Sziasztok!
Üdv. mindenkinek!
Manó:
Ne keseredj el. Persze tudom, hogy nem jó, ha hisztizik Emma, de nézd a jó oldlát. Akármilyen jól érzi is magát a bölcsibe, mégiscsak otthon anyával a legjobb...
Kórházi kaja: tényleg mindenhol pocsék. A Szabolcsban, mikor Zoli meglátta a "szoptatós" adagot, egyszerűen elkerekedett a szeme és szóhoz se jutott percekig. De bevallom ha megkóstolta volna, biztos azt mondja, hogy még ez is sok.
Éjjel-nappali rooming-in: Ez se jön ám be mindenkinek. Pl.: aki mellettem feküdt a Szabolcsban, ő kifejezetten kérte, hogy inkább ne legyen vele a baba, mert azon a pár napon nem múlik semmi, viszont ő úgy érezte a szülés után, hogy képtelen lenne a babát is teljes mértékben ellátni. És valljuk be a kórházban tudunk utoljára valamicskét pihizni, utánna itthon nagyüzem van és tisztelet a nagyszülőknek és apáknak, de ők is csak ideig-óráig tudnak tehermentesíteni, ha tudnak. Szóval ezt is alaposan végig kell gondolni, bár első gyereknél szerintem lehetetlen. Én úgy gondoltam fel vagyok rá készülve, de ma már tudom, egy macerásabb babára nem lehet felkészülni.
Angelani:
Én ajánlom, ha van lehetőséged, akkor látogass el a szóba jöhető kórházakba, mindenhol van lehetőség a személyes tájékozódásra. Meg persze ahogy most is tetted érdeklődj a tapasztalatokról is és a kettő fényében dönts. A tapasztalatok nagyon eltérőek lehetnek, mert mások vagyunk és ennek megfelelően mindenkinek más a jó.
Nekem személy szerint bejönne a Szülőotthon, és remélem, hogy a második babó már végre itt születhet meg.
Mese:
Jó, hogy megint itt! Mi kislányosok erősítsük egy kicsit a topic kislányos oldalát...
Szuper gyerkőc lehet Panni! És bevallom én is irigykedem, bár mostanában én sem panaszkodhatok, mert Vikó se az az ördögfióka, bár megvan benne minden huncutság, ami egy ilyen kis picúr sava-borsát adja. A pelenka körbetekerősdi nálunk csak ideig-óráig működött, de aztán úgy jártunk vele, mint Emmánál és Miksánál. Vikó is letépi magáról. A partedli az már egész kicsinek is zavarta. A pelust van, hogy engedi felkötni, de aztán egy idő után úgy gondolja, hogy enélkül könnyebb.
Nálunk a nem szabad dolgok ugyanúgy mint nálatok általában be vannak tartva. Ismeri a korlátokat és nem is lépi át őket, kivéve, ha hisztizni akar. Na, akkor kő kövön nem marad. Ő úgy hisztizik, hogy csak olyat csinál, amiről tudja nem szabad. S mivel másodpercenként megkapja, hogy ezt se szabad, azt se szabad, semmit se szabad, akkor már van oka, a földhözvágós hisztihez. Jó taktika, nem?
Felmászás nálunk, mint a fiúknál játszik és a fejjel kopogás is.
Nevek: Vikónak ezer neve van. Most a Makka fut legerősebben a Vikka-makka rövidítéseként. De időnként Panka is lesz belőle, a maszatpankából.
Szörnyella és Kisszörny is szokott lenni. Szóval igen változatos a paletta.
Második baba június 4-re van datálva, s majd meglátjuk. Már csak 2 és fél hónap... Nagyon várom már, hogy itt legyen. Egy dologtól félek kicsit, hogy a csaszi után túl hamar maradok egyedül a két gyerkőccel. Sajnos bár a sebem Vikónál extra gyorsan gyógyult, mégis jó 10 hét volt, mire úgy igazán emelgetni tudtam, Vikó meg már biztos lesz 10 kg addigra.
Nyuszi:
Jövő héten megyek doki bácsihoz és gondolom elküld vérvételre is.
Diétázom ahogy tudok. Az időpontok betartása a legnehezebb, mondhatni nem is megy... A zöldségre már időnként nem tudok ránézni, pedig imádom és sokat is ettünk eddig is, de most csak ez van, mint köret, így már más a helyzet. Cukor kiiktatva. Kb. ennyi. Meglátjuk mire lesz elég.
És akkor most még kicsit Vikóról:
Tegnap voltunk tanácsadáson. Jelentem 77 cm és 9520 g. Megkapta a 15 hós szurijait. Eltört a mécses, pedig nemigen szokott, de a második szúrás már sok volt neki. Persze utánna ahogy szokott hamar megnyugodott és míg a doki nénivel beszéltünk ő szerzett egy vattadarabot és a kezére szorította, mert úgy látta úgy kell. Mondták is, hogy milyen okos, nekünk meg hízott a májunk...
Ja és a doki néni mindig el van tőle ájulva, mert szuperül vizsgálható, még a torkát is megmutatja neki minden további nélkül.
Aztán még játszottunk, mert mikor bementünk, már akkor mutogatta a csúszdát meg a játékokat. Úgy voltunk vele, hogy nem volt senki és neki is jó, ha a rossz élmény helyett a játék marad meg az emlékezetében. Játszott is ezerrel, meg kacagott mindenhez, úgyhogy megint mindenkit elbűvölt. A doki néni mondta is, hogy otthon azért nem lehet könnyű vele ahogy így elnézi, de alapvetően szerencsés természete van. Egyetértettem vele teljesen.
Most várjuk a 8-10 napot és az újabb pöttyöket...
Szirom közkívánatára egy hajas kép, fodrász után, hátulról, talán itt látható legjobban milyen hosszúra hagytuk:
Na, most már eldugulok.
Mindenkinek jó babázást!
Marycus