lakás: nekem volt marha szerencsém, mert 2,5 millával drágábban sikerült eladni, mint pl a szembe szomszéd az ugyanolyan lakását amennyiért eladta, és áron alul találtuk a házat, egy vállalkozásé, akik új biznicbe akarnak befektetni, és kellett nekik a pénz... szóval az egész óriási szerencse, hogy így alakult...
tudod, ha hallgatok az ingatlanügynökre, akkor ez az egész nem jön össze... ő már az elején azt mondta, hogy irreális árat kérek... én meg azt mondtam neki, hogy nem az a művészet
eladni valamit h*gyért-sz*rétr, hanem olyan vevőt találjon, aki szerelmes lesz a lakásba és megadja azt, amit kérek... és így lett... és nem is kellett sokat várni rá...
Ircsi jól vagyok, köszi, most igazán nagy teher került le a vállamról... a többi probléma is meg fog oldódni!
tudom, hogy leginkább a csíkkal kapcsolatban vártok valami hírt, de egyenlőre nem tudom... múlt héten uh-on 3,6-os petezsák, jövő héten csütörtökön kontroll, hogy fejlődik-e rendesen... (mert nagyon pici ahhoz képest, hogy február 22-én volt meg utoljára... és 30 naposak a ciklusaim... jó, tudom, hogy a stressz kitolhatja a pé-t, de ugye nálam megvan minden esély a kromoszóma rendellenesség miatti korai vetélésre)
igazság szerint nagy harcok dúlnak bennem, mert nem tudom, hogy végig tudnám-e csinálni még egyszer, főleg úgy, hogy ott a nagyobbik, aki még szintén pici, a dackorszak kellős közepén...
néha így is úgy érzem, hogy nem vagyok jó anya, nincs elég türelmem...
el se tudom képzelni, hogy hogy tudok eleget foglalkozni Zoéval, ha közben szoptatok, fáradt vagyok az éjszakázástól, stb... annyira sajnálnám szegényt, hogy nem lennék mindig ott neki, amikor szeretné... miközben tudom azt is, hogy biztos tök jó dolog lenne egy tesó (én magam egyke vagyok, így nem tudom...), főleg kis korkülönbséggel...
biztos azért van ez, mert az első 16 hónapot gyakorlatilag egyedül csináltam végig a gyerekkel, és nem volt eccerű.... legalább is nekem nehéz volt, lehet másnak nem lett volna az... és bennem ez él, mély nyomot hagyott...
bocsi, hogy ez így most kijött belőlem!
és várom a véleményeket, akár pozitív, akár negatív... (lehet, hogy azt várom, hogy lebeszéljetek vagy rábeszéljetek...)
Nem vagyok rá büszke, de én is csak egy ember vagyok, ráadásul nem is a legtürelmesebb, legkiválóbb fajtából, és még elvárásaim is vannak a gyerekkel szemben is, párommal szemben is, magamról már nem is beszélve, így nem vagyok egy könnyű eset.
!
Vagy a hosszú hétvégén vagy 5-6-án. El sem tudom mondani, mennyire várjuk mindhárman! 
És Tomi kapott fizetésemelést is, (plusz ingyen egy mosógépet a főnökétől) így belevágunk lassan a kistesó projectbe! 
Sok folyadék, C vitamin? Nekem nem volt, így jobb ötletem nincs. 
Nem tudom, kinek lenne jó ez az egész... Etetőben elaludt Berci nem semmi! 
