Sziasztok!
Most találtam meg a gépen. Ezt a levelet a párom írta a családtervező központnak (mi ott készültünk rá a Marcikára) a szülés után:
Egy születéstörténet az apa szemével.
Ha már valamikor felraktam volna bocsi. De nagyon büszke vagyok erre a levélre.
Sziasztok!
Ismét megköszönném mindazt amit kaptunk tőletek!
Remélem nektek, a munkátokhoz is olyan hasznos ez a levél amilyen jó volt nekem megírni. Akár részben akár egészben felhasználhatjátok a levelemet, vagy annak részleteit. Mindaz a képzés amit kaptunk, nagy segítség volt a szülés körüli események elfogadásában és azok irányításában!
Hétfőn megszületett Szoboti Marcell szép és egésszéges kisemberke.
"A történet röviden, az apa szemszögéből"
A hétfő:
Reggel 5kor elfolyt a magzatvíz. Hiába tanultuk, ez mégis egy furcsa bizonytalan érzés, "most akkor mi lesz?" "ez tényleg történik?"
Apóstaxi 5:30kor megjött "csak fontos lehet amit itthonfelejtünk"
Péterfy Kórház 5:40 rossz a lift, irány a mentőslift "jajdejó, hogy nem parázunk" "nemparázok nemparázok nemparázok nemparázok nemparázok"
Betegfelvétel, és 15 percig várjon kint az apuka 5:45-6:25
Befelé! Holvagy??? Ildike már köntösben fexik, és gép figyeli a szívhangot
(na itt minden összekuszálodott bennem, lefagyott a belső órám)
Kicsit később jobbra fordulva lassuló szívritmus, pánik a szülésznő és az orvosok között "ilyesmi velünk nem történik, biztosan csak a gép..."
Vissza balra, szívhang jó "Ildike láthatóan aggódik, ezt mások nem látják ők nem ismerik"
Vizsgálatok "egy anya bármijét odadná a babája egészségéért"
Se fájás se tágulás se beilleszkedés és még a gyerek is nagy
Az összes orvos azt mondja ne várjunk jöjjön a császár "Ildike borzasztóan szomorú, úgy szeretett volna szülni"
A gerincbe adott érzéstelenítő pokolian fáj, és lassan hat "nagyon félek, egy mandulaműtét elszúrt érzéstelenítése jár a fejemben. nem is félek, rettegek"
Ildike már olyan mint aki benarkózott, ez az érzéstelenítő hatása "még az érzéseit is elveszik tőle, de ez most így jobb is talán"
Ott leszek végig, ez már szinte nem is én vagyok. "én vagyok az egyetlen vígasza, senki be nem kapaszkohat nélkülem!"
Átöltöztem, most viszik, de megállítanak kint, várjak "jaj ne"
Bemehetek "istenem! szegénykém!"
Megfogom a karját, és mesélni kezek, mindent elmondok ami kifér a számon "most a világ minden szeretete nem elég"
Csinálják a dolgot "el tudom terelni a figyelmét? nem is figyel semmire látszólag, kába, tudom hogy csak a baba érdekli"
A baba boldog életéről beszélek "Ildike mosolyog, pedig rángatják, és ide oda lengedezik az asztalon"
A hátérben a nyakára tekeredett köldökzsinóról beszélnek, aztán egy pillanatra felsír a baba "Õ megvan, ugye te is?!"
Szól az egyetlenem, hogy mennyek mert ott van és legyek vele "bőőőő"
ezen a ponton már nem volt semmi értelmes leírható gondolatom csak sírtam, bőgtem és nem tudtam elhinni, felfogni amit látok
A baba amint meghallotta a hangomat abbahagyta a panaszkodást. előtte sem igazán sírt csak elesetten panaszkodott
oda is adták, hogy vigyem a vizsgálóba
az orvosok nagyon aranyosak voltak, a kezebe nyomták a fényképezőgépet amit bevittem és mondták, hogy fotózzak mert a pillant elszáll
leírhatatlan élmény, csak átélni lehet
minden vizsgálat jól ment, mehetünk vissza a műtőbe "édes egyetlenem mi van veled?"
Ildike megvan, javítgatják, nem érez "ezt soha nem fogja már visszakapni, ezt az élményt örökre elvették tőle"
Még egy kicsit így lehetünk, de aztán menni kell "elveszik tőlem minden családomat, és viszik kétfelé"
Követhetem őket egyik majd másik ajtóig, asztán sipirc a csomagokért "nem öltözök át civilbe, bemegyek a fiamhoz, akkor is ha nem szokás"
csomagok megvannak, Ildike megvan, megyek anyát pótolni
Ott lehetek a melegítős ágy mellett, de azért megmondták, hogy ezt nem szabad
A fiam beszélget velem!!! de aztán kizavarnak mert vércukrot mérnek
Ildike a babáról kérdez és téreget magához "elvették tőle"
talán úgy 2:00 lehetett mikor bemegyek és elkérem a fiamat "próbáljátok meg nem odaadni!"
Beviszem az Ildikéhez aki még alig bír rá figyelni
Délután körtelefon, család és igazbarát "az igazbarát képes a családtagokat felülmúlva örülni"
Mindenki ma jön, megmondtuk, hogy senki ne jöjjön!
Család vagyunk!
este még befut apám a bohém, elmodom neki miről maradt le 27éve mikor elhagyta anyámat, és Õ bőg zokog "tulajdonképpen nem akarom bántani, ez csak egy szemrehányás, miért kellett apa nálkül felnőnöm?!"
Este 7kor nehéz eljönni, de más is van a szobában, így is nagyon türelmes a szomszéd anyuka "háromfelé-megy egy alig pár órás család, ez nagyon nem jó"
Éjjel itthon folytatódik a sírás, nézegetem a fiam képeit és a fleségemet, aki mintha ott se lenne
Kedd:
A második nap már tiszta és szép volt, bár tejecske még nincsen és a Marcika ezt egyre nehezebben viseli. Nemsokára lesz tej, hazajövünk és boldogok lehetenünk, mert itt lesz velünk a kisfiunk, akinek szüksége van ránk, akire szükségünk van, akit egyként szerethetünk. A mi kis szerető háromszögünk.
Hát ez egy születés rövid története az apa szemével.
Jól esett leírni...
Szoboti Tamás
Szerető Apa, Szerető Férj és Féltő családfő