Sziasztok!
Fú, most láttam a Tv-ben hogy Pilisen "elhagytak" egy babát. Annyi ilyet hall az ember mostanság
Momo!
Igaz, nem vagyok túl hiteles, ha Kevint vesszük alapul. Viszont Mendi baromi rossz evő volt, úgyhogy azért átérzem Heppi gondolatait ;)
Meg persze nem állítottam hogy mindenttudó vagyok
Viszont sztem Heppi tudja leginkább megítélni hogy éheznek e a gyerekek vagy sem, hisz ő van velük egész nap. Nehéz helyzet az tuti
Nem semmi a sztori. Persze tudom én hogy mindenkinél vannak ilyen napok (vagy inkább vannak olyan napok mikor nem történnek ilyenek?
)
Mica!
Milyen torta? hol mikor és hogyan? valamit nem tudok úgy érzem
Na meg a babakocsiról sem mondtál ám semmit
Pedig tudod hogy babakocsimániás vagyok enyhén
Ha lesz időd írj egy kicsit.
Nah, próbálom leírni a kirándulást..
szóval már az indulás ugye tuti volt, merthogy két napja nem aludtam a torokfájás miatti hányinger végett. Aztán szépen mindent bepakoltam, örültem hogy sikerült mindent bepasszírozni az autóba (babakocsit is
) már csak ez zuhany volt hátra, meg fél óra míg Ati hazaér. Persze hogy akkor jött meg épp. Nagyon örültem. Az út azzal telt hogy chamomillával tömtem magam, hogy ne fájjon a fejem, sajna hányingerre semmit sem vittem
. Aztán ahogy eltelt fél óra (a két és fél órás útból) Mendi elkezdte a hisztijét : "apa főőől apa főőől, anya légyszíí főől, ne vezessél apa, vegyél főől, nem megyek a dédihez, menjünk haza..." és ezt ordítva persze, hogy Kev is felkeljen, akkor sztereóba ment az előbbi monológ + a " vááááá babababaaaaaaaaaa ááááááááá háááááá"
De végre megérkeztünk. Némi hidegvizes kezelés után elértük hogy Mendi hajlandó legyen lefeküdni az ágyra, Kev be is aludt, aztán szavam nem lehet mert 6 (!!!) órát le is nyomott egyhuzamban. Mendivel és velem ellentétben persze
Szal reggel felkeltünk, lázas készülés, virágért a piacra, aztán be a 70°C-os konyhába ebédet rittyenteni 25 főre. Persze mindenki boldogan elterült a székén, csak mama, anyósom, meg én sürögtünk erre-arra, meg hát mosogatás is ránk maradt. De sebaj, túléltük. A néhány órás mosogatás alatt legalább elbeszélgettem Ati unokatesójával, vele volt közös témánk, ugye nemsokára szül
borzasztó nagy pocija van ám!
Aztán elvoltunk (volt néhány zavaró tényező is, de ezt az oldal publikusságára való tekintettel nem szeretném leírni
)
Szombat este a várba mentünk, de marha sok szúnyog volt, így rövidre zártuk a dolgot.
Vasnap reggel Ati átment Romániába tankolni, aztán elmentünk egy "ruhaparkba" (ilyen nagy áruházféle, ahol csak ruha van, jó cuccok főleg olcsón, na nem fillérekért, de ... )
Persze magamnak nem találtam semmit, Atinak viszont vettem 3 tuti pólót. Gyerekruhák is nagyon szépek voltak, de korlátozottak voltak a lehetőségeim sajna
.
Aztán haza ebédelni, majd indultunk, először közeli rokonlátogatásra, majd végre haza. 9 volt mire beestünk az ajtón. Azt persze meg sem említem hogy hazafele is uaz volt az utiprogram az autóban mint oda, csak pepitában..
Hétfőn persze az összes ruhát mosni, elpakolni..
MOst meg megint egyedül vagyok ám, Ati Ákos koncerten ismét, majd hajnalban hazatér a drága.
Ebédelni sem mentünk mert apósék osztálytalin, szóval tök egyedül vok velük.
Kicsit rossz érzés az is, hogy senki se köszöntötte fel a fiamat tegnap, dehát sokkal jobbra nem is számítottam.
Egy tortát azér bevágtam volna
.
Megyek mert kedvenc lányom megint hisztizik a hülye hálózsákjáért..
(alig 5 perce hagyta abba az ajtó előtt ordítást az apja után)
Betti
