Sziasztok!
Köszönjük a drukkolást, és a rengeteg érdeklődést!
Már tegnap késő du hazajöttünk, csak nem jutottam ide írni, meg kivételesen éjjel sem bagolykodtam, mert ki voltam ütve. A műtét előtti éjjelen először elaludtam velük, aztán felébredtem, pakioltam, mert korán kellett menni, aztán már nem is tudtam, nem is akartam aludni
!No meg amikor felébredt 2-3 között, gyorsan megetettem, mert akkor ehetett utoljára!
Szóval 8ra mentünk, elvileg 9kor műtötték volna, de azért ennyire nem volt precíz a dolog. Vele kezdték, f10 körül kapott bódítót ilyen kúp szerűen benyomták, attól nyugis és mosolygós lett, de igaziból addig is üldögélt az ölemben és nézelődött, igazán jól bírta. Nonóra anyukám vigyázott kint sa folyosón, de ő is nagyon jó kislány volt. Aztán mikor Jonit bevitték, akkor kimentem hozzá, evett, szopizott, aztán elmentek anyukámmal sétálni, bejárták az egész nyóckert
Kiszedték az
orrmanduláját, felszúrták és kipucolták mindkét fülét.!
És tök mázli volt, mert az volt az altatóorvos, aki tavaly az intenzíven ügyeletes volt, amikor Joni bekerült, szóval ő vette fel, így aztán emlékezett is rá, meg teljesen képben volt!
Jonit elég sokára hozták, mert kicsit nehezen állt helyre a légzése, volt egy kis gégefő görcse. Meg elég csúnyán köhögött utána. Szuszogtattak vele hidegpárát.Amikor kezdett az altató hatása múlni, akkor kicsit síros volt, feszítette magát, vergődött, de szerencsére nemsokára megszoptathattam, szopizott, elaludt, és jó nagyot aludt! (Az ápolónő mondta a szopást, nem mondták, h az gondot okozhatna. Lehet, h garatmandinál igen, orrmandulánál nem.)
Szóval du megnézte a dr néni, aztán jöhettünk, ma még nem mehet ki, meg heverésznie kéne, de éppen nyüzsög. Pépes kaja, zinnat szedés a kontrollig, ha fáj, cataflamm.
Majd még jövök, és reagálok is!
köszi mindent: claire