Sziasztok lányok!
Hát, hihetetlen kálvárián mentünk keresztül pénteken
Képzeljétek, én hülye barom, otthagytam a hordozókájában Balázst, épp almát szerettünk volna enni, mikor Ákos behívott a szobába, már nem is emlékszem mi miatt. Gondoltam, berohanok, gyorsan megbeszéljük és jövök vissza. Kb. fél perc múlva hallok egy puffanást, rohanok ki, Bazsi ott fekszik a kőpadlón, leesett a hordozókájával együtt kb. 1 m magasból
Azonnal felsírt, nagyon keservesen, de kb. fél perc múlva elcsendesedett...kezdett lecsukódni a szeme, én mint az őrült rázogattam, de nagyon bágyadt volt. Újra kinyitotta a szemét, de láttam, hogy valami nem stimmel. Azonnal hívtam az egyik barátunkat - férjem dolgozott - aztán a férjemet, hogy rohanjanak haza, mert orvoshoz kell vinni, majd a mentőket. Amilyen ideges voltam, nem jutott eszembe a mentők száma, elrohantam a telefonkönyvért, közben zokogtam, Ákos rohant mögöttem, ő is nagyon sírt, mert látta, hogy pánikban vagyok. Állandóan azt ismételgette, hogy miatta esett le Balázs, ő a hibás, próbáltam nyugtatni, hogy nem ő a hibás, nekem kellett volna figyelnem. Na, a lényeg, hoyg amig a mentők ide nem értek, állandóan Balázst rázogattam, mert le akart csukódni a szeme, nagyon megijedtem és féltem, hogy nagyobb baja esett. Közben befutott a barátunk, megjött a férjem, mert elrohant a munkahelyéről, ketten próbáltak nyugtatni, hogy semmi baj nem lesz. Ákos nagyon félt, azt mondta, hogy ne hívjuk a mentőket, nehogy elvigyék kórházba Balázst, mert akkor nem lesz többet kisbabánk
Megérkeztek a mentősök, nagyon rendesek, nyugodtak voltak, bevittek minket a Bethesdába, akkor már, mikor a mentőben ültünk, Balázs már nem volt annyira bágyadt, de elaludt a mentőkocsiban. Sírva kérdeztem a mentőstől, hogy ez normális-e, azt mondták, hogy nem lesz semmi baj. Beértünk a Bethesdába, megvizsgálták, röntgen, ultrahang, szerencsére minden negatív volt, akkor már Balázs is mosolygott, sokkal élénkebb volt. Biztonság kedvéért felvettek minket 24 órás megfigyelésre a csecsemőosztályra. Felmentünk férjemmel együtt, ott megvizsgálta őt a doktornéni, teljesen elbűvölte akkor már őt Bazsi, mosolygott rá, huncutkodott, a nővérekkel együtt ott nevetett a dokinéni is. Onnantól kezdve teljesen problémamentes volt a bentlétünk, tegnap este fél 7-re értünk haza. Bazsi homlokán bal oldalt lett egy sötétebb folt, ami szombat reggelre már nem volt lila, a duzzanat kicsit feljebb húzódott, miközben aludt. Éjjel sem volt semmi baj, ott aludhattam mellette, amikor akartam szoptathattam. A személyzet és a dokinénik is nagyon-nagyon aranyosak voltak, az osztályon levő kisbabák és az anyukáik is. Balázs persze mindenkit elbűvölt a vigyorgásával, sikkantgatott, beszélgetett mindenkivel. Csak én vagyok még mindig hihetetlenül mérges magamra, amiért otthagytam felügyelet nélkül ezt a csepp emberkét akár egy fél percre is. Bent is mondták a kórházban, hogy a legjobb a földre lerakni a hordozókát, onnan, ha kipottyan, nem üti meg magát.
Egy kicsit hosszú voltam, de ki szerettem volna írni magamból a felgyülemlett feszültséget.
Edit: örülök, hogy találkoztunk, utcán biztos elmentem volna melletted, képen kicsit más vagy
De a családod alapján megismertelek
Mindenkinek kellemes húsvétolást kívánunk:
Laura, Balázs, Ákos