Hű, de izgi, nagyon szurkolok minden mindenórás kismaminak!
Szeretnék én is hozzászólni az utóbbi témákhoz.
Mellszívó: úgy gondoltam, majd meglátom, kell-e, ráérek később megvenni. Utóbb kiderült, a kórházban nagyon jól jött volna, mert a harmadik napon szinte folyamatosan csöpögött a tejem, ráadásul a melleim annyira kemények voltak, hogy Levi alig bírt enni...
Hamar megtanultam a kézi fejés rejtelmeit, de amikor hazaértünk, beszereztünk egy mellszívót, mert nem szerettem pepecselni, sosem oda ment a tej, ahová irányítottam.
Szerintem érdemes már a kórházba is vinni.
4D UH: én a 13-ik héten voltam először, és azóta "vallom", hogy ez volt a legjobb időpont...!!!
Csodában volt részünk! A babának nálam semmi jele nem volt, sem rosszullét, másállapot-érzés, hasam ugye még nem nőtt, mozgást pláne nem éreztem, és egyszer csak előttem termett egy EMBERKE, izgett-mozgott, volt keze, lába, bukfencezett, szemmel láthatóan fiú volt (bár az orvos nem merte volna még akkor kijelenteni, de tényleg lehetett látni!). Babócánk egyszer csak a kezeit a feje mögé csapta, a lábait összekulcsolta, és jól kinyújtózott, ezt hívjuk azóta is "meccsnéző póznak", tényleg olyan volt, csak egy sör hiányzott a kezéből.
Voltunk a 26-ik héten is, az is élmény volt, látni az arcocskáját, de az már nem volt olyan katarzis. Valahogy úgy voltam vele, az arca a legkevésbé lényeges.
Ahogy Uran is mondta, elsősorban mi is azért mentünk, hogy több szem többet lát alapon, mindent jó alaposan vizsgáljanak meg a babán.
Alvás: Vacakkal volt egy levélváltásunk korábban, amelyben az esti elalvással kapcsolatban kértem tőle tanácsot. Az volt a helyzet, hogy Leventét este altatgattuk, főleg ölben, de nem akart elaludni, csak éjjel 2 körül, onnantól viszont aludt másnap 10-ig vagy délig. Vacak leírta nekem azt, amit nektek is, (Aludj jól gyermekem), és gyakorlatilag azóta így járunk el, teljes sikerrel. Fürdés, kaja, alvás az ágyában, apelláta nélkül. Levi 2 hete este 8-tól reggel 8-9-ig alszik, mostmár csak egy szopival megszakítva.
Általában tiltakozik egy kicsit, amikor leteszem az ágyába, de pár perc alatt megnyugszik.
Hozzáteszem: Levi előtte is jó alvó volt, csak egy kicsit "el volt állítódva" az órája
, nem is hasfájós, viszont abban a pillanatban, amikor úgy gondolom, most talán nem nyűglődik, hanem más baja van, felveszem, nem hagyom sírni. Ilyen nem sokszor fordult elő, az egyik alkalommal szinte azonnal olyan szinten teletermelte a pelenkáját, hogy át kellett öltöztetni
Szóval csak azt akarom mondani, hogy valószínűleg mi azon szerencsések közé tartozunk, akiknek beváltak a könyv tanácsai.
Várom a híreket!!! Mindent bele!