Sziasztok!
A vízben szüléshez szeretnék hozzászólni.
A második babámat sikerült ott szülnöm, az elsőt egy másik kórházban hagyományos szülőágyon. Össze sem lehet hasonlítnai a kettőt.
Az igaz, hogy kihűl a víz egy idő után, de olyankor szépen folyamatosan engedni kell a vizet a szobában levő mosdó csapjánál, addig míg forró víz nem jön belőle, majd kihúzni a dugót a kádban és megereszteni a csapot a kádban és ismét jó meleg víz lesz a kádban is. (Ezt tapasztalatból írom. A dokimnak köszönhetően jöttünk erre rá, örök hála érte.
))
Én megértem, hogy sokan nem mernek vízben vajúdni, szülni, de ha megengeditek, akkor összeírom, hogy nekem mik voltak benne azok a dolgok, amik miatt a soron következő babámat legszívesebben mindenképpen ott szülném ismét.
1. A meleg (a tényleg meleg) víz valóban fájdalomcsillapító, megnyugtató.
2. Viszonylag nagy a kád (mondjuk lehetne nagyobb, de már ez is nagyobb egy átlagosnál) és így volt elég hely, hogy akkor változtassam a helyzetemet és úgy, ahogy én szeretném (ültem, álltam, négykézláb, szinte táncoltam) és ami a lényeg, hogy a víz felhajtó ereje miatt nagy hassal is könnyedén ment a helyzetváltoztatás.
3. Engem az első szülésemnél zavart, hogy a végére úgy megizzadtam, meg véres volt már mindenem. Itt a vízben meg folyamatosan "fürödtem", áztam, a végére is tisztának éreztem magam.
4. Nekem az is nagyon jól esett, hogy úgy éreztem, hogy a víz takar és nem abban a kiszolgáltatott pózban fekszem a dokim előtt. Nem éreztem magam meztelennek, holott jó érzés volt minden ruha nélkül.
5. A szülésznőm, noha az első igazi vízben szülése volt, mégis tudott gátvédelmet alkalmazni. Semmit nem repedtem, annak ellenére, hogy 4090 g-os és 60 cm-es lett a kisfiam. (Én alacsony és vékony termetű vagyok.)
6. A zuhanyrózsa segítségével mindig odairányítottam én vagy a férjem a forróvízet, ahol a legjobban fájt és ez is nagyon sokat segített. Ez olyan, mint a melegvizes borogatás, csak egyszerűbb kivitelben.
7. A férjem is hozzámfért, amikor kellett. Az elején, amikor még csak kisebb fájások voltak egy széken ült a kád mellett csendben és azt figyelte, hogy mit szeretnék. Később a kád mellé állt és úgy tartott, ill. segített bármiben. Mondjuk jól el is fáradt, de azt hiszem, hogy ez neki is jó volt olyan szempontból, hogy ő is azért kicsit mgszenvedett a végére és azt érezhette, hogy ő is kivette a részét. És valóban... Nálunk a doki volt inkább az, aki kevésbé fért oda, de ha nagyon akart, akkor ő is odafért.
8. És azt hiszem, hogy nem utolsó szempont az sem, hogy szerintem nem véletlen, hogy a kisfiam már az elejétől nagyon szeretett fürdeni és most is nagy vízimádó. Most 16 hónapos és én meg 16 hetes vagyok a következővel.
Persze nagyon-nagyon szeretnék ismét ott szülni, de nem ragaszkodom hozzá görcsösen. Az is lehet, hogy most nem fogom majd kívánni a vizet, az is lehet, hogy nem lesz szabad az alternatív szoba. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a sors és abból a legjobbat próbáljuk majd kihozni a kisbabám, a szülésznőm, a férjem és a dokim segítségével.
Menta