Judit! Az idegeskedés sosem fog elmúlni. Egy darabig még az evés lesz porondon, csak majd nem a tej, hanem az egyéb ételek miatt aggódik az ember. Ha keveset eszik a gyerek belőlük, akkor azért, ha sokat, akkor azért. Aztán jön a totyogó korszak. Akkor az esések. Aztán az ovi. ... Szóval nem lesz vége még vagy húsz évig.
Köszönöm az idézett anyagot, ismerem.
Mária! Elnézést kérek, nem bántani akartalak az írásommal, de nem értek veled egyet. És nem tudom az írásod úgy olvasni, mint egy laikusét, mert e topikbéli első írásodnál a nyomaték kedvéért odaírtad, hogy amit írtál, az húsz év csecsemőápolói tapasztalat is mondatja veled, és a kórházad topikjában is eredendően egészségügyi dolgozóként írsz. Így én joggal feltételezhettem, hogy ez a hozzászólásod is ennek szellemében született.
Tényleg nem írtad, hogy több tíz millit kellene meginni Kópé babájának. Azt írtad, hogy kezdje el a gyümölcsök beépítését. Még tettél egy megjegyzést a banánról meg a kiviről, hogy azt azért még ne, meg hogy vannak jó bébi gyümölcslevek. Lehet, hogy rosszul értelmezem, de nekem ebből nem az jött le, hogy azt ajánlanád, hogy csak egy ici-picit itasson valami léből.
Az ajánlásokkal kapcsolatban. (Itt most a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium Az egészséges csecsemő táplálásának irányelvei, illetve a védőnők ajánlása amire gondolok, mert ezek mérvadóak Mo-n.) Több orvos ismerőst kifaggattam, hogy ezek az ajánlások hogy is működnek. Lehet, hogy rossz orvosokat kérdeztem, de nekem mind azt mondta, hogy ezek kvázi szakmai protokollként működnek, azaz nekik ezen szemlélet szerint kell eljárniuk. Ami számomra teljesen logikus is, mert mondjuk egy betegséggel kapcsolatos ajánlásnál sem tér el minden orvos a saját kénye-kedve szerint annak az adott betegségnek a megadott kezelési módjától.
A miért káros kérdésre. (Sajnos itt nehéz helyzetben vagyok, mert nem nagyon van magyar anyag.)
<font color="808080"><font size="-2">"Az élet első hat hónapjában a csecsemő igényeit optimálisan a
kizárólagos szoptatás (anyatejes táplálás, továbbiakban szoptatás) elégíti ki."
"A csecsemők többsége 6 hónapos kor után válik alkalmassá az anyatejen kívül egyéb táplálék fogyasztására. Ennek látható jelei, hogy képes felülni, megfogja az ételt, szájába teszi, rágja, a nyelvével nem löki ki."
"Nagy jelentőséggel bír a szolidok (anyatejen és tápszeren kívüli egyéb táplálékok) bevezetésének időpontja, amelyet a csecsemő fizikai fejlettsége és állapota (a gyomor-bél rendszer érettsége, a fogfejlődés, betegségek, örökletes hajlam) mellett pszichés tényezők is befolyásolnak. Ez a rendkívül érzékeny korai időszak a későbbi problémák (allergiák, hiányállapotok, rossz étkezési szokások stb.) kialakulása szempontjából is meghatározó.
Bevezetésükre általában 6 hónapos kor körül kerül sor, de az anyatejes táplálás hiánya esetén 4 hónapos kor körül állíthatók be legkorábban."
"Az anyatej teljes hiánya vagy elégtelen mennyisége esetén tápszerek adása válhat szükségessé.
Mesterséges táplálás esetén négy-hat hónapos korban megkezdhető a kiegészítő táplálás a szoptatott csecsemőknél leírtaknak megfelelően."
"Csak széles társadalmi összefogással biztosítható, hogy a csecsemőt életének első félévében (de minimum 4 hónapos korig) szoptassák, és az anyatejen kívül
semmiféle egyéb táplálékot ne kapjon."</font></font>
Az idézetek a szakmai kollégiumi ajánlásból vannak.
Az allergia és a korai hozzátáplálás illetve a tápszeres táplálás összefüggéseiről olvashatsz
[url=%20http://www.mindentudas.hu/tulassay/20030616tulassay.html?pIdx=9]ezen[/url] és a rákövetkező oldalon.
Magyar olvasni való még e témában:
http://www.lam.hu/folyoiratok/bmj/0001/9.htm És még van rengeteg angol nyelvű írás, amely az e témában folytatott kutatások eredményeit közli.
A szajkózás szóra reagálva. Az, hogy ismerem a hatályos ajánlásokat, és tájékozódom ebben a témában és úgy gondolom, hogy hasznos lehet, ha ezt mások is megismerik, és ennek ismeretében döntenek, nem hiszem, hogy negatívum lenne. Főleg úgy, hogy eddig még csak pozitív oldalát láttam annak, ha valaki (többek között jómagam is mind a három gyerekemmel) ezeket követte. Míg a másik oldalon találkoztam nem kis számban negatív következményekkel. (Itt nem csak az allergiára gondolok.)
Mindenkitől elnézést kérek, ha hosszú voltam. De egy kicsit amolyan gumicsont nálam ez a téma. Főleg mióta egy egyébként nagyon aranyos doktornő egy babának egy hónap különbséggel két különböző célzattal ajánlotta a gyümölcsök bevezetését. Először négy hónaposan azért, mert nem hízott, aztán rá egy hónapra azért, mert túl sokat hízott szerinte. Az anyuka végül is hat hónaposan kezdte (volna) meg a hozzátáplálást, de a kicsi héthónaposan kezdett csak nyitott lenni az új ízek iránt.
Szép napot mindenkinek!
Zita