Sziasztok!
Üdv a szüli- és névnaposoknak! A "bármelyiknapos" kismamáknak pedig drukkolok, kitartást, erőt, bátorságot kívánok!
Búzaszem!
Gratulálok a lányodhoz! Hidd el, ha már megszületik és megismeritek egymást, úgy fogod érezni, hogy mindig lányra vágytál! Nálam ez pont fordítva volt annak idején: én nagyon lányt szerettem volna, és amikor megmondták, hogy fiú, nem is tudtam mit érezzek igazán, mert egy kicsit csalódtam, de ezt nem vallottam volna be senkinek! Most meg attól féltem, hogy akkor leszek csalódott, ha azt mondják lányom lesz, mert annyira fiút akartam megint! Úgyis az a jó, ami van!!!
Koda!
Ezek nagyon aggasztó hírek! De ma már a gyógyszerek olyan jók, hogy biztos segíteni fognak!! Te is akard nagyon, hogy jobban legyél, mert állítólag az sokat számít a gyógyulásban, ha az ember nagyon akarja, és hisz is benne!!!
Drukkolok Neked!!!
Marika!
Kedves tőled, hogy észlelted, hogy nem írtam egy ideje!!De azért olvastam minden nap a híreket, és megnézegettem az összes fényképet is!
Kedves Mindenki!!
Az az igazság, hogy nem vagyok a legjobb passzban, így nem volt kedvem pötyögni. Most próbáljuk ugyanis átrendezni a lakást, kialakítani a bébinek a kis kuckóját, de nem sikerül olyannak a szobánk, mint szertném!
A babának ugyanis nem lesz külön szobája, mert a lakásom 2szobás, a másik szoba pedig a fiam birodalma! Volt a szobánk között egy közös ajtó, amit most lezártunk egy szekrénnyel, mert így is teret nyerünk. Ám ez nekem lelkiismeretfurdalást okoz, mert úgy érzem, hogy kizártam a fiamat az életemből! Igaz, hogy még szó sem volt babáról, amikor már megegyeztünk, hogy ha egyetemista lesz, lezárjuk a közös ajtót! De az egész más, ha ő kezdeményezte volna, mint az, hogy én vetettem fel újra a témát! Pozitív fordulat, hogy amikor hazaért, nagyon tetszett neki az új felállás, mert nála is tágasabb lett a tér, és nagy elánnal neki is látott egy kis átrendezéshez! Tényleg klassz lett!!
Ráadásul átvett tőlünk egy kis asztalt is, ami nálunk már nem fért, neki pedig éppen kapóra jött! Így én is megnyugodtam valamennyire! Most még furcsa, hogy a "fél világot" meg kell kerülnöm, ha be akarok menni hozzá, de gondolom ez is csak megszokás kérdése!!
A mi szobánk ellenben nem akar alakulni! Most már a harmadik variációnál tartunk, úgy néz ki, hogy ez lesz a végleges, de valahogy még mindig nem az igazi!
Ráadásul az anyukám sem csöpögteti belém a "lelket". Nem tudom írtam-e már, hogy ugyanazon az emeleten lakunk a bérházban de külön lakásban. Így időnként átjön, megnézi hol tartunk, és nincs elragadtatva! Ráadásul előjön a szokott megjegyzésekkel, hogy minek kellett nekem ez e gyerek, lám még elhehyezni sem tudom a szobában! Már megszoktam ezeket a "finomságokat", de azért mindig lehervasztanak egy időre. Tényleg nincs rá ésszerű magyarázat, hogy miért vállaltam ilyen későn ezt a babát, de már nem mindegy? Ráadásul én örülök neki, és várom is nagyon! Ráadásul nem is véletlen volt, hanem tervezett!!
Persze, hogy vannak aggodalmaim, de kinek nincsenek!!?!!
Na de nem akarok én panaszkodni! Majd előkaparászom az optimizmusomat valahonnan a lomok közül a felforgatott szobámban!!!
Van már gyakorlatom abban, hogy az éltben a jó és szép dolgokat lássam meg és keressem elő, ami pedig rossz, azt megpróbálom hátra tolni annyira, hogy már ne is vegyem észre!!!
Andrea