Üdv. Mindenkinek!
Szomorúan látom, hogy az új fórumosok mellett, vannak még régi babáért küzdő emberek!:(
Szívesen mondanám azt, hogy remélem mostmár mindenkinek sikerülni fog, de a hosszú évek alatt, ez szöveg egy kicsit sablonossá vált a számomra.
Így az mondom, mindenkinek nagyon sok szerencsét, erőt és kitartást kívánok a babához vezető úton!
Edina
Megakadt a szemem az utolsó hozzászólásodon és meg kell, hogy mondjam teljesmértékig egyetértek veled! Az orvosok nemcsak a negyvenes, de a harmincas, húszas éveikben járó páróknál (akiknél tényleg minden rendben van) sem tudják megmondani, hogy igazából mi a probléma.
Először az ember megpróbál természetesúton teherbeesni, aztán ha nem sikerül elmegy az orvosához, aki elküldi valamilyen vizsgálatra, egy, két kezelést talán elindít nála, de ha terhesség nem jön létre, rövid idő múlva tovább küldi egy speciális helyre, ahol újabb vizsgálatok várnak az emberre és párjára, majd kezelés, kezelést követ és amikor a kudarcok egymást követik az ember az intézménytől, orvosától várja a megoldást, az okot, hogy vajon miért nem sikerül a várva várt baba. Ekkor az orvosok általában elküldik az embert még ilyen-olyan vizsgálatra, de az is nagyon sokat számít, ha maga az ember megy utána a dolgoknak, megy el olyan vizsgálatokra amit az orvosa meg sem említett, ugyanis ha megcsináltatja és utána elmondja, az orvosok mindig helyeselnek, hogy jó hogy végül ezt is azt is megnézette. Az embernek hallgatnia kell az orvosára, de saját magára is, így tényleg nincs kit okolnia azért, mert ennek-annak nem nézett utána. Az orvosok is leterheltek vagy ha eszükbejut egy vizsgálat, lehet, hogy azért nem mondják meg az embernek hogy mennyen el rá, mert nagyon költséges (pl-ul nálunk régen ezért nem csináltatták meg kromoszóma, genetika vizsgálatot). Szóval ha az ember mindent elkövet sem lehet biztos abban, hogy az orvos megtudja mondani mi a baj, mert az igazság az, hogy ők sem tudják. Mi huszonévesen, jó eredményekkel, sok kezelésen, vizsgálaton, műtéten túl nagy kérdőjelek vagyunk az orvosok szemében.............amit el is fogadtunk. Nem tudom, hogy mikor megyünk tovább, csak azt tudom, hogy egyszer sikerülni fog!