Sziasztok!
Csak gyorsan próbálok reagálni,mert nagyon sok dolgom van most,és látom,megint rendesen írogattunk!
Anikó!
Köszönöm Tőled is a segítséget,megnézem ezt is,mert valamilyen megoldást szeretnék találni.Mindig azt hiszem rendben van végre ez a téma,mert csönd van körülötte,aztán valami megint előhozza,és ahol abbahagytuk,onnan folytatjuk...
És abban is igazad van,hogy a legjobb bizonyítékok a tettek,mert ebből őszintén lemérik,hogy hogyan is folytak a dolgok...és ezekben nincs hazugság,nem lehet semmit bemagyarázni,mert szemmel látható-kézzel fogható dolgok.Ezért gondolom én is,ha felnő,és már végképp el kell mondanom(de amig csak lehet,elkerülöm),akkor a kezdeti harag után úgyis meg fogja érteni,mert tudni fogja,ki fogta a kezét,mikor beteg volt,ki tanította bringázni,stb.
Na,a témát jól kiveséztük,köszönöm mindenkinek a bíztatást!!
Manó!!!
Szerintem is kérdezd meg ezt a szurit mégegyszer!Mert mi már megkaptuk,pont ezt,és a kullancsot is be akarta adni,ha nem vártuk volna a pöttyöket.Most megint előhozzuk,a 18 hónapos tanácsadáson.A kettő nem ugyanaz!
A szopival kapcsolatban:hát,töredelmesen bevallom,én 2 és fél éves koráig szoptattam Domit.És Dorina már nem kérte 6 hónaposan,amit nagyon-nagyon sajnálok.Láttál a képeken,meg ismersz is jobban másoknál,nem vagyok egy megrögzött elveihez hű,mindenáron csak a természeteset tipusú anyuci.Épp ezért nem is terveztem be előre,hogy meddig fogom szoptatni,meg nem is voltam elvakultan,minél tovább szoptató anyu.Domit a refluxa miatt zöldségeztem-gyümölcsöztem 2-3 hónapos kora óta,de a cici maradt igényei szerint.Én nagyon szerettem szopiztatni,ahogy látom,írod,hogy Te is.Nekem is voltak vicces pillanataim,ami kissé kellemetlen is volt:a játszótéren odaszaladt hozzám,és húzta föl a blúzomat.Egyrészt kellemetlen volt a többiek miatt,mert úgy gondolom ehhez a témához nem voltak elég nyitottak(jelzem,nem volt kint egy cicim sem),másrészt kellemetlen volt a kicsi fiamnál,mert nem értette,miért nem engedem neki.Mikor már szépen nőtt,mint a Te kislányod,lassan megtanultuk,hogy hol nem "illik" rábukni a cicire a nagyközönség megbotránkozó tekintete miatt,meg azért persze az én rózsaszín topomból se villanjon ki a cicim...De szépen megtanultuk,és már Õ is tudta,hogy a játszótérre homokozni mentünk,a bevásárlóközpontba vásárolni,és ha hazamentünk,és kaja volt,akkor ott lehetett utána cicizni is.Emlékszem,minden alkalommal becsukta a szemét egy idő után,és szinte elaludt,annyira más állapotba került,visszament az időben,újra picibaba lett,úgy szopizott.Valahogy ő is és én is tudtuk,ez nagy megnyugvás neki,biztonságot érzett,és a mai napig másképp bújik hozzám,ugyanolyan arccal,csak épp a cici nincs a szájában.Megmaradt ez a közelség,ez a biztonság,ha anyához bújik,ez a megnyugvás.A lányommal,ha összehasonlítom,teljesen más.Mert persze vannak különböző gyerekek...de a lányom is nagyon érzékeny ha erősebben szólok rá,nagyon szeretgetős,ölelgetős,puszilkodós,bújós,de mégsincs meg az a nyugodt meghittség,ami a majdnem 3 év alatt kialakult Domi és köztem.Dorinával barátnők vagyunk,Domi meg a lelki társam,ha talán így érthetőbb.Én sem tudtam volna kipakolni a cicim a pláza éttermében,vagy a tömött orvosi rendelőben,ááá...Megtanultuk,és csak otthon,ha nem voltak vendégek,és általában kajánál.Aztán ez lekopott idővel csak az alvásokra,főleg este.Akkor is csak azért hagytam abba(ő még igényelte volna),mert kezdtünk bölcsibe járni,és nem akartam,hogy az ottani elalvásnál hiányozzon neki,mert anélkül elég nehezen aludt el.Szerintem,akármeddig folytathatod,csak kettőtöknek,este,mint egy kis elalvási meghitt szertartás a nap végén,mert ha segíted őt,nem fogja máshol letámadni a melltartódat,megtanulja,hogy ez csak otthon és este,elalváskor.De félre ne érts,én nem akartalak győzködni,csak úgy lennék a helyedben,hogy Dóri még így igényelné,úgy fájt,hogy ellökte a cicit egyik napról a másikra,és nem tudtam mit tenni.Hiányoznak a mai napig azok a kis nyugis pillanatok,mikor belenéztem a nagy szemeibe,csak pislogott rám,nyelte-nyelte,aztán nagyobb levegőt vett lihegve,kifáradtan..Ha meg túljutott az első perceken,már mosolygott is huncutul közben.Ezek úgy hiányoznak