Sziasztok!
Tündériek a babák, egytől egyig.
Látom, nem csak én kínlódom itt a súlyfelesleggel. Bár még csak egy hete szültem, de azért szerintem nagyon kevés ment le. Vagy már nagyon sok volt a végén és nem is mértem...
Tegnap hazahozták a két kicsit. Élmény volt az első találkozás, Niki átölelte a lábam és kiabált hogy anya, anya... Ő még nagyon kevés szót tud, szegénykém azért nem is tudott panaszkodni a nagyinak, mert nem tud beszélni.
Ginusom meg olyan okos nagylány már a két kicsi mellett... Rögtön átvette az irányítást, ő megnézi a babát, szeretné látni, ahogy fürdetem, megpuszilja a picinek a köldökét, mert akkor meggyógyul, és milyen jó, hogy a cicimből jön a tej, így neki megmarad a kakaó, nem kell adni Noéminek belőle, meg azért lett Noémi lány, mert ő kimondottan lány testvért kért a "jézuskától"...
És még hasonló szösszenetek. Össze fogom írni egy kis füzetbe, pár év múlva jókat fogunk derülni rajta...
Az éjszakáink katasztrofálisak, óránként fent vagyunk, Noncsi folyton a cicin lógna. Meg éjjelre időzíti a kakik nagy részét és természetesen akkor nyakig folyik, hogy ne csak pelust kelljen cserélni, hanem lehetőség szerint ruhát és ágyneműt is.
Már én is felmértem, iszonyatos nehéz lesz a 3 kicsi együtt. Előzetes elhatározásom ellenére a tavaszi szünet után Ginus visszamegy az oviba. Ha hazahoz bacit, ha nem, nem fogom bírni együtt őket ellátni.
Percenként akar valaki valamit, most inni kér, most éhes, kakilni kell, Nikin pelenka csere, összevesznek a játékon, a mesén, hogy melyik csatornát nézzék, a kifestőn, a színes ceruzákon és sorolhatnám.
A két nagyon nem sorolom ide, bár azért velük is törődni kell, Imi jönne, hogy magyarázzam el a töri tételét, pl. Kádár rendszer, mert hogy én már éltem akkor. Na ja, éppen kicsi gyerek voltam.
Melindámra is oda kell figyelni, kamasz és teli van lelki gondokkal, vele is le kellene ülnöm és meghallgatnom...
Most még annyira nincs erőm semmihez, tegnap voltunk intézni a csp-t, anyaságit és egyebeket, fél óra után már rám jött a remegés és alig bírtam menni.
Pedig se hasi sem gáti sebem nincs, a szervezetem van lemerülve nullára, amihez az éjszakázások csak rátesznek.
Szóval Andi nem vagy egyedül sem a kilók elleni harcban, sem a napi beosztási káosszal. Nekem sem megy még.
Ha nem lenne itthon a férjem ebben a két hétben, szerintem meg is őrülnék. Ciki, de ez van.