Sziasztok,
Piros, úgy látom, mi nagyjából egyformán látjuk a témát, de szerintem alapvetôen nincs komoly véleménykülönbség.
Adri, a külföldi anyukák helyzetéhez annyit tennék hozzá, hogy tény, anyagilag könnyebb nekik. Viszont mivel említetted, ezért leírom: az általam közelebbrôl ismert országokban (Anglia, Franciaország és Németország, ahol van kapcsolatom) nincs alanyi jogon bölcsöde, csak magán, amit még az ottani kismamák sem nagyon engedhetnek meg maguknak. Náluk az a gyakorlat, hogy a babák a nagyikkal vannak egész nap - már ahol ezt megtehetik. Szóval én úgy gondolom, mi még nem panaszkodhatunk erre a részére a dolognak - bár tény, telítettek a bölcsik, de azért lehet találni, ha nagyon akarunk. Én úgy látom, sajnos most is nagyon kevesen engedhetjük meg magunknak, hogy otthon maradjunk 3 évet, mert a mostani juttatás nem elég. De ismétlem, alapvetôen nincs komoly nézetkülönbség.
Na de ezzel tényleg lezárom.
Tényleg, nem is írtam, mi is tegnap voltunk az egyéves utógondozáson. Minden rendben, Máté szépen fejlôdik (persze a járást nem akarta elôször megmutatni, de amikor kicsit hátat fordítottunk, egybôl beindult
9,97 kg és 86 cm. A hosszát ugyan nem tudom, hogy mérik, én 81 cm-t láttam, de azt is sokallom, szerintem a mérôszalagot nem igazán tudják megfelelôen odatenni - szóval majd csütörtökön megyünk védônénihez, ott újra megméretem.
Márti, veletek mi volt? Nagyon szépek - és hatalmasak - az ikrek!
Ppont, örülök, hogy javul a helyzet! És aranyos lehetett ez a nyakkendôs fiú!
Bogi, kitartás a hátralévô idôre, amint látom, ez már nem sok! Örülök, hogy mindent rendben találtak. Máté pont 3500 grammal született, elsô baba ugyan, de utána közölte a szülésznô, hogy pont határeset volt, mert ha kicsit nagyobb, nem engedik természetes úton megszületni, mivel az én szervezetemnek túl nagy. Szóval tudta a kis huncut, mikor nem kell már tovább nônie!
Eszter