Claire! A mi házunknak már nincs kéménye, lebontottuk még összel és feltehetöleg elsö körben nem is lesz, vagy ha lesz egyszer, schindel külsö. A kutyaólak mentén van a gebasz. A ház 1949-1951 között épül olyan igazi csóró anyagokból, nehéz a szarból valami használhatót kihozni. Rengeteg dolgot lebontottunk, volt egy 17nm-es 50-es évekbeli elöépítmény, de nem a ház teljes szélességében vagy magasságában, hanem csak úgy volt és nem volt a többi résszel ellentétben alápincézve se és a házba bekötve se. Egy darabig vívódtunk magunkkal, elöbb csak visszabontottuk belülröl a tetöt, majd amikor arról is kiderült, hogy használhatatlan, lebontottuk. Ennek a lebontott szobának a helyére kerül a bejáratunk, a másikat befalaztuk, de a lépcsöház maradt az eredeti bejáratnál, de nekem így nagyon tetszik. Most ott tartunk, hogy a ház komplett be van csomagolva 20 cm grafitos szigetelöanyaggal, le van vakolva, ki van az összes nyílászáró cseréölve 3 rétegü üvegre, még a tetöablakokat kell berakni, s a tetöt belülröl leszigetelni. Ha azzal megvagyunk, akkor állhatunk neki a belsö részeknek, semmi villamossság nincsen a pincét leszámítva, semmi vízvezeték, csak a ház pincei bejövö csonkja. Mindent visszabontottunk, mert iszonyú állapotban volt a ház. Kivertük az összes közfalat, nem kell megijedni, nem döl össze a kóceráj, mert favázas a ház, a szerkezet megmaradt és az is lesz tartósan, nem falazunk vissza kis luk szobákat, marad a szintenkénti megoldás. Lent wc, nyitott konyha, ebédlö, tanulórész és lépcsö, fent a gyerekek alvósrésze, fürdö és wc, lépcsö, majd tetöcsúcs mi alvós részünk. Az egész 110 nm, szóval el lehet a többit képzelni. De origami család bárhová behajtogatja magát...
A lakberendezés se lesz egyszerü, mert az ablakokat megnagyobbítottuk és sajna ennek követleztében a 65 cm mélység lett a mérvadó, így a konyha amerikai kialakítású lesz, nem a fal mentés lesznek a bútorok. Rengeteg munka van, s nem egyszerü magunkra utalva 5 gyerekkel nulla segítséggel megvalósítani. Elvileg május végéig felmondták a lakásunkat, de nem fogunk tudni addig még kiköltözni, örülünk, ha nyáron valamikor sikerül.
Közben iskolai mizéria, s minden ami kell.
A nagylányom 10 lesz novemberben. Elég sokat segítenek már a nagyobbak, összeöntik, megdagasztják és megsütik a kenyeret, leviszik a szemetet, kiteregetnek, terítenek, kipakolják a mosogatógépet, néha rendet is csinálnak - persze nem egészen szabad akaratukból-, vigyáznak egymásra, elmennek bevásárolni (másfél km egy irányba), elviszik az öcsit az oviba vagy éppen elhozzák, segítenek egymásnak a leckében, vasalnak, a kisebbek imádnak fözni, ök a vagdosás nagymesterei, mindegy, csak segíthessenek a konyhában. Szóval annyira nem panaszkodhatom, csak az bosszant, hogy ezzel együtt mindannyian el vagyunk havazva és nincs annyi idöm rájuk, mint szeretném.
Dödö is már nagyfiú, ma is végigasszisztálta a cserép formára vágását, becsomagoltam munkavédelmi felszerelésbe csórikámat. A mi cserepeink betonból vannak és irtó nehezek, nem törékenyek. Ha majd egyszer kész lesz a ház, biztos irtó helyes lesz, de addig bírni kell a melót.
Szerencsénk van eddig a szomszédokkal, az egyik egy népes indiai család, jó fejek nagyon. 30 évig volt a közelben éttermük, remélem tanulok majd tölük valami újat!
Évi nem hiszem sajna, hogy idén hazamegyünk. A ház és a költözés teljesen le fog nullázni minket minden szempontból. No meg anyámmal ugye összerúgtam a patkót tavaly nyáron, azóta is adásszünet van részemröl, de ö se keresi a közvetlen kapcsolatot, ez is egy okkal több. Persze meg tudnánk nélküle is oldani a szállást, de most nincs olyan hazamehetnékünk. Ha változik valami, idöben szólok.
Nekem itt változatlanul nagyon hiányzik a felnött társaság.
Képeket igyekszem hozni.
Addig is kismamik és mamik kellemes húsvétot!
Kérdés: ki hogy oldja meg a tojáskeresést? Kap a ded más ajándékot is?
Puszi: én