Rabné,
tényleg nagyon sajnálom, tényleg nagyon bíztam benne, hogy 15-én az UH-on találkozunk! Hétfőn te is mondtad, hogy ez most másabb, hogy te is elkezdtél bizakodni. Most már elárulom, hogy neked ezerszer nagyobb esélyt adtam, mint magamnak! Többször szerepeltél az álmaimban is! Menjél el a füvesemberhez, hátha! És azt se hagyd abba, amit eddig csináltál, hisz látod, most már fagyasztani is lehetett! Tényleg ősszel fagyasztott lesz?
Zsó,
Jövő héten az UH-on még csak a petezsákot lehet látni, a pulzálást nem. És utána szokott lenni még egy, amikor már a pulzálás is kivehető, esetleg hallható. Onnan tudom ilyen biztosra, hogy tegnap ezt Katival megbeszéltük.
Bea,
köszi szépen a sok drukkot! Neked, Zsónak, Rabnénak, Marynek, Kakukknak, Alexiának, Bocinak (hú, remélem nem hagytam ki senkit!) is sikerülni fog ősszel!!! Nekem szép a HCG eredményem, de még nem akarom elkiabálni, nem akarom túlságosan biztosra venni, hisz annyi olyanról hallani, hogy felszívódik, nem fejlődik tovább, esetleg üres a petezsák... szóval még nagyon nagyon sok minden közbejöhet... ha esetleg mondjuk elkezdenék pecsételni, engem az infarktus vinne el (ami elképzelhető, hisz az első nagyfiammal a második kimaradt ciklus idején pár napig volt pecsételős vérzésem)
Nekünk két sikertelen inszem után, ez volt
A lombik. Nem szeretem kimondani, hogy első, nem is sűrűn tettem. Tipikus tünetek, hát olyanok voltak, amiket utalhattak erre is, arra is. A melleim fájtak, volt, hogy nem tudtam aludni sem tőlük, de ez az utolsó napokra enyhültek (következtetés: tuti nem sikerült) majd most megint elég érzékenyek. (Hogy mennyire mirigyesek, erről inkább nem írnék, mert nem tudom megállapítani...) A hasam megnőtt, valószínű a stimutól, pedig sok fehérjét és folyadékot fogyasztottam, és délutánra, estére iszonyú érzékeny volt, fájt, a kezemet sem tudtam rátenni, mert azt is éreztem. Volt hogy szédelegtem, hogy ez most az időtől, vagy vérnyomás, esetleg cukor, azt nem tudni. Ja és a legfontosabb. Vasárnap este mikor az Utrot raktam fel, éreztem, hogy valami megváltozott, felpuhult a méhszáj. Eddig azt sem tudtam, hogy hol is van, melyik is az pontosan, de így annyira egyértelmű volt. Mondtam is a páromnak, hogy valami megváltozott. Most vagy azért, mert sikerült, vagy azért, mert meg fog jönni. Én inkább az utóbbit hittem el. (Katinak elmeséltem, és azt mondta, hogy igen, ez így szokott lenni, ilyenkor felpuhul) Szóval számomra ez volt a legfontosabb tünet. De minden ember más és más, minden terhesség más és más! Van akinek ilyen tünetei, van akinek teljesen más tünetei vannak.
Bocsánat, ha egy cseppet hosszúra sikerültem