Sziasztok!
Ezt most kaptam mailben, szerintem olyan megható (vagy csak bennem dolgozik most sok hormon
):
"Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
-Te hiszel a születés utáni életben?
-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell.
Talán itt
is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután
következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után.
Egyébként is,
hogyan nézne ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott,
mint itt.
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal
eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg
végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül
táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet
kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínuleg minden egy
kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel
az élet egyszeruen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de
mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
-Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.
-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát
nyilvánvaló, hogy nincs is.
-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy
énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk."
Panka (aki nagyon ráér
)