édi,ahogy egy minileopárd totyog körülötted főzés közben.Hátulról nem is látod,hogy gyerek,csak mint egy kismanó