Sziasztok!
Köszönjük a képdicséreteket!
Tündi! Hűha, matek, én kémiára jártam még Bence előtt, várandósság alatt, de aztán nem mentem vissza, sok rosszat hallottam... Most inkább a gyógyszertári asszisztens felé húz a szívem.
Bence nagyon várja a kistesót, mindig mutatja hol van, az uh képpel is szokott dicsekedni, puszit is ad a pocimra (teljesen magától), ha meg kisbabát lát, teljesen odavan értük, remélem ez tesó érkezése után is megmarad.
Tényleg látványos a változás!
Mind pocakban, mind ciciben!
uh Nekem az elejétől kezdve hasi uh volt. Egyébként Bencénél a férjem jött velem minden vizsgálatra, vérvételre, védőnőhöz, most az uh-kra jön.
Szülésnél bent volt, nekem nagy segítség volt (labdán ültem, masszírozta a derekam, a végén szorította a kezem), a köldökzsinórt is elvágta, nem bánta meg, most is ott szeretne lenni. Olyan büszke rá, hogy a kisfiunk élete első fél óráját vele töltötte!
Vékonyságom 2,55 kg-val születtem, 1 évesen voltam 8 kg, gyerekkoromban sokat válogattam a kaják között. Azóta nagyon megszerettem az evést, és sokat eszem, még éjjel is (ha nem is látszik
), de ugyanolyan rossz érzés, hogy nem tudok hízni, mint ha valaki nem tud fogyni. Egyedül várandósság alatt jöttek rám a kilók szerencsére (15kg), pedig jobban érezném magam a bőrömben plusz 10 kg-val.
De nem megy, és rossz érzés, mikor sokan, ha meglátnak, azzal vádolnak, hogy biztosan direkt vagyok ennyire vékony, pedig nem.
Szóval ha van valami jó hízókúra tippetek, én szívesen veszem!
Ircsi! Szuper az új otthon, az önálló élet, el sem tudom mondani, mennyire jó érzés, mennyire szeretjük. Bence is, azóta sokkal jobban alszik (1x ébred hajnalban), sokkal bátrabb, önállóbb, mi nem féltjük "túl".
Eszek én mindent, csak maradna is rajtam belőle!
Szép a pocid, szerintem látszik, hogy kerekedik! Kíváncsi vagyok, mekkora lesz az ikrekkel a végére!
És ti hogy vagytok? Milyen az élet az USA-ban? Chloe?
Táblába adatok: 22 éves vagyok, Veszprém, És a Csolnoky Ferenc Megyei Kórházban szülök, itt Veszprémben.
Viki! Már én is alig bírom ki a köv. uh-ig, pedig hétfőn megyünk, és néha én is elbizonytalanodom, hogy minden rendben-e, mert most enyhültek a tünetek, Bencénél viszont jóval később, de ilyenkor leülök kikapcsolni egyet, lazítok, és megnyugszom!
Orvos Az enyémet sajnos nem lehet felfogadni.
Akiket lehet, azokat nem szeretném, bár Bencénél piszok mázlim volt, mert akkor ügyelt a dokim, remélem ez most is így alakul, bízom magunkban.
Szülésznőt nem tudom, lehet-e, de örülnék annak, aki Bencénél volt, sokat segített szavakkal, tettekkel.
Pocakfotó Én is fényképezem, majd fel is teszem, csak inkább Tomival készíttetek egy normálisat.
Én a védőnő által felírt adatokat gyűjtöm, súlyt is, pocakméretet is mér.
Panndi! És jó volt a film, érdemes megnézni? Mi is a dokimmal (bár még csak 1x szültem) annyira megismertük egymás rezdüléseit, hogy rossz lenne másnál szülni. Ő nem mutatta ki, hogy aggódik, hogy ilyen nagy baba ki fog-e férni, mert tudta, mennyire szeretném megszülni, mindenben támogatott (nem kértem fájdalomcsillapítót), és vágni is, varrni is úgy tudott, hogy kellemes élmény maradt az egész szülés. Utólagosan még meg is jegyezte, hogy fel kellett volna venni, és mutogatni kéne a kismamáknak szülésfelkészítőn.
