Sziasztok! (hosszú leszek, előre szólok
Jó régen jártam már erre, de azóta meg is változott az életünk, jan. 1-én megszületett a kisfiunk, Olivér, 2 héttel az időpont előtt.
Éjjel folyt el a magzatvíz, még éjjel bementünk a kórházba, az ügyeletes doki és szülésznő is baromi kedvesek voltak, akkor még nem történt semmi, egy ágyas szobába kértem magam, jutott is, éjszaka elküldtek aludni, de persze nem tudtam. Még éjjel is nst, aztán hajnaltól folyamatosan.
Reggel fél8tól voltak 5 perces fájásaim, de sajnos nem tágultam. Kaptam oxitocint is, kora délután már jó nagy adagban, EDÁval, de fél4ig 1 ujjnyit tágultam, úgyhogy sajnos császár lett a vége, aminek én nagyon nem örültem, de eléggé kimerült voltam, főleg, mert előtte ugye nem tudtam éjjel aludni.
Velem a kedvesem végig benn volt, Keserű Á. volt a fogadott szülésznőm, ő szabin lett volna, de bejött reggel 8 körül. Kedves volt, elégedett voltam vele. A kedvesem a műtét közben is ott volt, ő mehetett a babával, amikor kivették.
Timi30 - Hegedűs főov.-ról. Amíg vajúdtam, Keserű Á-val volt telefonos kapcsolatban, úgy közvetítette neki az Ágnes, hogy mi a helyzet. Azt hiszem délután 1 körül ért be. Megvizsgált, utána fokoztuk az oxitocint és jött az EDA. Mivel nem spontán szülés lett, nem tudom, hogy abban a helyzetben milyen lett volna, így korrekt volt, barátságos, bár nem sokat láttam, óránként bejött megnézni, hogy hogy tágulok, majd jött a császár. A császárt Hegedűs csinálta, Abkaroviccsal, mert épp Abkarovics volt az ügyeletes. Nekem is nagyon pozitív tapasztalataim vannak Abkaroviccsal, nagyon kedves volt, szimpatikus. És pl. sokkal fájdalommentesebben vizsgál, mint a Hegedűs.
Hegedűs adta be az EDÁ-t a vajúdáshoz, Abkarovics meg a császárhoz. Hegedűs elég nehezen adta be az EDÁt, nem vagyok egy vékony lány, úgyhogy nehezen hatolt át a zsírrétegen
és nehezen talált be a csigolyáim közé, de azért megvolt.
A császár műtét az nagyon jó volt, abban az értelemben, hogy mindenki, aki ott sürgött-forgott, elképesztően mérhetetlenül kedves volt. Amikor kivették belőlem a kisfiamat, én veszettül elkezdtem sírni, annyira boldog voltam, és mindig törölgették a könnyeimet és nyugtatgattak, ebből a szempontból a műtét nagyon kellemes élmény volt.
A Kedvesem első éjjel benn aludt velem, a törpét akkor még nem adták ki. Du. 5-kor volt a műtét, éjjel 11kor kelhettem fel, akkor csak felálltam, meg vissza, reggel 5-kor mentem el a WC-ig, kedvesem és a nővér segítségével. Ekkor még folyamatosan hánytam. Ja, a vajúdás alatt szőlőcukrot ettem és vizet ittam.
Az osztályról is jó a véleményem, bár nekem sokat jelentett, hogy saját szobám volt. Az osztályos nővérek nagy része nagyon kedves, egyik sem bunkó. Én a csecsemősökkel is nagyon elégedett voltam, voltak kedvesebbek és kevésbé kedvesek, de mindig segítettek, ha nyafogtam, éjjel is, bármikor leadhattam a babát, nem kérdezték miért. A szoptatást az elején eléggé elbénáztam, úgyhogy fájtak a melleim, meg az utolsó napra be is durrantak rendesen, de még így is igyekeztek segíteni.
Mi vittünk be pelenkát is, de nekem elég volt, amit ők adtak, én megkaptam a napi 5-t, még maradt is belőle.
Az első napokban én is szenvedtem az angol pólyával, én sem tudtam soha rendesen viszaadni a törpére, mindig ide-oda csúszott, úgyhogy a 3. napon megelégeltem és saját ruhába öltöztettem. Nem volt ellene senkinek kifogása.
Kaja - nem volt vészes, de azért nekem is hoztak be kaját. Én folyamatosan éhes voltam, úgyhogy általában mindent megettem, az ottani kaját is és a hozott kaját is.
Én a "lányszobában" szültem, ezzel igazából voltak gondjaim. A hajnali nst még a "fiúszobában" zajlott, de aztán átraktak ebbe a szobába, hogy Hegedűs főov. úr ezt szereti. Én meg nem tiltakoztam, bár kellett volna. Ugyanis itt nem volt állítható a szülőágy. Mivel folyamatosan monitoron voltam meg jött az oxitocin, nem mászkálhattam (legközelebb etéren erőszakosabb lennék), viszont mivel nem volt állítható a szülőágy, párnákkal voltam feltámasztva. Amik ugye folyamatosan elcsúsztak. Vajúdásnál ráadásul a derekam fájt nagyon, így majd meghaltam már, amikor hosszú órák óta egy helyben ülök-fekszem fájó derékkal. Szóval legközelebb ragaszkodnék ahhoz, hogy sétálhassak, mondjuk úgy, hogy 10 percenként felteszik a monitort, az infúzió meg sétál velem. Azt hiszem ez sokat segített volna abban, hogy lelkileg ne merüljek ki annyira és lehet, hogy még a táguláshoz is hozzájárult volna.
A műtét után Hegedűs főov. és Keserű Á. mindennap meglátogattak, hogy hogy vagyok, szombat este szültem, csüt. reggel fél8kor vette ki főov. úr a varratokat, az semmi extra nem volt, utána kicsit elbeszélgettünk, átadtam a borítékot neki, majd a szülésznőnek is és eljöttünk. A csecsemősök és az osztályos nővérek bonbont kaptak.
Mit írjak még?
Akinek kérdése van, bátran kérdezzen, igyekszem visszalátogatni ide rendszeresen.
Akit érdekel, itt vagyunk mi és a kisfiunk:
www.jucko.hu/oliver Sziasztok, GoldenEye