Sziasztok!
Élménybeszámoló a hetünkről:
Most nem szállt meg az ihlet, úgyhogy csak szépen sorban leírom, azt, hogy mennyire jó volt, úgysem tudnám írásban átadni, ahhoz látni kellett volna Balázs ragyogó kis szemeit.
Szóval.
Múlthét vasárnap indultunk és be volt tervezve, hogy megállunk
Kecskeméten, ahol éppen a repülősnap zajlott. Tekintettel arra, hogy dél körül értünk oda és nem terveztünk 4-nél tovább ott lenni, nem vettük meg fejenként 4.000,- Ft-ért a belépőt, hanem kint néztük a repülőket. Nem bántuk meg, hogy nem mentünk be. OK, Balázs biztos élvezte volna, hogy bemászhat egy igazi repülő pilótafülkéjébe, de ez szvsz egy olyan élmény, amire egy gyereknek emlékeznie KELL, tehát majd a következő repülős napon, 2 év múlva bemászik a pilótafülkébe.
Az esemény negatív oldala, hogy nem sejtettük, hogy ennyire alacsonyan jönnek a gépek és még az utánégetőt is bekapcsolják, és amikor jött a fülsüketítő zaj, Párom ösztönösen a füléhez kapott, én meg ösztönösen Balázséhoz, az enyémhez meg senki, úgyhogy még este is repülőgépek zaját hallottam a fejem felett, jó kis szédülés kíséretében. Később azért szerencsére Balázs befogta a saját fülét, de azért volt még egy jó kör, amikor már indultunk tovább és pont kanyarodtunk ki az 5-ös útra, na akkor jött megint egy utánégetős vadbarom, pont az autó fölött, 10 méter magasan.
Azért a látvány az csodálatos volt és az is, ahogy ezek a gépek különböző alakú kötelékekbe rendeződtek. Nemsemmi, ami terhelést ezek a pilóták kibírnak, miközben pl zuhanórepülésből visszaemelik a gépet vagy forognak a levegőben repülés közben. Átlagember szervezete ezt biztos, hogy nem bírja ki.
Este 5-6 körül értünk
Gyopárosfürdőre, ez tulajdonképpen Orosháza üdülő-övezete. Amióta a fürdőjét élményfürdővel és fittness-wellness szolgáltatásokkal bővítették, rengeteg ház épült fel a tó mellett, kimondottan azzal a céllal, hogy nyáron kiadják a turistáknak. Így az addig valszeg kicsit sivár tó nagyon hangulatos lett. A következő 5 napunk itt telt, délelőtt-délután fürdéssel és napozással, délben jó kis éttermek felfedezésével, este pedig ágyba-dőléssel (8-ig van nyitva a fürdő, fél8-kor játsszák a búcsú-szimfóniát, na mi azt mindig megvártuk
).
Balázs már többször próbálgatott korábban is egyedül úszni karúszóval, de mindig labdát kellett tenni az úszógatyájába, hogy ne süllyedjen le a feneke. Most megtanult úgy úszni, hogy nemcsak lefelé tapossa a vizet, hanem felemeli a popsiját és halad. Annyira élvezte, hogy többször körbeúszta a nagymedencét és közben mondogatta, hogy "látod?? egyedül úszom!"
A csúszdán most csak egyszer volt hajlandó lecsúszni, mivel a végén bekerült a víz alá és megijedt. Pedig ment volna még többször is. Volt, hogy fent, a csúszda előtt mondta, hogy nem, ő inkább mégse. Bezzeg a beszari anyja! Életemben nem csúszdáztam még ennyit, nagyon élveztem!
Pénteken indultunk haza,
Szeged felé vettük utunkat, Párom tős-gyökeres szegedi, én is rengetegszer jártam ott és kedvenc városaim egyike. Megmutattuk egymásnak és Balázsnak az emlékeinket, előszöris míg Balázs aludt, Párom virágot vitt apukája sírjára, ezután én megmutattam az evezőspályát, ahol országos bajnok lettem 11 és 12 évvel ezelőtt. Ezzel igazi meglepetést okoztam Apának, na nem a bajnoksággal, azt tudta, hanem azzal, hogy Szegeden van egy ilyen evezőspálya. Õ azt gondolta, hogy valami kis Tiszaágon pár bólya és kész, és ehhez képest látott egy igen profi pályát, hatalmas lelátóval, végig bólyasorral, beszámozott pályákkal, céltoronnyal, egyszóval mindennel, amivel egy olyan evezőspálya rendelkezik, ahol anno VB-t is rendeztek. Sajnos az evezős OB-t kb 10 éve Velencén és/vagy Tatán rendezik, ezt a pályát átadták a kajak-kenu szövetségnek, aki azelőtt is használta, de mostmár kizárólag az övék.
Megebédeltünk a Boci tejivóban, ami egy marhajó kis kajálda, olyan túrógombócot adnak, hogy leveses tányérban van 3 hatalmas gombóc és úszik a tejfölben. Nyammm
Ezután teszteltük a Virág cukrászdát, megnéztük a Dóm-ot és a Tisza-partot, Párom megmutatta a lakásukat, ahol anno laktak, meg az ovit, ahova járt, aztán szép kényelmesen elindultunk hazafelé.
Hát így telt ez a második hét, azt hiszem, nem lehet egy szavam sem, nekünk kényeztetés volt ez a javából, Balázsnak pedig igazi élmény.
Puszi!
Annamari