2016.10.11 14:49
2016.10.11 16:38
2016.10.11 16:48
Istenem, lányok! A szívem szorul össze a történeteiteket olvasva!
Most kicsit lelkifurkám is lett,hogy én abszolút nem állok ilyesmikre készen, inkább vakon bízom még a csodában és reménykedem,hogy mindezeket kikerülhetem. 22 vagyok, talán így normális.
Annyira erősek vagytok! Minden tiszteletem a tiétek! Remélem, mihamarabb megkapjátok ti is a kis csodátokat, mert nagyon megérdemlitek!
2016.10.11 18:35
2016.10.11 18:41
2016.10.11 18:58
Jajj Caroline! Olyan jól esnek a szavaid!
Valahogy nálam mindig is egyértelmű volt,hogy amint megtalálom azt a társat, akinek bátran szülnék, én nem halogatom. 18 éves voltam,amikor a férjemmel megismerkedtem, most,hogy több mint 4 éve együtt vagyunk, úgy érzem,hogy minden tökéletes. Persze , vannak hullámvölgyek és nem tudhatom, együtt maradunk e, abban viszont biztos vagyok, hogy a kettőnk kapcsolatától függetlenül sosem találnék tökéletesebb apát a gyermekeimnek. Ő már jócskán a korban van a 32 évével , de annyira furcsa belegondolni, decemberben az autóban ültünk,amikor felhoztam, hogy talán mostantól nem kéne védekezni, hiszen jöhet,hogyha szeretne, akár albérletbe, akár már a házunkba. Azóta jócskán beköltöztünk a házikónkba, látom magam előtt a kiságyat, a babakocsit, a kishintát a kertben.. És főként pont a korom miatt is annyira jó itt lenni közöttetek. Összesen 2 embernek mertem elmondani, akikben azt hittem bízhatok és rögtön jöttek azzal, hogy úristen milyen fiatal vagy minek neked még gyerek, ráérsz azzal.
Baromira dühít a mai napig, mert úgy tombolnak bennem az anyai ösztönök, hogy szétfeszít a késztetés,hogy gondoskodhassak a picikémről. Annyit gondolkoztam már,hogy mivel nekem rossz volt a kapcsolatom édesanyámmal, a mai napig az, ő 2 gyereket szült, 4-et elvetetett... fogamzásgátlás mellett ennek a nőszemélynek lökte a sors a babákat, akiket könyörtelenül megölt. Én pedig itt vagyok, fiatalon, és fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel az egésszel, mert a világ is értetlenül néz rám, hogy mit aggódok ennyi idősen :/ Ha ti nem lennétek,lehet már a zizifarmon festegetnék..
Szeretném látni az unokámiat felnőni, szeretném, ha a gyerekem nyugodt szívvel egyengethetné az útját, ahelyett,hogy az idős szüleit ápolná és ha már megvan rá a lehetőségem, igyekszem eszerint tenni a dolgaim. Sosem tudtam elképzelni magam 3 gyerekes anyaként, amióta viszont az első babáért küzdünk folyamatosan az jár a fejemben, hogy milyen jó lenne sok sok gyerek. Hát.. a sors valamiért türelemre int. Majd kiderül, miért.
2016.10.11 19:14
2016.10.11 19:34
2016.10.11 20:51
2016.10.12 06:37
mi tavaly március óta nem védekezünk, de "hivatalosan" augusztus óta próbálkozunk. Úgyhogy mi is régi motorosok vagyunk
Én világéletemben fiatal anyuka szerettem volna lenni, 25-27 évesen terveztem a szülést.
De az élet vagy sors ezt máshogy rendezte, elmúltam 30, mire a férjemmel találkoztam.
Nyilván össze kellett rázkódni, viszont, mivel nem voltunk fiatalok (ő 33 volt), így gyorsan össze is költöztünk.
És tudjátok casjok, a legnagyobb hiba, amikor mindig kötöd a történéseket valamihez.
Írtam régebben, hogy sajnos most dupla haláleset történt a családban, és mostanában rettentő sokat beszélgettünk erről.
mikor összeköltöztünk, és albérletben laktunk, ahhoz kötöttük a "gyereket", hogy majd ha saját lakásban lakunk, mikor tavaly év elején összeházasodtunk, rövid ideig szülőknél laktunk, míg intéztük a papírokat, akkor azért nem, mikor beköltöztünk, akkor juj, állandó idegbetegeskedés a ház miatt, akkor azért nem....
rohadtul telnek a hónapok és az évek....utólag azt mondom, hogy lehet, hogy mostani fejjel már az albérletben belevágtam volna a témába....
de most ez van, ezt kell szeretni, és itt kell türelmesnek lenni.
Régóta szeretnénk kutyát.... azt is gyerekhez kötöttük.... ha lesz gyerek, lesz kutya is....
pont a férjem mondta múlt hétvégén.... mi a fenére várunk mindig? miért kötjük egymáshoz a dolgokat?
utána meg elsuhan az élet, és nem élveztünk ki semmit.
Úgyhogy most kuytus témában is nézelődünk
Ezt a hónapot én elengedem. Voltunk múlt hétvégén egy pihenős hétvégén, ott vasránap voltunk együtt, viszont, a PE-m az kb mostanság fog kezdődni (10. napon vagyok), az ovu vasárnap/hétfőre tehető.
