www.peto.hu www.deveny.hu www.svabhegy.hu Ezeken a honlapokon tudsz tájékozódni, kapcsolatot felvenni az intézményekkel.
Még, ha nincs is komoly baj, egyrészt nem árt, ha ezt más is megerősíti, ill. kaptok tanácsokat, hogyan tudjátok segíteni a babát a fejlődésben.
Amiket Alice írt-nyilván a legteljesebb jószándékkal- akkora butaságok, hogy legjobb lenne, ha gyorsan el is felejtenéd, és arra koncentrálj, hogy ne nőjön a különbség a kislányod és a kortársak képességei között. Minél előbb-annál jobb!
Konkrétan: nagy valószínűséggel lehetett egy kis ox-hiány, ami épp elég ahhoz, hogy most ilyen tüneteket produkáljon. Az, hogy mi volt a zárón-másodrangú sajnos.
Az ox-hiány kétféle izomtónuseloszlási zavart okozhat: fokozott-spasztikus, petyhüdt-hipotón.
Mostanában kétféle "típusú" gyerekkel foglalkozom: az egyik a "klasszikus" születés körüli történések miatti mozgássérült, a másik az ún. határeset-gyerekek, akik nem mozgássérültek, DE: ügyetlenek, esetlenek, tartásuk szörnyű a nem "tökéletes" izomtónus miatt, így aztán már 7 évesen olyan gerincferdülésük van, hogy szabad szemmel látszik, ovis-iskolás korukra sincsenek képben a saját testükkel, irányokkal, térbeli viszonyokkal, egyensúlyérzékük= 0, ritmusérzékük= 0, súlyos beszédzavarral küzdenek, szóban a hangokat, írásban a betűket keverik, stb., stb.
És ezek a gyerekek az utcán, laikus szemével nézve tök egészségesek, de kérdezz meg egy anyukát, hogy mit össze szenvednek a játszótéren, az oviban, iskolában.
Ezeknek a gyerekeknek egy részét régen simán beíratták a kisegítőbe-enyhe ért. fogy., részképesség-zavarok miatt, így nem keveredtek az épekkel, nem is tudtuk, hogy vannak, de ma már ez nem "divat". Integrálják őket, és a normál közösségben várják el tőlük, hogy teljesítsenek, és bizony ez nem kis feladatot ró mindenkire.
A hozzánk jövő gyerekek szüleit felvételkor kikérdezzük, és mily meglepő- alig van olyan, ahol egy kis terhesség alatti pecsételő vérzés, vagy görcsölés, vagy elhúzódó szülés, ilyesmi ne lett volna.
Tipikusan olyan dolgok, amiknek az ember nem tulajdonít nagy jelentőséget, mert hál'Istennek a gyerek jól van, nem látszik semmi.
És persze vannak olyan gyerekek, akik mindenféle kóros előzmény ellenére megússzák, és akkor lehet velül példálódzni-hogy, na ugye, nem eszik olyan forrón a kását. De előre nagy felelősség, vagy inkább felelőtlenség lenne ebben bízni, mert utólag már sokkal nehezebb korrigálni, ha mégsem megy minden simán.
Szóval amikor a 100. hasonló történetet jegyzi fel az ember, kezd gyanús lenni, hogy valami összefüggésnek mégiscsak kell lennie.
Egy szó, mint száz, nem kell megijedni, nem vagytok lekésve semmiről, de igenis érdemes, sőt kell ezzel foglalkozni, hogy aztán ne akkor kelljen kapkodni, amikor már ordít, hogy esetleg gond van.