Myra
Köszi!
Neked pedig jobbulást! Már megint a torkod?
Persze én is folyton megkapom, hogy elrontottam a gyereket, mert csak nálam meg az apjánál nyugszik meg, és csak nálunk hajlandó elaludni...
??? Ezen miért csodálkoznak, hiszen nyilván mi vagyunk vele a legtöbbet!
Csak tényleg annyira sajnáltam Sebit, ahogy nagyanyós belehajolt az arcába (mert iszonyat rövidlátó, de van annyira hiú nyolcvanx évesen, hogy nem csináltat szemüveget!), és üvölt neki (mert süket, mint az ágyú, de be nem vallaná), hogy "culimulíííííííí aranyhusííííííí", jajjjjjjj... nem tudom elégszer leírni, hátha így kevésbé ráz ki tőle a hideg, de nem nagyon segít...
És az a rossz, hogy ilyenkor legszívesebben kivenném a gyereket a kezéből, és elzavarnám a fenébe (mert persze hiába szólok, hogy halkabban, meg se hallja). Amikor lent voltunk náluk Agárdon a múltkor, és rászóltunk, hogy legyen kedves halkabban társalogni, mert a gyerek éppen el akarna aludni, de az éles hangjára folyton felébred, hogy ugye ő megmondta, hogy kezdettől fogva szóljon a rádió, hogy ne a csendhez szokjon a gyerek. Aztán meg mikor végre elaludt, akkor bizonygatta, hogy olyan mélyen alszik a babakocsiban a fenyő alatt, hogy ő akár kiabálhatna is fölötte, úgyse ébredne fel... Szóval az agyamra megy. Szerencsére az embör 27 éve edződik a nagyanyja mellett, így remekül tudja kezelni. Pl. az volt a válasza, hogy "Lili, ha kiabálni kezdesz, akkor elmegyünk a gyerekkel sétálni."
(Mert persze nem ám "Nagymama" vagy valami, hanem Lili...
)
És mégis muszáj tűrni minden hülyeségét, mert ki tudja meddig lesz még közöttünk, és Sebi az egyetlen dédunokája.
Hát nem irigylem, amit Lilla művel! Ha Sebi ultranyűgi, akkor ő is csak sétálgatva ölben hajlandó ellenni, van amikor még úgy is tekereg és üvölt, és zokog, és mindehhez már több, mint 7 kg és csupa erő. Szörnyű, mert semmi nem segít ilyenkor, csak ha beájul.
De hogy ezt egész nap csinálja, abba belerokkannék! Szóval Veled érzek nagyon!!! És nem hiszem, hogy bármit is elrontottál volna nála! Lilla kezdettől fogva nem egyszerű eset, más már a felétől kikészült volna, Te pedig mindig igyekszel a legjobbat csinálni, erődön felül is akár!
A hiperaktivitás úgy tudom pszichológusok szakértelmébe tartozik. Vmit tanultunk erről a pedagógia-pszichológia szigorlatra, mindjárt előkeresem, és átküldöm mail-ben. Nemtom milyen kicsi kortól tudják diagnosztizálni...