Sziasztok,
itt a második levél,és amint ígértem ez nem túl szép!
Tegnap éjszaka meghalt a kisbabám!
már megint sírok, pedig így nem látom a billentyűket.
Kicsit, ha nem haragszotok elmesélném, h. mi történt, mert már nem bírom magamban tartani.
Mint már írtam szombaton elkezdtem kicsit vérezgetni, hétfőn voltam orvosnál, aki azt mondta és szedjem az Utrogestant.Szinte meg sem mozdultam, nehogy valami bajt csináljak. Tegnap késő este mégis nagyon erősen elkezdtem vérezni. Kisfiam aludt, sehol egy rokon a környéken, hát a szomszéd nénit ébresztettük és hívtuk át, vigyázzon Gusztira. MI bementünk a klinikára, ahol két orvos is megvizsgált(borzasztó volt), majd elmentünk UH-ra. Ettől féltem a legjobbanLátni az én kis Mazsolámat, és nincs sehol a szívhang
Az orvos csak ennyit mondott kb. 2 perc után:"nincs élő terhessége!"A Kedvesemet persze leültették egy folyosóra velem meg rohangáltak körbe az épületben. A végén már azt sem tudtam hol vagyunk, és közben senki semmit nem szólt hozzám. Még északa "két császár között" megcsinálták a "műszeres beavatkozást". Nagyon csendben , de folyamatosan sírtam. Mindenki csak annyit mondott, nem kell félni, nem fog fájni, semmit nem fog érezni.Azt senki nem értette, hogy inkább fájna, csak lenne Babám, számukra ez nem volt élet!
Az anesztes csajok voltak a legrosszabbak. Megkérdezték mit és mikor ettem utoljára, majd elkezdtek viccelődni azon, h. milyen jó hogy nem paprikáscsirkét ettem, vagy pacalt.
Reggel felhívtam az orvosomat, aki még semmit nem tudott a dologról.(ennyit az infó áramlááról) Azonnal átjött és minden kérdésemre válaszolt. Nem kapkodott, nem rohant, csak rám figyelt.(Az első és utolsó pozitív tapasztalat az egy nap alatt).
Az első aki rám nézett ma du. kettő körül érkezett, és csak ennyit kérdezett:Mikor akar hazamenni? Mondtam, h. már mentem volna korábban is.
A zárójelentésért még vissza kell mennem hétfőn.
Miért ilyen rendes az én orvosom, és miért ilyen durvák a többiek? A saját orvosomnak sem adtam egy fillért sem eddig, pedig 4 éve hozzá járok, és nála is szültem, szóval ez nem ok.
Ez volt az utolsó levelem nektek! Kívánom, hogy legyetek nagyon boldogok, élvezzétek a babavárást, és majd a babázást. Néha azért majd bekukkantok hozzátok, hogy megnézzem, hogyan is nőnek azok a bizonyos 2005 nyári babák!
Puszi mindenkinek, köszi, hogy itt lehettem veletek:
Réka