Sziasztok!
Pocok, Emmama, és mindenki aki idegrohamokat kap az anyósától!
Megint egy kötelezõ látogatással tarkított hétvége volt, amikoris anyós mindig tud nekem valamilyen kiborítót mondani vagy csinálni. Az hogy ki volt akadva a lányaim farsangi arcfestésétõl (nem én csináltam, hanem egy profi arcfestõ, és szerintem szuper volt), az egy dolog. Az is, hogy a pici úgy áll a kezében mint egy rongybaba. De az hogy már most azzal jön (három hónapos múlt a fiam), hogy úgyis már hamarosan leszokik a cicirõl
az már azért kicsit fel tud húzni. A lányok is 18, illetve 24 hónapos korukig szoptak, na nem anyóson múlt, mert õ mindent megtett hogy ezt megakadályozza (a titokban történõ megetetéstõl kezdve a hülye szövegén át mindent). De hogy már most kezdi, azért az már több a soknál.
Fürdéssel kapcsolatban. Mi mindennap fürdetünk, már 5 napos kora óta, és imádja. (De a másik kettõ is imádott fürdeni.) A férjem jó sok vizet enged a kiskádba és õ is fürdeti (minden gyereknél az õ reszortja volt/van a fürdetés). Bánk nagyon élvezi, csapkod a kezével, rugkapál, nagyokat nevet. És a kiskádat immár ki is nõttük, úgyhogy mi most már hamarosan a nagy kádban fogjuk fürdetni!
A hangos cuppogás, nyáladzás (szabályszerûen köpköd)és a kezének meg újabban a ruha-ujjának a csócsálása már nálunk is megvan egy ideje. Van hogy csöndesen szopizik, van hogy hallani ahogy nyel. Nem egyformán adja elõ.
Szila. A fehér kis darabok a kakiban a meg nem emésztett tejtõl vannak. Általában olyan babáknál fordul elõ, akik többet esznek mint amennyit hasznosítani képesek. Ez nem baj, nem kell vele semmit csinálni, teljesen változó. Nálunk pl. mostanában nincs, mert a fiam amit megeszik azt hasznosítja is, ritkábban is kakil. De korábban neki is volt benne emésztetlen tejcsi rendes mennyiségben.
Általában felént is az a jellemzõ, hogy a babakocsis anyukák nem mennek a játszótérre, csak sétálgatnak. Késõbb úgyis muszáj lesz a gyerek érdekében játszótérre járni, bár -legalábbis felénk- elég kevés az olyan anyuka akivel érdemes beszélgetni. De azért néhány szokott akadni. Ezek az ismeretségek úgyis jönnek majd maguktól.
Gyönyörû idõ van, úgyhogy mi már túl is vagyunk egy hosszú sétán, nagyon jó volt, csak a végén már sietni kellett haza, mert a fiatalúr már nagyon sírt és nem lehetett semmivel sem megnyugtatni.
Sziasztok, jó sétát nektek is: Norcsi.