Szülés, gátmetszés Nekem szuper élmény maradt a szülés, pedig hosszú volt. Már előtte délutántól voltak fájásaim, csak rendszertelenek (2 percestől 20 percesig minden), mivel túlhordtam Bencét, ezt a kórházban éltem át (és ezalatt a 4 nap alatt csak szőlőt ettem már, mást nem bírtam), minden orvos azzal csesz_g_tt, hogy még nem elég jó, majd ha 3-4 perces lesz folyton, akkor menjek, de méhszájat senki nem nézett, még tőlem kérdezték, hogy miért nem... Éjjel már nem tudtam aludni, örültem, ha 2 fájás közt eljutottam a wc-re, nem volt jó feküdni, állni. Reggel mentem át a szokásos nst-re, férjem meglátta a dokim, megkérte, hogy nézzen már meg, ő egyből mondta 3-4 cm, készüljünk elő. Kaptam beöntést (ettől féltem a legjobban,de hála a csodás szülésznőnek, nem fájt, végig beszélt hozzám, mit csinál), utána beálltam a meleg zuhany alá, az sokat segített. Dokim burkot repesztett, 1 órára rá az előző vizsgálattól, már 4-5 cm voltam, bejöhetett a férjem, labdán vajúdtam, ő masszírozta a derekam. Óránként 1 cm-t tágultam, de 7-8-nál megálltam, akkor kaptam oxitocint, na az rásegített, sűrűsödtek,erősödtek, de 9 cm-nél megálltam, viszont nyomnom kellett, de nem szabadott. Akkor a szülésznővel és a férjemmel 20 percen át állva vittük végig a fájásokat, utána 3 nyomásra kint volt Bence. Ha a szülőszobára kerüléstől számoljuk, akkor 8 és fél óra volt. Vágtak, de észre se vettem, viszont lett egy 1-2 cm-es méhszájsebem. Végig tiszteletben tartották, hogy nem kérek fájdalomcsillapítót (itt nincs is EDA), csak varrás alatt kaptam, de azt is végigdumáltuk, meg röhögtük a dokimmal, szülésznővel. Másnap reggel már simán ültem, álltam, nem is éreztem a varrást. Szóval inkább vágjanak, mint repedjek, bár van olyan doki, aki szörnyen varr, szobatársam is 1 hétig szenvedett.
Úgy voltam vele, hogy minden fejben dől el szülés alatt, szeretném végigcsinálni fájdalomcsillapítás nélkül. Nem üvöltöztem, nem sikítottam, a többi szülésznő, orvos csodálkozott is, hogy itt éppen szülnek. Jó, egyszer egy hatalmasat haraptam a férjem kezébe
, de én tudtam fájások közt pihenni, aludni, azalatt meg eltereltem a figyelmem, sokszor a dobozokon lévő feliratokat figyeltem.
Egyszer volt egy mélypontom, de átlendítettek rajta, akkor ihattam is, ehettem szőlőcukrot, az is segített, meg folyton beszélgettem Bencéhez.
Pitypang! Sajnálom, hogy most minden így összejött, jobbulást anyudnak is, anyósodnak is, remélem minden rendbe jön!
Kuglofka! Szuper hírek, örülök!
Mi Bencét eddig is vittük uh-ra, tetszett neki, pláne, hogy kezébe kapta a képet a tesóról, ez az első "kézzel fogható" dolog róla!
Mi jól vagyunk, múlóban vannak a rosszullétek, az álmosság és a szédülés maradt, folyton pisilnem kell, no meg a tejtermékek gyötörnek sokszor. Bezzeg a szalonna, meg a nehezebb dolgok.
Férjem tegnap meg is jegyezte, hogy többet ettem, mint ő.
Nem tudom, veletek hogyan van, de olyan éhes vagyok, hogy ha eszem, rá 1 órára azt érzem, mintha semmit nem ettem volna.
Voltam vérvételeken, laborom jó lett, vasam is
(ez kellemes csalódás volt), viszont a terhestanácsadóban olyan bunkók voltak a nővérek, hogy előttem a kismama sírva jött ki.
Bence pedig aktívan mondókázik, mondatokat is mond már.
Napról napra meg tud lepni valami újjal!