Sziasztok! Már én is fenn vagyok jó régen, csak megint problémájuk volt az otthoniaknak, és nekem kell lelket ápolni, meg 180 km-ről megoldani... Na, mindegy, azért eléggé gáz, hogy mennyire félti az öcsém az autóját, nem engedi, hogy őrzött parkolóban éjszakázzon, hanem nem maradhat itt Pesten a húgom éjszakára... na, jó, nem megyek bele, de eléggé kiakasztó...
Rékacs, én is néztem tegnap a Hajósandrást, és szerintem is kiakasztó az a nő, sőt, idegesítő is, meg szerintem még ostoba is. De az vicces volt, ahogy próbálta szegény hajósandrás kezelni a dolgokat. Az agglegénykonyha meg az elején a kis monológja egész jó volt szerintem...
Bár kicsit nekem mindig fáj, mikor kaját pazarolnak, ez nálam nevelés miatt van biztos. A mai napig nem tudok kidobni még száraz kenyeret sem...
Tök jó sokat írt mindenki, de valahogy nem nagyon jutnak eszembe dolgok, csak olyanok, amiket már más is írt. Meg biztos fáradt is vagyok most. Olyan öszetörve ébredek mostanában... Mondjuk az eszembe jutott, hogy én jó nagy feneket akarok keríteni a karácsonynak, mindenféle csiricsáréval meg dísszel meg mindennel, mert kettesben leszünk, és én mindig naaagy családi, rítusos-veszekedős hagyományos karácsonyokhoz voltam szokva, ahol apukám mindig a nappaliban faragja bele a plafonig érő fát a tartóba, és következő karácsonyig súroljuk a gyantát a padlóról, stb, és mindig kinn a kertben főzzük a halászlevet, meg karácsonyi éneklések a konyhában, meg ilyenek. Azért hiányozni fog, mert egyedül fogok énekelni, és Gergő nem szereti a halászlevet, meg ilyenek, és hogy azért ne hiányzozzon nagyon, mindenféle új hagyományt kell alapítanom
És fogok csinálni mézeskalácsot, ha valaki kéri, akkor csinálok másnak is, bár tavaly is jó rondák lettek
Meg habcsókot, meg karácsonyfa-díszeket, meg miegymást
Egyébként azt hiszem ma találkoztam a férjecske első igazi önkéntelen apa-gesztusával. Én vallásos vagyok, ő nem. De nagyon aranyos, mert többnyire elkísér a templomba vasárnap, meg is lehet vele beszélni , hogy mi is volt, véleménye is szokott lenni. Na, mindegy. Az a szokás ebben a templomban, hogy mikor a Miatyánkot mondjuk, akkor megfogják a népek egymás kezét. De most valahogy külön voltunk mi ketten, és párocska megfogta a derekamat, a másik kezével meg a pocakomat, és én úúúgy meghatódtam!!! Mert annyira ő nem babázik, meg ok, hogy néha megsimizi a pocakom, meg beszélgetünk róla, meg ilyenek, de ez most olyan más volt, na...
No, most más nem is jut eszembe. Fáradt vagyok. Jön valami idő?
Kik.
30+3