Azt hiszem és úgy látom nem írtam meg ide a szülletésünk történetét. Gondoltam pótolom.
Előzetesen csak annyit, hogy ha hosszasan is kellett várakozni Ancsa baba születésére, ami kicsit a végén
már idegörlő volt, azért nagyon megérte. Nem csak azért, mert Ancsa baba egy gyönyörű, EGÉSZSÉGES (ami a
legfontosabb), kis tünemény, hanem azért mert egy felejthetetlen POZITÍV élmény lett számomra ez a második szülés.
Ugyebár már hétfőn elkezdőtdtek a fájások, de nem rendeződtek libasorba, meg nem sűrűsödtek, így nem lehetett
vele mit kezdeni. Ez a nyegtetés maradt még kedden is, aztán szerdán reggelre felgyorsultaka dolgok. Reggetől tulajdonképpen 10
percenként fájdogáltam. Ez dél körülre eljutott 7 perces fájásokká, azaz ezeket már megéreztem úgy rendesne, és
be is mentünk a szülészetre, ui, eddigre már Pesten volt adokim is, gondoltam, hátha kicsit segítenek egy burok
repesztéssel, hogy még du megszüljünk, és bejöjjön ajóslatunk a 13-ra vonatkozóan. De nem. Habár 3 cm-re voltam
már tágulva, és a feje is be votl már illeszkedve, tehát indítható lett volna, de az ügyeletesn nem bízott
ezekben a fájásokban, azt montda, még lehet elmúlnak. Ja. El.
Na aztán 11-re már a fele sem volt tréfa. Igaz nem sűrűsödtek, de egyre inkább fájtak a fájások. Így bementünk
újra a szülésztre (ja mert közben hazaengedtek). Na ekkor 5 cm volt a méhszáj. Megnézték a manót Uh-gal,
kicsinek volt mondva a buksija, így az ügyeletes nem mert burkot repeszteni, hogy a dokim bizti beérjen. Na nem
tévedett nagyot.
fél 12-re benn volt a szülésznőm és az orvosom is és gyorsan burkot repesztettek, mert a fájások nem akartak
sűrüsödni az Istennek sem. Na ez segített. Láttam én csillagokat rövid időn belül. Közel fél kettő volt, amikor
a szülésznő megnézte hol tartunk, hát akkor voltunk 7-8 cm-nél. Aztán jött az én kis csodatrükköm. Pisilni
kellett. Miután túl voltam ezen az attrakción, jött még két eget rengetp fájás, legalábbis akkor így éreztem,
majd megbeszéltük, hogy akkor jöhet az EDA, de a következő fájásnál meglepi ért, ui. jött egy toló fájás.
Úgyhogy EDA ugrott, szülésznő maradt a szüléshez kipakolásnál, és hívták a dokit. Megjött, addigra már kibújt
kicsit a fejecskéje Ancsa babának, ami rengeteg hajat jelntett, mint láthattátok. Aztán visszacsúszott, ami elég
lehangoló volt, de összeszedve magam következőre kinn is volt a buksija. Aztán jött a válla, majd minden más, és
ekkor volt 1.45. Eddig fantasztikus volt az élmény.
A továbbiak kicsit megviseltek. Fél óra kellett a méhlepénynek, hogy lejöjjön, ezalatt folyamatosan egyre
nagyobb amplitudóval remgett a lábam, közben úgy éreztem megfagyok. És persze az izgalom, hogy ha nemjön le,
akkor a dokinak fel kell nyúlni, ami aztán EDA nélkül, meg azzal is nem hangzik jól. De megúsztam. Közben vol t
jó hír, hogy gátmetszeni nem kellett, ráadásul nem nagyon vérzek (azaz van 2 csepp), úgyhogy valszeg varrni sem
kell. Na azért megnéztek, és nem kelltt, úgyhogy spóroltama kórháznak egy kis cérnát.
Ezalatt a lábam ugye fenn volt a lábtartón, ait ekkor már nem éreztem. Minden vágyam az volt, hogy letehessem a
lábam. Aztánjött egy iszonyat lábizomgörcs. Amit persze Kristzián tudott masszírozgatni, de mivel egyszerre több
helyen görcsölt, ez nem volt egyszerű.
De a végén jött Ancsa baba és mindenért kárpótolt. Iszonyat erővel tudott sírni, zengett az egész ház, nagyon
ügyesen szopizott. Na ez volt 3 körül.
Utána másnap már 8 körül megkaptam. Eslő nap szopizott néhányszor. Aztán másnap rám csatlakozott 6-kor, és
14-ig max 5-10 percekre csatlakozott le rólam. Na ennek estére meg is lett az eredménye: 2 görögdinnye a melleim
helyén, és egy boldog manó az oldalamon: VÉGRE KAJA felírattal az arcán.
Azóta is rengeteg tejcsink van, boldogan szopizunk, és alszunk.
Mindenkinek hasonló vagy ennél már csak kellemesebb szülést kívánok. Az élményt köszönöm Ancsa babának, a férjemnek, aki ennél a szülésnél aktívan tudott segíteni, és a szülésznőmnek Cser Katinak, aki rengetegt segített.
Panni