Férjem apukájának a temetése hétfőn lesz.... sztetek mennyire lesz hangulata meg kedve "gyerekcsináláshoz"? szerintem semennyire, úgyhogy még csak szóba sem fogom hozni, mert csak össuzeveszünk rajta.
Úgyhogy.... marad a kutya nézegetése :D:D
Csajok, hogyjétek el.... 2017 a mi évünk lesz....
2016.10.12 06:59
2016.10.12 08:12
2016.10.12 10:22
2016.10.12 11:52
@caroline4: Köszönöm, jól esett amit írtál! Igen, elég nehéz most, de remélem hogy gyorsan telik az idő és már itt is lesz újra Majd kipihenjük a nehézségeket és indul újra a babaprojekt Eddig néha azt gondoltam, hogy ő nem is vágyik rá annyira, mint én, mert nem adott hangot neki. Most viszont, hogy távol vagyunk, szinte mindig mondja, hogy mennyire szeretné és sajnálja, hogy eddig nem jött össze. De mindennek meg van az oka, ha ezen túl vagyunk, már nem jöhet semmi akadály
Milyen gyógynövénnyel, teával lehet előrébb hozni vagy rásegíteni, hogy megjöjjön? Van valakinek valami tapasztalata? Olyan érzésem van, hogy próbál leszkadni, de nem tud, szétszakad az egész csípőm és derekam
2016.10.12 12:17
2016.10.12 13:23
2016.10.12 14:59
Agica láttunk már csodákat, én mindenképp abbahagynám a fogamzásgátlót, ha van baba, ha nincs, azért pont, amit a csajok is írtak,hogy nem árt, ha kiürül a szervezetből. Én 3 hónapig szedtem 3 évvel ezelőtt bogyót és olyan szinten tönkretette a szervezetem,hogy utána fél év kellett ,mire helyreállt. Akkor megfogadtam,hogy soha többet.. Ha van baba azért hagyd, ha még nincs akkor azért. A teszt mindenképp korai volt, ha 2 hete érzed a jeleket, mostanra elvileg már mutatni kéne, lőjj egyet reggel !
A korkérdéshez visszatérve meg a halogatáshoz, tényleg mintha magamat hallanám... majd ha esküvő, majd ha ház, majd lesz kutya , ha jön a baba Vicces.. annyira mondjuk azért nem így logikusan belegondolva. Én most alakítottam a férjemmel egy b tervet. Múkörmös vagyok és mióta elköltöztünk vidékre biztosan tudjátok,hogy nem találok munkát. Itthon pedig van a kertünben egy különálló helyiség, amit jó pénzből szépen meg lehetne csinálni. Bár a költözéskor is szó volt róla, hogy majd megcsináljuk, tudat alatt úgy voltam vele, hogy hogyne hogyne gyűjtjük a pénzt, de ha jön a baba, majd rá elköltöm Mostmár úgy vagyok vele,hogy márciusban felújítás. Tavasszal jöhet a kiskutya, télire nem szeretnék kitenni egy kiskutyit, bennt a lakásba pedig állandóan nem maradhat az új bútorok között. Lesz, ami lesz (bár azért titkon remélem, hogy addigra már azon kell gondolkozni,hogy hogy szoktassuk a babához a kutyust, de semmiképp sem halogatok ilyen dolgokat mostantól.
Egyébként nevelőanyám 38 évesen szülte öcsémet, folyton ezen jár az agyam.. Férjnél volt szinte a 20as éveiben végig, és egyszerűen nem jött nekik a baba. Apuval fél éve voltak együtt és másodikhónapban sikerült,pedig nem ő volt az első ,akivel próvbálkozott, de senkivel sem sikerült. Azóta is mondogatja,hogy a sors így akarta, pedig már nagyon el volt keseredve. Lelkileg és a kapcsolatában is akkor ért meg rá,bár sokáig nehezen fogadta el. Én megbolondulok,ha velem ilyen történik, egyszerűen nem tudom elképzelni.
2016.10.12 16:27
2016.10.13 09:25
2016.10.13 10:01
2016.10.13 10:05
2016.10.13 10:10
2016.10.13 10:28
2016.10.13 13:19
2016.10.13 13:26
2016.10.13 14:12
@caroline4:
Igen, egészen együtt haladunk. Annyi, hogy nekem a nemvárt után 3 nappal kell tesztelnem. Szóval tuti csúszni fog a mensi, ha nincs baba (de ugye lesz), mert az utro miatt nem fog megjönni.
Egyet értek veled a "rágörcsölős" témában. Hogy a francba lehet nem rágörcsölni. Nekem volt olyan hónap, hogy oké, akkor most nem figyelem, nem csinálok semmi extrát, mert kövi hónapban closty, és majd akkor!!! És tényleg el tudtam engedni azt a hónapot! De így sem lett siker. Figyelem elterelés? 4 hónapja napi 10 órákat dolgozom a munkahelyemen, utána építkezés, és volt olyan is, hogy szabadságom alatt, a strandon a laptoppal kezemben dolgoztam. (Nem vagyok munkamániás, de kis magáncégnél dolgozok, és ha szeretnék munkahelyet jövőre is, akkor bizony tenni kell, hogy a cég fenn maradjon). Szóval úgy érzem megvolt a figyelemelterlés és egyik hónap sem lett sikeres. Pedig fizikailag minden rendben. Na, akkor?
2016.10.13 14:15
2016.10.14 12:02
2016.10.14 12:50
2016.10.14 20:39
2016.10.15 09:23
2016.10.15 09:38
2016.10.15 09:58