Sziasztok!
Sajna nincs jó hírem, megjött. Pedig már annyira reménykedtem. Egy vigasztal csak, hogy nem teszteltem. Tegnap bőgtem egy sort. Ekkor előjönnek a régi fájdalmak, hogy nem tudtam megszülni, aztán a szoptatás sem ment, most meg nem tudok teherbe esni. Ez már sok.
Akinorev, majd kérünk képeket a 4D-ről ha lehet.
Kb. 2 hónapig szoptattam, de elég tejem akkor sem volt, hozzá kellett táplálni. Azt hiszem belejátszott az egészbe, hogy először 1,5 nap után tudtam mellre tenni a kicsit, akkor is magamtól, mert én csak vártam, hogy majd valaki jön segíteni, császár esetén ezt elvárnám, de csak nem jöttek. Mellette semmi tanácsadást nem kaptam, meddig szoptassam egy-egy alkalommal, milyen gyakran. Ráadásul a Fanni besárgult így aluszékony is volt és senki nem mondta, hogy keltegetnem kellene, hogy gyakrabban szopjon. Így 4-5 óránként kapott csak enni. Szóval ezek mind belejátszottak abba, hogy szép lassan elzáródjon a tejcsatorna. Aztán amikor hazajöttünk a védőnő sem tudott segíteni, szerintem nem ért hozzá. Megpróbált lefejni, persze nem sikerült neki, mert úgy el volt záródva a csatorna. A fejésének következtében a melleimen kék zöld foltok lettek, annyira nyomta, hogy kijöjjön a tej. Mindezt én végigálltam, mert azt hittem ért hozzá. Utólag tudtam meg, hogy a fejésnek nem szabadna fájni. Szóval valószínűleg a védőnő nem értett a fejési technikához. Egy kis utánképzés ráférne. Később olvastam utána a szoptatási honlapon, hogy tejcsatorna elzáródást is meg lehet szüntetni. De nekem egy szakember sem tanácsolt semmit. Vagyis ebből azt szűrtem le, hogy nem értenek hozzá.
Úgyhogy annyi kudarc ért már, hogy tegnap betelt a pohár. Úgy döntöttem a következő hónaptól már nem babázunk direktbe. Persze nem védekezünk, mert minek, de nem lesz kétnaponkénti akció, "kispárna effektus"
. Majd jön ha akar az a baba. Nem bírom tovább ezt a várakozási feszültséget. Úgyhogy leállunk a babaprojekttel.
Na jól kipanaszkodtam magam. Bocsi
Indigo
