Évi ! szegény! vírustól volt a magas láz, de a görcs nem jár vele. jól értem?
Hát el tudom képzelni, most biztos ott rostokolsz mellette, és folyton figyeled, hogy hogy lélegzik! És mit csináltál vele, amíg nem jött a mentő, már az imádkozáson kívül.
Amikor az úton szirénázó mentő jön, úgy "ugrom"félre az autóval, biztos azt hiszik , h én vagyok a minta autós, pedig csak a mentő hangja előhív dolgokat...
írj, h hogy van, remélem mostmár csak javul! A vírust kiheveri, a görccsel kapcsolatban mivel bíztatttak?
Bettinyo! Még nem is olvastam addig, h tulképpen megerősítést vársz, és arra gondoltam, h azt írom, h gondold meg nagyon! visszahozhatatlan ez az időszak, én biztos csak akkor vállalnám el, ha betevőre kellene, és ezek elég brutál feltételek. ez nem olyan, h a gyerek kicsit bölcsizik, addig én egy kicsit dolgozom.
Persze ez csak az én elképzelésem.
Limo! a lakásunk izgalmas, az tény, meg zsúfolt
Szóval a kényszer szült itt elég sok megoldást, de nincs okunk panaszra. azt hiszem a gyerekeimnek az, h közel vannak a nagyszüleik, unokatesók egy része, meg a kert, a környék, stb, az többet ad, mintha egy szép , nagy saját szobában kuksolhatna egyedül, esetleg egy bébiszitter felügyelete alatt. minket meg látna minden kanyarban.
Mo helyzet: én most úgy érzem, h elég sokan gondolják hasonlóan, meg élik meg hasonlóan a dolgokat, csak vajon hol és mikor és minek a hatására indul el vmi pozitív változás????
Meg kell hogy mondjam, h nem vagyok egy politikus alkat, meg pesszimista sem, de szerintem még életemben nem voltam ilyen szomorú a dolgok állása, a jövő kilátásai miatt, mert ugye amikor lehettem volna, a rendszerváltás előtt, akkor még gyerek voltam, épp kezdtem eszmélni, a rváltáskor, és azóta akár jobbra, akár balra, ennél jobban éreztem magam, meg a lehetőségeket, a kilátásokat.
Persze igyekszem a lényeges dolgokra figyelni, a gyerkeimnek, meg az élet apró örömeinek örülni csak hát nem dughatom homokba a fejemet, meg nem hessegethetem el a gondolatot, h ebben a közegben szocializálódnak a gyerekeim....
Élet apró örömei: tegnap sikerült rendet raknom a biciklitárolónkban, kiselejteztem egy rakat ruhát, elvittem ma a közeli anyaotthonba.
Voltunk ma úszni a picikkel, hát annyira élvezték, (most Nonó is, ), vetődnek be a vízbe, azt élvezték, h kimásznak, bevetődnek, és nem akarták befejezni, pedig már vacogtak, főként a kislány.
(És persze tudom, szavam nem lehet, mert a gyerekeim úszkálnak, amikor másnak a betevő is gond, de mégsem érzem, h ez luxus, , és igenis járna más gyereknek is!)
No, jó éjt, és egészséget!
claire