Köszi Lányok a drukkolást, szorítást, reggel teszteltem, sajnos ez is, akárcsak az elmúlt évek összes tesztje, negatív lett.
Nem tudom még merre megyünk tovább......
(Öt alapkezelésen, hat inszemináción, egy friss, egy fagyis, aztán megint egy friss és most is egy friss embrió beültink volt eddig. Mivel a második lombikunknál, ami fagyis volt, nem szóltak a sote-n, hogy 50 ezret kellene fizetnünk, különben elmegy a támogatásunk, nem fizettünk, amire a másik intézetbe hívták fel a figyelmünket, így még egy friss embrió beültink van + a két fagyis embriónk beültetése, akiknél már tudjuk, hogy + 50-et kell fizetnünk).
Igaz fiatalok vagyunk, de ha kezeléssel vagy anélkül, babaakarásra vagy teljesen másra koncentráltunk, mással voltunk elfoglalva, nyaraltunk, költöztünk, életmódot változtattunk vagy csak úgy kettesbe lelki dolgok nélkül elvoltunk a férjemmel stb. akkor se jött eddig össze a baba. Tudom, egyszer majd sikerül, persze, hogy spontán (habár eddig még halvány tesztnek se volt látszatja), valamiféle kezeléssel vagy örökbefogadással még nem tudom. Az eredmény után persze sírhatnékom volt, de közelről sem viselt meg ez az egész program annyira, mint az első vagy a második programunk. (Ekkor még a sote-n voltunk és az elsőnél igaz nem, de a másodiknál volt xar keverés a családba, ami rendesen rátett még egy lapáttal a negatív eredményre). A harmadiknál is bántott természetesen, hogy nem sikerültek a babák, de akkor valahogy sejtettem, hogy oka is lehet, így miután konzultáltam a kaális dokival és elmentem a lapar műtétre, ahol kiderült, hogy endom van, sokkal könnyebben, megelégedetten néztem előre, hogy végre találtak valamit és jól sejtettem, hogy oka lehet a babák meg nem maradásának.
A műtét után mondhatnám azt, hogy próbálkoztunk, de végülis akkor voltunk együtt, amikor akartunk, nem foglalkoztunk a középidővel se semmivel, aztán persze egy, két hónap után középidő fele,-ben sűrítettük a dolgokat, de akkor se történt semmi. Utána jött az, hogy bejelentkeztünk erre a lombikra és a dokink igaz mondta, hogy nagyon tele van, de mivel az endo miatt, a műtét óta eltelt 4 hónap és az idő alatt sem történt semmi, pedig folytattam a sportolást is, fogytam kb. 17-20 kilót elkezdte most a kezelést.
Nem akarok nagyon negatív lenni, de amikor a család azt mondja, hogy hagyjunk ki egy hónapot, kettőt, egy félévet, egy évet, nem tudom egyszerűen őket megérteni, hiszen egy, két hónapot, félévet már kihagytunk, amikor nem műtöttek mással, nem költöztünk csak éltük az életünket és akkor se jött össze a baba, arról nem is beszélve, hogy még mielőtt orvosokhoz fordultunk volna 2,5 évig egyáltalán nem védekeztünk, buliztunk, melóztunk, tanultunk, hónap végén nem tesztelgettem, úgy voltunk vele, ha sikerül, sikerül, ha nem a baba, ha sikerül természetesen megtartjuk! De se akkor se kezeléssel vagy kezelés mentes hónapokkal, amikor a gyerektémával még szikrányit se foglalkoztam mert más dolgokkal voltam lefoglalva, akkor sem sikerült.
Ez tényleg úgy van, ahogy mondják, ha egy v, két v. több baba megakar maradni, akkor meg is marad, ha nem, hát nem, mindegy mit csinálok vagy mit nem csinálok!
Azaz igazság, hogy megfigyeltem és sajnos tapasztaltam is, hogy lehet valaki nagyon nyugodt vagy ideges, nem ezeken fog legfőképpen függni a teherbeesés.
Pl-ul: A második lombikunknál a családi xar keverés előtt, boldogan, nyugodtan kezdtünk bele a fagyis beültetésbe és minden szépen is haladt, míg nem kiderült az, ami most Marynél is, hogy nincs, egyszerűen nem is lehetett kapni azt a gyógyszert, vagyis tapaszt, amit felírtak, hiába, hogy elmentem a városba 10 gyógyszertárba (elsőként a sote körüliekbe) aztán felhívtunk 20 gyógyszertárat, gyógyszerész ismerőst, senki se tudott segíteni. És amikor felhívtam a klinikát, hogy sehol sincs, se vidéken, se itt a városba azt mondták délután mennyek vissza mert még tanakodnak, hogy mit adjanak helyette. A kezelés előtt, elején végig nagyon, de nagyon higgadt voltam, de amikor ezt meghallottam, hogy 2010-ben itt tartunk, hogy nem tudják mit adjanak és hiába, hogy családban dolgoztam akkor, még se mondhattam mindig azt, hogy bocsi igaz reggel is későn jöttem be, délután meg most ismét el kell ugranom, már kissé idegesítő volt.
Délelőtt 9-kor írták fel nekem annó ugyanazt a tapaszt, amit Marynek (már akkor mondták, hogy soha nem is lesz, azért csodálkoztam, amikor Mary írta, hogy neki is ezt írták fel) és igaz a gyógyszerért való utána járás is a program része, de nem így, hogy az ember sehol se kapja meg, majd amikor ezt jelzi még biztos választ se kap, hogy nem baj, elnézést, akkor jöjjön most vissza és felírunk egy másikat, még délelőtt és nem délután 4-kor.
Én sok kezelést végig csináltam a klinikán és nem akarom őket bántani, mert nagyon jó a klinika és jó dokik is vannak ott, de ha egy tapaszra 2010-ben azt mondja a szemközti és a M. téri gyógyszertár vezetője, hogy nincs és kivonták a forgalomból, nem is lesz, akkor utána való hónapokban vagy következő évben ne írják ismét fel! Mindig azt mondják ne stresszeljen az ember, de jelen esetben, hogy ne, hiszen nyugodt, a pénze meg van rá, párgyógyszertárba el is megy, telefonálgat a felírt gyógyszerrét, ahol biztosabb választ kap, hogy nincs mint amikor a klinikát felhívja, hogy nem kapott, amire azt a választ kapja, hogy még tanakodnak rajta, hogy mit adjanak.
Ez a klinika nagyon jó és nagyon sok barátnőmnek sikerültek itt a babái, de akinek fagyis beültije lesz, gondolja meg, hogy belevág-e, mert a klinika rendszerével, gyógyszerekről való tájékozottságával nagy baj lehet, ha egy év múlva is olyan gyógyszert írnak fel, ami már akkor se és most se volt kapható.
Senkinek se hullik a pénz és az idő az ölébe, de ha valaki belevág akár egy friss embrió, akár egy fagyis embrió beültetésbe, elvárhatja, hogy a számára felírt gyógyszert, ha az első gyógyszertárba nem is, de az ötödikbe minimum megkapja, vagy ha nincs akkor azonnal egy másikat felírjanak neki!
Bocsi, a negatív hozzászólásért, de a környezetünkbe kevesen tudják, hogy programozunk és aki tudja is, azaz eredmény után mindent mond, csak azt nem, amit az ember hallani szeretne.
Mindenkinek drukkolok!!!:):):) Hajrá babák!:)