Nekem is újra kellett regisztráltatnom magam
Zsófi
Szoptatás mellett lehet járni szoliba? Már akár én is járhatnék? Játszó szönyeg: nekünk is van, mi a kikába vettük akciósan 5.000,-, ezek a brendon + ilyen helyeken 10-15 ezer Ft. Babakocsi: mi egy nap egyszer megyünk ki, de akkor 1-2 órára hegyi levegőt szívni, és nagyon szereti. Annyira, hogy üvölt, de ahogy kiteszem a lában és a kocsiba van, mintha elvágták volna.
Az hogy üvölt az lehet időjárás változástól is, ők nagyon megérzik!
Én is voltam a melóhelyemen, nekem is azt mondták, hogy milyen jól nézek ki. Hasam nekem is van, de mit vesznek észre a kollégáim (persze főleg a férfiak), hogy mekkora dudáim lettek, így a hasam már nem is téma!
Laga
Én is irigylem Zsófit!
Cas
Szoptatás: nekem már kezd nagyon tele lenni a hócipőm! Mindjárt megírom!
Érdekes ez a lakcímkártyás mizériátok. Kori 19-én született, 24-én kiállították, aztán másnap meg is kaptuk. Még jót nevettünk is, ugyanis Tóth Korinának volt címezve: szóval a gyereknek küldik, akkor mi felbontsuk vagy majd adjuk neki át? TB kártya férjem bement érte. Viszont minden sikerült elintéznie abba az 5 napba, amíg itthon volt!
Szilvi
Gina kutyánk már febr. 13-án volt két éves, szóval azért vigyázok. Egyik nap elfelejtettem a hűtőből a tejet a fagyóba rakni, és mivel eltelt a 24 óra, ezért a kutyának csináltam belőle tejberizst.
Mint láthattátok tegnap éjjel nem jelentkeztem, ennek persze oka volt! Hajnaltól szarul voltam, megint lázas lettem 38,8. Alig álltam a lábamon, tiszta gyenge voltam, a gyereket meg se mertem fogni, kiemelni az ágyból, mert leejtettem volna. Férjem elment dolgozni (én mondtam menjen csak jobban leszek), de 9-kor már telefonáltam jöjjön haza. A lázam nem ment le, ráadásul amit ittam kis teát, azt is kihánytam. Végre hazaérkezett a férjem és egész nap Korival volt. Nagyon sokat sírt, merthát szegény férjecském még nem volt vele ennyit, tegnap rakta életében először tisztába (de lehet, hogy az utolsó alkalom is volt). A jobb cicim, amit Kori napokkal ezelőtt szétcincált, jól bedurrant. Lefejte férjem csutkára, de akkora csomom volt, hogy a dió szinte elbújhat. Na akkor be a kádba és jó meleg, forró víz a cicire és férjem masszírozta. Iszonyatosan fájt, a lázamnak meg nem igazán tett jót a melegfürdő. Na de ezek utána képzeljétek el (pedig csutkára le volt szívva), hogy még 60 ml nagyon zsíros tejcit kifejt. Annyira el volt dugulva a csatorna. Ezután a sok szenvedés után azt hittem már rendbe lesz, ez 13 órakor volt. Á dehogy lázcsillapító ellenére se ment 38 alá. Felhívtam megint a szülőszobát, mondták kettő algopyrint vegyek be, fejjem jól ki és ha utána se megy le, akkor menjek be. Persze még így se ment alá, szóval este 6-kor irány a kórház. Nagyon ki voltam már, mivel hajnaltól folyamatosan lázba voltam. Felértünk a lifttel és pont ott ment Zsófi a szülésznő(m), segített, hogy hova merre, hogy s mint. Ki kell nullára fejni a cicijeim, és mindkettőből vesznek le tenyésztésre. A csecsemőosztályra kellett bemennem, és szerencsémre a legkedvesebb csecsemős volt (Kati). Rámrakta a mellszívót, és mondja, hogy ugye nem fogok sírni? Mondom nem, erre közbe elkezdte masszírózni a csomóm, mondtam is neki így már lehet, hogy mégis fogok. Lehajolva kellett csinálni a fejem mellett volt az asztal széle, már majdnem beleharaptam. Iszonyatosan fájt, ráadásul teljesen nem is tűnt el, de mit várok? Aztán vissza a szülőszobához, megmérték a lázam, ami már csak 37,2 volt végre. Mondták, hogy várjam meg a dokit, ezt nem értettem miért. Majd megnézi a cicim. Végre meg is jött a doki, megvizsgálta a hüvelyem (ezt nem értettem teljesen), a cickót meg szó szerint csak megnézte, rápillantott. 7 után indulhattunk haza, pedig én már készültem, hogy befektetnek, így milyen kellemes csalódás volt!
Csak szegény Kori, 7-kor volt a köv. kajaidő. Én szopiztatni nem tudtam, mert üresek voltak a zacsik, otthon pedig csak fagyasztott tejcsi volt. De kint sétáltam vele bő fél órát, amitől bealudt. A fagyasztott tejcsit már előző nap kipróbáltam, mivel a jobb cicimből nem tudtam szoptatni, és simán elfogadta hála! Szerintem azért durrant így be, mert nem szopiztattam a kézi szívó pedig nem igazán tuti, vagyis ebben meg is erősítettek. Nem értem, hogy nekem miért kell ennyit szenvednem a szopiztatással? Ezért mondom, hogy én már azt hiszem nem bánnám, ha nem kellene. Biztos elítéltek, de ez iszonyatosan fájdalmas, kínos meg szavakba leírhatatlan!
Viszont képzeljétek 5 hetesen Kori 5 órákat aludt éjjel egyhuzamba, most már 7 hetesen 7 órát. Ez jó is meg nem is. A tegnapi nap után én is végigaludtam ezt az időt, és a cicim már megint bedurrant.
A csomót magamnak képtelen vagyok kimasszírozni! Remélem nem lázasodok be, mert 38 felett nem szopizhat.
Ja nem is mondtam a doki írt fel antibiotikumot, és azt mondta szoptathatok amellett. Én azt hittem, hogy akkor nem lehet.
Na most már befejezem és megyek aludni, talán még van idő, bár 8-kor kajaidő van. Alszik 7 órát, aztán ugyanúgy vannak a 3 órák. Mikor változik ez pl.: 4 órákra?
