Sziasztok!
Bea! Dodus!
Gratulálok Nektek a bébihez!!! Valódi Karácsonyotok lesz, mert egy igazi kisded fog szundikálni a fenyőfa alatt!! Minden jót kívánok Nektek, erőt, kitartást és mihamarabbi felgyógyulást!!
Lányok!
Az etetési módszerek és elvek tényleg állandóan változnak! Amikor a fiam kisbaba volt, 3 hónapos kortól, ha volt az ember lányának teje ha nem, el kellett kezdeni a gyümölcslevezést, majd 4 hónapos kortól a krumplizást. Amúgy én nem tudtam szoptatni a fiamat, mert egyszerűen nem bírtam megtanítani szopni! Tejem volt, azt fejtem le neki, és cumisüvegből etettem. Ez ment 10 hónapig, akkor elegem lett, és abbahagytam. Az volt az érdekes, hogy 2-3 nap alatt úgy elapadt a tejem, mintha nem is lett volna! Ebből is látszik, hogy tényleg van valami "igény szerinti" termelődés az egészben. Persze vannak tippjeim, hogy hol rontottam el annak idején, de azért most félek egy kicsit, mert nem szeretném, ha az "új babát" sem tudnám szoptatni! Abban az időben nem volt más, csak kecskeméti bébiétel, abból sem sok variáció. Így én főztem neki. Húst pédául úgy csináltam, hogy megfőztem vagy sütöttem 2-3 csirkecombot egyszerre, botmixerrel széttrutyiztam, és jégkockatartóban lefagyasztottam. Így ha főztem valami főzeléket, beletettem igény szerint 1,2,3 "kockahúst". Fűszerek: fokhagyma, majoranna, köménymag. Rántás semmi, mindent krumplival sürítettem.
Ádám is székrekedéses volt, és a módszer annak idején a "lázmérőzés" volt. Be kellet olajozni a lázmérőt, beledugni a popsijába, mozgatni óvatosan. Persze ma már ilyet senki nem csinál, de akkor elfogadott volt és eredményes.
És lám felnőtt a fiam, textilpelenkában, házi kajával stb...stb... Tényleg az idő az, ami mindent megold valahogy! De persze ez nem azt jelenti, hogy az embernek nem kell igyekeznie a lehető legjobb módszereket megtalálni!!!
A fiam nagyon jó alvó volt, nem tudom miért és hogyan értem el, lehet, hogy ő ilyen és kész! Ám én azt vallom, hogy egy kisbaba csak azokat az alternatívákat ismeri, amiket megmutatunk neki! Nincs még összehasonlítási alapja!! Tehát ha valamivel próbálkozunk számolni kell azzal, hogy olyat választ ki a "kínálatból", ami nekünk kellemetlen vagy nagyon fárasztó! Persze könnyű annak elméleteket gyártani, akinek nem sír a gyereke többször is egy éjszaka!! Lehet, hogy én is kipróbáltam volna olyan dolgokat is, amikkel nem értrttem volna 100%ig egyet, egy kis nyugalom érdekében.
Nekem annak idején a rendszeresség, a következetesség és az apró, de mindig ismétlődő "rituálék" bejöttek. Igaz, nem nagyon mozdultunk ki otthonról vagy 2 éves koráig, az állandó sétákat kivéve. Féltem felborítani a nyugis és bevált rendszert, mert annak sosem volt jó vége. De sikerült olyan rendszert kitalálni, amit én is nagyon élveztem és az életem legszebb 3 éve az Ádámmal otthon töltött 3 év volt, és a mai napig tartó jó viszonyunkat is ennek köszönhetjük szerintem, bár ő ebből a három évből szinte semmire sem emlékszik!
Ja, és még egy tanács a vén tapasztalt anyarókától!
Meg kell próbálni a stresszelést a minimálisra csökkenteni, és a humorunkat és a jókedvünket nem elveszíteni!! A gyerekek ugyanis nagyon megérzik, ha valami nincs rendben nálunk és ez egy láncreakciót indíthat el! Ádám a mai napig ránézésből azonnal tudja, ha valami nem százas nálam,de ez fordítva is így van! Én is azonnal észreveszem nála!!!
Ennyit mára a meséből, ha valakinek volt türelme végigolvasni!!!
Azért írok ilyen késő éjjel, mert nem tudok aludni. A 32. hétben vagyok, a hasam most nagyon sokat nőtt, nem találok kényelmest pózt fekve! Pedig párnákat is próbálok bevetni! Rendszeresen felébredek éjjel 1 és 2 között, és nem tudok elaludni 4- fél5ig!!!
Amúgy nem szenvedek, van úgy, hogy csak fekszem, de nem rossz! Másnap sem vagyok fáradt, csak hát jobban telne az idő, ha aludnék!!!
Sziasztok! Jó készülődést az ünnepekre!!
Andrea