Kangi,
már a múltkor akartam írni, csak én is alig élek (mert én még némi munkával is terhelem az életem
), amikor mondtad, hogy alig tudtok apával beszélni, mert mire a kölkök eldugulnak, te elájulsz. Ez nálunk is pont így volt min. fél évig (ezért is haladtunk ilyen hihetetlen gyorsan a tervezéssel
) Ez egy ilyen időszak, mindenkinek nagyon strapás két ilyen pici gyerek (egy is). Szóval ezt csak némi humorral átvészelni lehet, szerinem. Azért nekünk most már jobb a helyzet. Bár nálunk az alváshiány időnként elviselhetetlen méreteket ölt(ött).
Ha apa otthon akar dolgozni, az tényleg gáz. Láttam ilyet barátainknál, és sem a munka, sem a gyerekkel való foglalkozás nem igazán ment. Persze, ha magára tud csukni egy ajtót, mintha ott sem lenne, akkor "csak" neked marad a szívás
mármint, hogy távoltartsd tőle a gyereket.
Ami a bölcsit illeti, én pont úgy gondolkodtam, mint te. Én úgy terveztem, hogy Dana csak majdnem négy évesen (ő decemberi) megy majd oviba, sőt, akkor már lehet, hogy csak majdnem öt Abigéllel együtt. De most azt látom, hogy az elmúlt 2-3 hónapban "semmit" nem fejlődött. Eddig is tök jól beszélt, tud kb. kört rajzolni, vonalat, pontot, ismeri a színeket a formákat, meg is nevezi őket, bukfencezik, verseket mond... Ő sem szobatiszta, és eddig tök barátságos gyerek volt, viszont az elmúlt 1-2 hónapban sírógörcsöt kap, ha bárhova megyünk, azonnal haza akar menni. Én pont ma jutottam arra, hogy szeptembertől megpróbálom heti 3x3 órára bölcsibe adni, vagy egy ovi mini csoportjába, feltéve, ha addigra szobatiszta lesz, mert azért az mégsem egészséges, hogy egész nap a mi fejünket nézi - még akkor sem, ha nálunk az egy házban lakó szűk család pillanatnyilag 10 ember. Én is abban bízom, hogy tavasztól tücsökzene, játszóbölcsi, babatáncház meg mit tudom én, mi, és az is éppen olyan jó lesz, sőt...
Szerintem egyébként itt tényleg az a fontos, hogy te miben hiszel. Ma nálunk nagyon az a "divat", hogy akkor vagy jó anya, ha a gyerek minél tovább otthon marad, ha oviba megy, akkor is csak fél napra, stb. A mi nemzedékünk nagy része fél vagy 1 éves korától egész nap bölcsiben volt, és nem lett mindenki skizofrén lelki sérült. Spanyolországban 4 hónapot maradnak otthon az anyák a gyerekekkel, ennyi a "Gyes", és egész jól működik így a társadalom. A latin országokban az az emberek meggyőződése, hogy a gyerekeknek szocializálódniuk kell - lehetőleg már az első naptól
Lehet, hogy tényleg tök jó lesz neki, ha új ingerek érik, új játékok, új helyek, de nem 2 hónappal azután, hogy testvére született. Szeptemberig azért van idő gondolkodni, addig meg esélye sincs apátoknak annyira telve vannak a bölcsik. Iratkozzatok be egy bölcsibe szeptemberre, ettől talán apa is megnyugszik, te meg körülnézhetsz, hogy van-e inkább ovi minicsoport a környéketeken, vagy lehet, hogy addigra apa is meggondolja magát (vagy te). Egyébként önkormányzati oviba sem lesz könnyű beadni év közben. Lehet, hogy jó kaotikus voltam, és semmilyen irodalmi hivatkozással nem támasztottam alá, bocs...
Dana mai beszólása, amikor Abigél vacsorázott: falatozgati, lóbáli (t.i. a kaja darabkákat) bekapi, megjági.
Na összeesek, és a kisebbik veszedelem ma 5-kor! úgy érezte, hogy kialudta magát. Mi lesz holnap?
Zsuzsó