Tünidi
Nem haragszom, ne viccelj
Ide másolom egy másik topikból egy korábbi hozzászólásomat csak biztatás képpen, aki ismeri attól elnézést kérek de sok új tagot látok itt akiknek jól jöhet ez a kis tSzivesen leirom a történetünket csak lehet, hogy sokan talán unják már akik ide-oda benéznek... Bocsi aki már ismeri az itt ugorjon egy nagyot:
Szóval 11 éve amikor összeházasodtunk a Párommal vérzési zavaraim voltak és kiderült, hogy jóindulatú méhpolipjaim vannak amit sikeresen műtöttek. Ezután teherbe estem de a 14.héten elhalt a terhességem ill. a 14.héten vettük észre egy UH-on. Befejezték a terhességet aztán a szövettani vizsgálat kideritette, hogy mérgezést kaptam a babától igy újra műtöttek. Ezután méhszájseben lett és újra műtöttek. Nos ezután néhány év szünet következett majd úgy döntöttünk nekivágunk a bab-project-nek. Nem jött össze hosszú ideig igy a nőgyógyászomhoz fordultam és teljes kiviszgálást csináltak. Az eredmény:endometriosis (jóindulatú elváltozás amely azonban hegesedéseket, összenövéseket és igy meddőséget okozhat),policisztás petefészkek és jobb oldali elzáródott petevezető. Volt szövetmintavétel az endoból altatásban aztán HSG aztán laparoscópia altatásban. Az endometriosis olyan alattomos betegség amely észrevétlen marad hosszú ideig. Mivel a menstruációval táplálkozik és vérzik ill. ez idő alatt okozza a fájdalmas görcsöket én nem gyanakodtam csak már utólag tudom, hogy megváltozott a mensim összetétele, szine ill. a görcsök is de kissé későn kapcsoltam... Lényeg, hogy az a betegség a menstruációból táplálkozik és igy hónapról hónapra kapja az utánpótlást amitól óriásira tud dagadni. Az enyém több helyen támadta meg a méhemet meg a petevezetőimet és a lapar során nagy részüket megpróbálták leégetni, de sajnos egy nagy és makacs endo annyira beágyazódott a méhem ill.a végbelem falába, hogy nem mertek hozzányúlni mivel félő volt, hogy átszakithatja a belemet ami ugye azt jelentette volna, hogy ki kell vezetni a hasfalamra...mindezt 30 évesen. A több évig tartó próbálkozás ideje alatt kaptam egy "klimax" kezelést a Klinikán ami azt jelenti, hogy fél éves időtartamra leállitották innyekcióval a menzimet, hogy az endot visszavonulásra késztessék de sajnos nem reagált a várt módon...Két sebészeti tükrözés után - melyre a nőgyógyászom küldött, hogy meggyőződjünk a belem állapotáról is - végül a sebész orvos biztatott, hogy ha szeretnénk babát (persze, hogy szerettünk volna) akkor ne húzzuk tovább az időt mielöbb teherbe kéne esnem mert ez a betegség nem javul és nincs rá garancia sem orvosi jóslat, hogy mikor fog átszakadni ha átszakad... Ő úgy vélte neki kell futni a terhességnek persze kérdéses, hogy kibirja-e a méhem, de ha kibirja lesz gyermekünk ha nem birja ki akkor pedig megoldódik a sebészeti kérdés vagyis elkerülhetetlen lesz a műtét...de legalább megpróbáltuk...
Nos, eközben a Párom úgy gondolta, nem rendelhetjük alá az egész életünket a baba-project-nek új életet kell kezdenünk. Elfogadott egy külföldi kiküldetést és én is beadtam a derekam mert úgy gondoltam idegen környezetben nyelvet tanulok, leadom a feles kilóimat, lazitok pihenek aztán majd nekifutunk a babának újra... Ez 2002 novemberében történt. Párom igent mondott a munkára engem pedig a nőgyógyászom 2003 januárjában átirányitott a Kaáli intézetben. Persze megijedtem kicsit, nem tudtam mit tegyek? Neki merjek vágni egyedül úgy hogy a Párom külföldön van? Ráadásul mivel a munkahelyemen őszintén megmondtam, hogy mi elött állok fel akartak mondani... Nos, végül úgy döntöttünk megcsinálom az első lombikot, ez többnyire még csak puhatolózás hogy miként reagál a szervezetem a hormonokra aztán majd ha úgy érzem nekifutok újra és valamikor sikerülni fog
