Anyamci!
Ti hol mértétek amúgy?Köldök vagy csípő?
Bocsi, de ezt értettem félre akkor
. Azt hittem azt kérdezed, hogy ki hol méri a pocakját... Pocakot nem mérhet vki csípőnél
.
Persze, Jeanner legyen rá büszke, nem azért írtam, hogy takargassa (nem mintha ekkora pocakot lehetne )
. Csak amikor Botonddal voltam terhes, akkor is méregettük a pocakokat, és a legtöbb fórumozó 110 alatti pocakkal ment szülni, ezért lepett meg nagyon, hogy egy első babás, alapból igen vékony derekú lánynak félidősen(!) nagyobb a pocakja, mint másnak szüléskor
.
Félre ne értsetek, én vitatom, hogy így lenne, csak tényleg nagyon meglep, és őszintén sajnálom értem, mert ez "ikres méretű pocak" (tuti egyedül van Samu?!:P), és nekem már nagyon nehéz volt léteznem a végén 116-os pocakkal, előtte meg még itt a fele...
Szóval tényleg nem bántás, vagy ilyesmi csak áll-leesés, és vállveregetős együttérzés
.
Ddia!
Sokadik gyereknél nem lepődöm meg ekkor pocakon
.
Én nem "nyúlnék" Dézi nevéhez. Majd ha ő úgy érzi, akkor elintézitek, vagy ha felnőtt korában ez vmiért gond neki, akkor megváltoztatja ő! Én amúgy emiatt nem adnék "becenevet" keresztnévnek, de ha már így alakult, az nem véletlen, és nagyon szép ez a név így is
.
Anyamci!
Én Botondnál úgy terveztem, hogy pár hétig mellettünk alszik (kiságyban, de egy szobában, hogy csak oda kelljen vennem a cicimhez), és kb. egy hónaposan megy saját szobába. De nem tudtam aludni, ha mellettünk volt
. Folyton felugráltam, hogy jól van-e, miért mozdult meg, nincs-e baja, tisztára be voltam sózva
. Aztán átvittük a szobájába, sőt a bébiőrt is kikapcsoltuk (csak a légzésfigyelő ment), mert mellettünk van a szobája, így ha sírt azt azonnal hallottam, de a mocorgást nem
. Így mindenki jól aludt
. Én soha nem vettem magamhoz éjszaka később sem, de az már direkt elhatározás volt, mert nekem zizim, hogy a szülők ágya a szülőké, és mindenkinek megvan a maga helye
. Így volt (fejlődési ugrásnál), hogy egy éjszaka 6x mentem át szoptatni, de az csak 1-2 nap volt, viszont a mai napig csak "játszani" jön az ágyunkba, imád a saját helyén aludni.
Így mindenki happy
.
Szóval most is így tervezem, hogy a kicsi megy a saját szobájába (megkapja Botondét, ő meg "nagyfiús" szobát kap, távolabb), és én ugrálok hozzá, ha kell.
Én ragaszkodom a saját ágyamhoz, a férjem mellett, ez az én zizim
.
Azzal persze semmi gond (meg mással sem nyílván, csak sztem
), hogy "kényszerből" egy szobába kell aludni a picivel, én csak az egy ágyban alvást nem szorgalmazom
.
Jeanner!
Dejódejó, tegyél sorozatot, az olyan cukiság
!
A 98 egyből "mamabarátabb"