Márciusban megtörtén a peteleszivás, 10 petesejtből 8 megtermékenyült és 3-at visszaültettek.A terhességem boldog volt de elég zaklatott. Az első UH szerint egy élő, egy halott magzatot regisztráltak a második UH-on két élő magzatot láttak de egyikük oly pici volt, hogy azt mondták ne számitsunk Rá, egy babánk lesz. Nos, én ezt akkor már nem hittem... A 12. heti UH-on két élő magzatot láttak de egyikük annyira kicsi volt, hogy úgy gondolták fel fog szivódni ill.genetikai rendellenességre gyanakodtak. Nos ekkor elmentem egy 4D-s UH-ra ahol látták a különbséget, de nem találták kórosnak. Ez a cirkusz húzódott végig a terhességemen. Az AFP eredmény katasztrófális lett, az ismétlés mégkatasztrófálisabb. Lillus (B magzat)folyamatosan lemaradt és a különbség köztük egyre nagyobb lett. A 24. héten magzatviz vizsgálatot javasoltak a SOTE-n de én akkor már nem engedtem mivel túlságosan előrehaladott volt a terhességem és féltem a vetéléstől, nem akartam két babát vesziteni egy esetleges "gyanú" miatt. Aztán a 27. hét +3 napon ismételt genetikai UH-on voltam a SOTE-n mikor kiderült, hogy Lilluska haldoklik. Behivatott a genetikus és közölte, döntsem el, hogy kivegyék-e mindkét magzatot élve, vagy hagyják a B magzatot meghalni méhen belül és ha nem reped meg a burok az A magzat esetleg tovább fejlődhet még... Megfordult velem a világ. Én teljesen jól voltam mert ennek sajna nincs előjele... Csak annyit tudtam kinyögni, hogy a nagyobb túlélés felé mozduljunk. Ekkor befektettek és 10 napig a SOTE-n voltam, rengeteg infúzióval sikerült Lillus keringését átmenetileg visszahozni. 10 nap után kiengedtek és a saját orvosomhoz átjöttem ide a Margitba aki befektetett a korházba ahol szigoruan ellenőrizték a flowmetriát (keringést) és a peteleszivástól számitott 31.hét +0 napján sajnos Lillus keringése újra blokkolódott, félő volt, hogy méhen belül meghalhat igy a pici súlyú koraszülöttekre való tekintettel rohammentővel átszállitottak a SOTE I-re ahol császármetszéssel befejezték a terhességemet. A férjem sajnos 1000 km-re tőlünk távol volt és lekéste a születésüket... Gergő (A magzat)1700 g-al 43cm-el, Lillus (B magzat)1150 g-al 40-cm-el született meg. Két hónap intenziv osztályon való tartózkodás után, lélegeztető gépek, inkubátor, cukorbetegség, légzési nehézség, emésztési és táplási gondok, tüdőgyulladás, 3-3 tranzfúzió után végül hazavihettük a babákat.Én ahol már engedték bent feküdtem a babákkal a korházban, etettem vagy csak simogattam őket az inkubátorban, énekeltem, meséltem,beszéltem hozzájuk és lám-lám... néha az orvostudomány is tévedhet. A profilomban látszik ez a két kis HŐS (mert nekem kétségtelenül azok) Lilluska aki nem halt meg, nem szivódott fel és nem lett genetikai rendellenességes ahogy azt sejteni engedték...Gergő aki pedig remekül érezte bent magát a pocakban sokkot kapott a megszületéstől mert nem számitott rá szegénykém...
6 hónapos korukig maradtam otthon velük, jártunk és járunk Dévény tornára az oxigénhiányos állapot miatt ill. a koraszülöttség miatti izomproblémák javitása céljából. Áprilisban mi is kiutaztunk Svájcba, hogy végre együtt lehessen a család és kb.3 havonata járunk haza kontrolokra. Nos ennyi a mi történetünk, mindenkinek ilyen boldog véget és persze kevesebb megpróbáltatást kivánok
Ez alatt a néhány hónapos korházi tartózkodás alatt az értékrendem átértékelődött, amit korábban fontosnak véltem arról kiderült, mégsem olyan fontos... Amikor az ember tétlenül ácsorog az inkubátorok mellett és látja kicsövezve, gépeken a legszeretettebb Lényeket akiket Ő hivott a világra, bizony átértékeli eddigi életét... Akkor ott csak az ÉLET és a HALÁL állt egymással szemben és vajmi keveset tehettünk azon kivül, hogy érzelmileg, lelkileg, szeretettel biztattuk a Kicsiket a túlélésre
És Minket választottak, Köztünk maradtak amiért örök hálával tartozunk Nekik
A lényeg most már, hogy itt vannak, egészségesek,boldogok és mi is azok vagyunk A "pofonokat" melyeket az emberi hozzáállás során kaptunk (és nem a Margit kh-ban) mostanra kihevertük és tényleg nagyon őszintén irom, hogy a Margit kh személyzete kiemelkedően emberséges, segitőkész volt. Nem érdemes sokat rágódni az elszenvedett sérelmeken, bár tény, hogy nehéz túlépni rajtuk... Magam részéről a koraszülés "rémét" nem sikerült még ledolgoznom... Egyvalamit tényleg hiányolok. Miért nincs egy pszichológiai háttér ezeknek az intézményeknek a keretein belül akihez az ember adott esetben fordulhatna...??? Én az első néhány napban nagyon elesett voltam, talán jól jött volna egy kis segitség
"
Puszi:Doris